ÁÁÁÁááÁÁÁÁáááááááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááÁááááááá!!!!!!!!!
ÁáÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááÁÁÁÁáááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááá!!!!!!!!!!!!!!!

Kezdődik, megint kezdődik!!! Ez nem igaz, nem hiszem el, nem akarom!!!!!!!!!!!
Reggel hatkor összetalálkozunk a kedvenc kutyahas-vakaró pedellusbácsinkkal.
Mit mond nékem a kedves öreg egyik kezében a seprűvel, másikban a kutyám selymes fülével, na mit??
- Hát kedvesem nem tudom maga milyen érzelmű, de én ilyen vagyok, had adjak magának egy naptárat...- és a kezembe nyom egy kártyanaptárt. Narancssárga körben egy ijedt tekintetű, ősz hajú úr mereven előre tartott kézzel V betűt formáz az ujjaival. Látszik az arcán, hogy idegen neki a helyzet, tán a válla is fáj már kicsit a kényszeredett tartástól, a mosoly is inkább csííííz mint bizalomteli őszinte mosoly.
Néztem az én farokcsóváló, félvér (vizsla - labrador - pitbull, szóval csak harmad-, de az is lehet, hogy negyedvér, mert szerintem valami tacskó is lehetett a dologban) kutyámat. Hálistennek ő nem vett észre semmit, boldogan rázta a hátsóját, kutya módra kifejezve az érzelmeit. Ha rajtam múlik nem is fog semmit észrevenni, mert én bizony most megígérem, hogy az utcán nem politizálok!
Nincs énnekem olyan sok kedves távoli ismerősöm, hogy felét elveszítsem.
Így aztán nem politizálok az utcában lakó autószerelővel aki szintén nagy kutyabarát és ha összefutunk, negyedóránál hamarabb nem szabadul az eb a keze közül - igaz, általában nem is akar. Nem politizálok a kedves csaposommal, a kedvenc hentesemmel és zöldségesemmel, a szomszéd nénivel, az operaházi székszomszédaimmal.
Nem és nem!
Egyébként az egyik kutyás barátném miépes, a másik színházba járó barátném fideszes, a legkitartóbb széptevőm is fideszes, hát ha eddig kijöttem velük, akkor azután is ki fogok.
Már ha rajtam múlik persze.
A politika meg tényleg elmehet a picsába.