uhh, kora reggel még nem látszott, hogy ez is egy ilyen ronda nap lesz.
De tényleg, itt a hétvége, erre elered az eső és ez így megy már hetek óta.
Fázom és kedvetlen vagyok és még a piacra kimenni sem akaródzik, mert a rosseb se akar egy nap háromszor is megázni. Némi krumpli és egy csomó, már fonnyadásnak indult sárgarépa van itthon és még hét elején vettem egy szép cukkinit is csak nem volt időm megfőzni. Kicsit beletúrtam a fagyasztóba és mi akadt a kezembe, na mi? Hát egy szép darab lapocka. Azon fagyosan bekentem mustárral, megszórtam őrölt borssal, gyorsan, kapkodva, hogy minél kevesebbszer kellessen a jéghideg húshoz érni. Betettem egy tepsibe, öntöttem alá egy ujjnyi vizet és betoltam a sütőbe. A lapocka egyáltalán nem alkalmas egybesültnek, de annyira hideg van, hogy muszáj begyújtanom a sütőt, az is melegít. Néha azért rá kell nézni és saját levével meglocsolni, az elpárolgott levet pótolni. Ha majdnem kész, dobok mellé egy marék apró szemű, meleg vízben megmosott(! a fene sem akar ilyen farkasordító hidegben hideg vízbe nyúlkálni) éppen csak durva kefével átdörzsölt, kissé rusztikusra hagyott újkrumplit és néhány szál sárgarépát, azok pont megpárolódnak, mire a hús megsül. A cukkinit szeletekre vágom és a rostsütőben, csak úgy szárazon szép barna csíkokat sütök bele. A tányérra pár szelet cukkini, sárgarépa, gurulós újkrumpli és az egészet meglocsolom a hús szaftjával. Lehet, dobok még a lapocka mellé egy ágacsaka rozmaringot is. A lapocka maga lehet megy vissza a fagyasztóba, most nem kívánom.
Egy jó bögre forralt bort viszont meginnék, de ki a fene gondol ilyesmire előre, hogy nékem júniusban forralt borra lesz gusztusom? Naná, hogy nincs itthon bor, be kell érnem teával, csak arra ügyelek, hogy jó vastag falú bögrébe öntsem, nehogy a nagy fogvacogásban elharapjam a pohár szélét.

Más:
minden jel szerint bennünket is elért a madárinfluenza. Ez nagyon rossz hír, nem csak a leölésre ítéltetett háziszárnyasok és a várhatóan összeomló baromfipiac miatt, hanem azért is, mert éppen mostanában költenek a madarak. Az erdők alja tele van tojáshéjjal, az énekesmadarak egész nap hordják az eleséget a fiókáknak. A Dunán is már úszkálnak a kiskacsák és szerdán a barátném a Balatonon látott bébihattyúkat. Azt mondja, tényleg olyan rondák, mint a mesében :-)
Szóval tessenek békén hagyni a madarakat. Nem az ő hibájuk a madárinfluenza, van szegényeknek elég bajuk anélkül is, hogy a költőhelyükről elzavarnánk őket. A zargatástól csak legyengül az immunrendszerük és még jobban ki lesznek szolgáltatva a járványnak. Arról nem beszélve, hogy elpusztulnak a fiókáik.
Aki pedig elhullott madarat talál az ne piszkálja (és legfőképpen a gyerekének ne engedje, hogy hozzányúljon!!!), hanem hívja fel a 189-et