:-) Szépjóestét!
Háát, újra itthon :-))
Jó volt Vajszínűnél, érdekes kísérlet vendégbloggernek lenni. Kicsit nyit a bloggeren, ha nem 'otthon' ír.
Erről majd máskor bővebben, most nem vagyok olyan szellemi állapotban, hogy bele ne keverednék olyan bonyolult dolgokba mint online önmegmutatás, offline bezárkózás, elképzelt, ideális önkép és hasonlók.
Hulla fáradt vagyok. Azt hittem, hogy ma legalább a konyhát kifestem és valamennyire el tudok pakolni, de ilyesmiről szó sincs. Ma reggel nyolctól este nyolcig egyebet sem csináltam, mint a fűrészporos tapéta hibáit javítottam. Még régebben keletkeztek penészfoltok az ajtó körül és két falon, de mióta páraelszívó van, ez a probléma szerencsére megszünt. A foszlott, penészes tapétákat persze leszedtem, a falat penészölővel bekentem, gletteltem, új tapétát ragasztottam fel. A megszünt konnektorokat sablon mentén sniccerrel körbevágtam, az üres dobozokat pur-habbal kitöltöttem, holnap egyenesre vágom, glettelem, a formára vágott tapétával pótolom. A galériákat, a konyhaszekrényt, a páraelszívót, a redőnyhúzókat, az ablakokat és az ajtót szalaggal körberagasztottam. Sőt, amilyen HüPi vagyok, a frissen felszerelt konnektorokat és villanykapcsolókat is. Csak most döbbentem rá, hogy ezeket fel sem kellett volna szereltetnem, majd csak festés után. Most már mindegy, ezzel a munkával tartoztam az ördögnek. Az új bojlerem fele akkora mint a régi volt, ott is pótoltam a tapétát, sőt, az új, szépen csillogó flexicsöveket is beburkoltam, hogy ne legyenek festékesek. És így tovább és így tovább, egész nap megállás nélkül dolgoztam és még egyetlen ecsetvonást sem tettem. És mostanában nem is fogok, mert egyrészt holnap már dolgozom, másrészt még mindig hátra van az ablak- és ajtókeretek megreparálása; el kell tüntetnem a nyílászáró-csere nyomait. Pár éve kicseréltettem az ablakaimat és a bejárati ajtót, és most, ha már ennyire benne vagyok, egy díszléccel el akarom takarni a pur-habbal betöltött réseket.
A klímaszerelő jövő hét kedden jön. Esetleg péntek délután de az nem tőle függ, a keddet igérte biztosra.
Szóval úgy néz ki, hogy még hetekig leszek kénytelen ebben az iszonyatos rumliban élni. Mintha vendég lenne nálam, éjszakára égve hagyom a WC-ben a villanyt, hogy ha véletlenül felébredek, keresztül ne essek a szobában felhalmozott klímában, festékes dobozokban vagy a tapétaragasztós vödörben. Szegény kutyumat sajnálom, nincs egy tenyérnyi hely, ahol nyugodtan el tudna feküdni. Mindenhol leszerelt polcok, faltól elhúzott komódok, kukás zsákba gyűrt díszpárnák, ágynemű és ruhák. És por; mészpor, malterpor és (sajnos) sima háztartási por.
Mondjuk, ahhoz képest, hogy nyolc éve azzal a felkiáltással csináltattam fűrszporos tapétát, hogy azt egy óra alatt akár én is átfestem, már egy napi munkám benne van és egy másik félnapira még mindig szükség lenne. Aztán, ha mindezekkel a védőtakarásokkal és javításokkal megvagyok, tényleg lehet, hogy magával a festéssel egy óra alatt végzek - legfeljebb még egy napot eltöltök majd azzal, hogy leszedjem a most felragasztott védőburkolatokat.
Hogy holnap mit fogok felvenni az rejtély, mert amit mostanában hordok az minden zsákban van és olyan gyűrött lehet mint a kapca.
uhh, jobb, ha megyek aludni, holnap munka van. Úgy alszom mint a kutya, tapostam egy vackot magamnak a kanapé sarkában és már gömbölyödök is össze.


(Aki netán lemaradt, az az elmúlt hetemet itt elolvashatja.)