:-)) Jóestét Gyerekek, remélem ágyban vagytok már!
Ma este elmesélem nektek hogy a pákosztos kis valkür hogyan nem főzött magának zöldborsólevest. Nagy bánata ez a szegény pákosztos kis valkűrnek, soha nem tud magának zöldborsólevest főzni, legalábbis friss borsóból nem - fagyasztottból meg ugyebár nem az igazi, a konzervet pedig meg se említsük. Szereti pedig nagyon, minden formájában. Úgy is, ahogy az apukájától tanulta: apróra vágott hagymát pirít zsíron, megpárolja rajta a kiszemezett zöldborsót, az apró kokckákra vágott újkrumplit, a felkarikázott zsenge sárgarépát és gyökeret, megszórja pirospaprikával, felönti vízzel és amikor minden puha, apró kis nokedliket szaggat bele. Amikor az is megfőtt, jó sok petrezselymet szóra levesbe. De szereti úriasan is, mint a húslevest, csirkeaprólékkal és májgombócokkal. Az elegáns változatát is kedveli, puhára főtt spárgát elturmixol, abban a sűrű lében főzi meg a zöldborsót és tejszínnel sűríti. Illetve hát szeretné, kedvelné, párolná, szaggatná, sűrítené, mert mint mondottam, nem tud ő friss zöldborsóból soha levest főzni.
Mert ugye meglátja a piacon a friss zöldborsót; már a színe elárulja, hiába van annyiféle zöld; sötétzöld, világoszöld, haragoszöld, sárgászöld, méregzöld, olajzöld, a zöldborsó zöldje az minden zöldek között a legszebb és legkacérabb zöld, már a piac elejéről lehet látni, hogy a végén az utolsó standnál van a legfrissebb és legzsengébb. Meg is veszi a pákosztos kis valkűr a legszebbet, nem sajnálja érte a pénzt. Kér 25 dekát, annyi elég egy levesbe. De nem is, szereti a borsót nyersen is, legyen fél kiló. Kicsit több, nyolcvanöt deka? Persze, jó lesz az, maradhat, mondja a kofának.
Otthon aztán fogja a borsófejtő kis székét. Úgy ül rá, hogy jó szélesen szétrakja a lábát, annyira, hogy beférjen oda egy vájdling. Rendes helyeken ugyanis úgy fejtik a zöldborsót, vájdlingba. Bal oldalon egy kosárban a zöldborsó, ennek megfelelően bal kézzel kivesz egy maréknyi kövér, roppanósan feszes hüvelyt. A hegyesebbik végén a jobb keze hüvelyk- és mutatóujjával kicsit megroppantja, ujheggyel rásegít és már ki is nyílik a zöld burok, felfedi a belsejében megbúvó gömbölyű, egy árnyalatnyival halványabb zöld szemeket. A pákosztos kis valkűr igen nagyon jó levest akar főzni, hát előbb minőségellenőrzést végez és megkóstolja a borsót. Bal kézzel kissé szétfeszíti a hüvelyt, jobb hüvelykujjával megtolja a legfelső szemet és a feszes sorba rendezett borsószemek már ki is gurulnak, egyenesen bele a tenyere öblébe, onnan meg a nagyra nyitott szájába.
Hmmm, édes.
roppanós.
Finom.
Aztán megroppant még egy hüvelyt, már pergetné a magokat a lába közé rakott vájdlingba de hirtelen eszébe jut, hátha nem jó az a borsó, hátha becsapta az a kofa, megkóstolja ezt is.
Az is finom, lédús, édes, roppanós.
A megüresedett borsóhüvelyeket jobb kézzel bedobja a jobb oldalára állított vájdlingba.
Mert ez lenne a munka sorja, bal kézzel a kosárba markolni, jobbal roppantani, a szemeket belepergetni a földre tett vájdlingba, bal kézzel bedobni az üres hüvelyt a jobb oldalon lévő vájdlingba.
Megy is minden, bal kézzel markol, jobb kézzel roppant, csak a szemek valahogy sosem a vájdlingba gurulnak, hanem mindig a markába, onnan a szájába.
Az utolsó két marék zöldborsót már nem is érdemes a vájdlingba szórni, ebből ma már úgysem lesz leves. Pontosabban ma megint nem lesz belőle leves.
Még pontosabban szinte még soha nem lett belőle leves. Hacsak régen, otthon nem, ahol kert volt és ahol ki lehetett menni szedni egy újabb kosár zöldborsót.
Este hétkor már nincs piac legfeljebb tecckó, ott meg csak fagyasztott zöldborsó van. Jó az is, de mégis, nyár van, ilyenkor kéne enni friss zöldborsóból készült levest. De nincs kedve mozdulni, úgy tele van a hasa, nem is tudja miért, még nem is vacsorázott, csak egy kis zöldborsót pucolt, nem is érti, mire ez a nagy feszülés a hasában.
Ezért aztán a szegény, hoppon maradt kis valkűr szuszog még egy keveset, de mivel nagyon kifárasztotta a zöldborsó pucolás és a hasa is fáj, hát bánatában vacsora nélkül begömbölyödik a paplan alá.
Ez a ma esti mesém nem volt valami vidám, de ne aggódjatok, nincs még vége a mesének, tart még a zöldborsóidény, ígérem, hogy a végén, még az ősz beállta előtt minden jóra fordul.
Jóéjszakát, gyerekek!