:-) Szépjóestét!
Jól el lett rontva ez a gyönyörű nap.
Reggel egy nagyot sétáltunk, imádom az ilyen fagyos, napos, kristálytiszta téli kirándulásokat. Tényleg, szeretem a dérlepte ágakat nézni, a befagyott pocsolyákon a jeget betörni, beszívni a csípős levegőt és érezni hogy jó meleg kabátom van és tudni, hogy ha hazérek puha ágyikóba bújhatok és a világ legfinomabb teáiból ihatok egy bögrével. Délután még szépültem is egyet, tényleg jó kis napnak indult.
De aztán felhívtam anyuékat, azzal kezdték hogy mikor megyek. Nekem meg nincs erőm megmondani, hogy nem akarok, alig van mondanivalónk egymásnak, az a pár nap tiszta agymunka, hogy valamit kitaláljak amivel be tudom tömködni a csendet. Ráadásul utazni is útálok, attól meg határozottan kiver a víz hogy beüljek abba a kocsiba amit az én pénzemből vettek és amiről annak idején még azt sem mondták meg, hogy megvan. De még megmondani sem lehet nekik, mert azonnal megsértődnek és mégiscsak ők a családom. Tele van a hócipőm azzal, hogy mindenki lelki békéjére vigyázzak közben meg az én érzékenységem magasról leszarják.

Ráadásul Ő is jelentkezett. Eddig is írogatott én meg válaszolgattam, de most úgy látszik, előlről kezdi, mégsem értett meg a multkor. Vagy csak azt gondolja hátha azóta megpuhultam. Neki mondjuk megírtam, hogy ha nem hagyja abba a szarhintést a jó szeksszel meg jó élettel meg egyéb hasznos szabadidő eltöltési dolgokkal, akkor simán letiltom a mailjeit. Eszem ágában sincs a még hátralévő pár jó évemet azzal elpocsékolni hogy röpködök utána és egész évben arra a két hétre várok, amit együtt tölthetünk.
De ez is olyan pitiáner kis dolog, hogy rajta töltöm ki az összes frusztrációm amit a családom meg a túlhajszoltságom okoz. A mérleg másik oldalán ott van, hogy ő is jócskán kivette a részét abból, hogy mára már a világon senkiben sem tudok megbízni.
Nem tudom ki volt az a barom aki kitalálta és elhintette a köztudatban, hogy ha egy nő nemet mond, akkor az igent jelent, de biztos férfi volt az illető. Jó volna ha legalább Ő megértené, hogy komolyan gondolom azt amit mondok és nem csak kéretem magam, pláne nem az 'árat' akarom felsrófolni. Ha én azt mondom hogy nem, akkor az NEM!
Mint ahogy amikor igent mondtam, az valódi igent jelentett, nem hárítottam a döntésem felelősségét senkire - még őrá sem, holott akkor -valószínűleg megszokásból- felajánlotta.
Is that clear?