Brünnhilde szikláján

Valló világ

2006/05/17

mindig történik valami, ami kihozza belőlem a kofát.
Most álltunk a járdán, vártam, hogy elmenjen két autó. Az, amelyik hátul jött, hirtelen gondolt egyet, rálépett a gázra és előzni kezdte az előtte haladót. Mivel helye nem nagyon volt, fél kerékkel beleszáguldott egy pocsolyába és onnan felhajtott a járdára. Ha el nem ugrok akkor elgázol a rohadék, a járdán. A felfröccsenő sárból persze így is kaptam, jó bőven. Ordítottam mint az állat. A jó kurva anyját az ilyennek, dögöljön meg, rohadjon meg, egyáltalán, dögöljön meg ez az egész kibaszott város és benne lehetőleg az összes agyament autós. Itt érzem a kezemben a torkát, a körmeim alatt hasad a bőre, látom, ahogy gúvad a szeme. A belét ki tudnám taposni a mocsoknak.

nno.
Uhh.
Bocsánat.
Nagyon fáradt vagyok, ráadásul holnap hosszú napom lesz. Az előbb bevettem egy altatót, este hétkor pizsamaosztás - lenne, ha lenne pizsamám.
Próbálok kicsit jógázni, valahogy ki kell vernem a fejemből azt a másik autó mögül hirtelen felbukkanó lökhárítót.

3 Comments:

  • At 10:22 du., Anonymous Névtelen said…

    Melyik városrészt kerüljük el mostantól?

    Ez a város az autóké volt-van-lesz. Le a járdákról is a sok gyalogossal! Alternatív útbővítés. Praktikus gondolat.


    Maria

     
  • At 8:50 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Újpest.
    Hallod Maria, még jó, hogy a kommented csak ma reggel, kipihenten olvastam, mert tegnap még képes lettem volna komolyan venni. Ha meg vagyok rémülve, teljesen elhagy a humorérzékem. Még mindig bennem van, hogy önbiráskodást kellett volna alkalmaznom.

     
  • At 10:58 de., Anonymous Névtelen said…

    Az autóknak már most sincs elég helye, a probléma csak súlyosbodni fog. A bicikliseknek és gyalogosoknak sincs, de ők csak potenciális autósok, tehát az autósok problémakörbe tartoznak.

    A gyalogosokat és bicikliseket (meg gyerekeket, nagymamákat és kutyákat), amíg át nem szoknak az autóra, függőfolyosókra raknám, ugyan ott is tüdőbajt kapnának, de addig sem lennének útban. Az útkereszteződéseket, kanyarokat, kilátásblokkoló házakat és fákat megszüntetném, és minden utat egyirányúvá tennék. Miért nem engem kérdeznek a városfejlesztők?

    Egy parkban sétáltunk kis mellékutcában, mikor váratlanul úgy harminc centire kanyarodott mellénk egy autó előzés közben. Szép lassan, úgyhogy nem kellett elugranunk. Az út szélén sétáltunk többekkel, mert a járdán autók parkoltak, és nem fértünk el tőlük.

    M.

     

Megjegyzés küldése

<< Home