Brünnhilde szikláján

Valló világ

2006/03/05

:-) Szépjóestét!
A nagy bolond hóesés miatt nem tudtam bringázni, muszáj volt busszal menni dolgozni. Este éppen kifogtam egy alacsony padlós Volvó piros 96-ost.
Komolyan mondom, ha csupa ilyen buszok járnának, nem is útálnék annyira tömegközlekedni. Mát az is nagyon jó, hogy nem kell a három meredek lépcsőfokon felkapaszkodni. Nekem ugyan (még) jók a lábaim, de akkor is, ebben a latyakban kész életveszély a meredek lépcsőkön lemászni. De nem is az alacsony padló a legnagyobb előnye ezeknek a buszoknak, hanem az, hogy jó a rugózásuk, nem rázzák szét az ember lelkét. A gyorsulásuk is más, az ikaruszokkal úgy lőnek ki a sofőrök a piros lámpánál mintha dodzsemben ülnének, az utasok meg dőlnek egymásra. A volvókkal nem lehet ilyen durván sebességet váltani, finomabban mozdulnak, nem érzem azt, hogy kiszakad a karom a helyéből és mégis, hiába kapaszkodok, rongybaba módjára tehetetlenül hányódok csak az utastérben. Ezek a buszok még újak is, de a belső kiképzésük is jobb minőségű, könnyen tisztítható műanyag. Egyelőre még tisztítják is őket, nem terjeng bennük az évtizedek alatt felgyűlt olajos sár, hányadék és minden egyéb mocsok összekeveredett szaga.
Szóval máma egész jól utaztam - végre nem rakománynak, hanem utasnak érezhettem magam.