:-) Szépjónapot!
Szusszanásképpen visszatérnék még a Pásztor Tibor rossz ízű blogbejegyzése körül kirobbant botrányra.
Kétségtelen, hogy hülyeséget írt a srác, tökmindegy hogy maga is zsidó, ilyet nem lehet egy másik emberre mondani.
Az már más kérdés, hogy a "díszzsidó" szóösszetételből melyik rész a sértő.
Nem csak lezsidózni lehet valakit, de felzsidózni is, egyébként is egészséges társadalmakban a rasszjegyek említése nem szabad hogy rossz érzést váltson ki. Mostanában rengeteg amerikai önéletrajz megfordult a kezemben, ott az emberek simán leírják magukról, hogy "165 cm magas, 58 kg, barna hajú, zöld szemű, kaukázusi típusú zsidó nő". Vagy "182 cm magas, 92 kg, barna hajú, barna szemű protestáns férfi". Remélem, hogy pár évtized múlva mi is eljutunk idáig.
Ami egem egy ilyen kifejezésből sértene -már persze ha rám mondanának ilyesmit- az a szóösszetétel első fele, a "dísz".
Annál nagyobb sértést, mint hogy valakit csak dísznek tesznek oda valahová, alig tudok elképzelni. Biztos része van ebben a szocializációmnak is, a korai húszas éveimet jócskán tönkretette a küzdelem, hogy bebizonyítsam, nem csak dísznőnek vagyok jó, több van bennem, minthogy egy férfi mellett domborítsak. Ha netán lekurváztak az soha nem zavart, de ha olyasmit mondtak, hogy csak azért tudtam elérni valamit mert így vagy úgy nézek ki, hát attól falra tudtam mászni.
Bár azok az évek már elmúltak, de a rossz érzés mái napig megmaradt bennem; egy embernek legyen 'gyakorlati haszna', legyen értelme a munkájának, mert ha csak dekorációként, netán alibiből tartják ott valahol, akkor annak az embernek az élete egy nagy nulla. Tényleg kevés durvább sértést tudok elképzelni, mintha valakit dísznek neveznek, lett légyen az díszpinty, díszzsebkendő vagy díszcigány.
De most komolyan: ha engem díszakárminek neveznének, én nem a szóösszetétel második felén háborodnék fel, hanem nagyon sürgősen elgondolkodnék azon, hogy hogyan tudnám levetkőzni az első felét - azaz hogyan tudnék dísztárgyból hasznossá előlépni.
Visszatérve az eredeti témára, a díszzsidózásra: Deutch-Für Tamás bizony tetszik vagy nem, még csak nem is szimplán dísznek van a fideszben, hanem régisége okán, mintegy antik kiállítási tárgyként, a hősi szakkollégiumi és a még hősibb prágai időkre emlékezve. Ezen az sem változtat sokat, hogy időnként pufferként, töltelékként is alkalmazzák és rábízzák néhány kétes sikerrel kecsegtető (lásd a legutóbbi, "ki kaphatja be?" című) műbalhé kirobbantását.

Most pedig munkára fel, tanuljunk!

Kiegészítés:
nem gondolnám, hogy a fidesznek szüksége lenne 'díszzsidóra', azaz a szónak ebben az értelmezésében, az antiszemitizmusát eltakaró 'szépségflastromra'. Még akkor sem, ha nyilvánvalóan kacérkodik a szélsőjobboldallal és még akkor sem, ha nagy valószínűséggel vannak antiszemitizmusra hajló fidesz-tagok. Biztos vannak ilyenek, de a fidesz egy európai értékrendet valló, legalábbis ahhoz igazodni kívánó, ráadásul rendkivül fegyelmezett pártként nem engedheti meg magának, hogy antiszemita legyen. Soha nem tűrnék el, hogy a párton belül olyan nézetek terjedjenek el, ami miatt az Európai Néppárt elhatárolódhatna tőlük. Nem, ilyesmiről szó sincs, nem ezért tartják az előtérben DFT-t. Mint már fentebb írtam: régi káder, kiválóan ért ahhoz, hogy a főideológusok által megalkotott ideológiát ismételgesse, időnként faltörő kosnak is alkalmas, sőt, azt sem tartom kizártnak, hogy gazdasági érdekek is állnak mögötte. Vagy ha nem is állnak, de ismer olyan gazdsági érdekeket, amelyek miatt érdemes őt a lista elején tartani.
Még sokkal rosszabb, mintha dísz lenne.