Csöng a telefon.
Brünnhilde: -Jóreggelt, itt Hilde!-
Cuppancs Kisasszony: -Szijjjja Hilde, puszikállak édesem, jajcsapjálagyonelrontottamaszámítógépet!-
Brünnhilde: -Mi a baj?-
Cuppancs Kisasszony: -Nem tudok becsukni egy oldalt.-
Brünnhilde: -A kis X jellel, jobb felső sarok.-
Cuppancs Kisasszony: -Azt csinálom, nem csukja be. -
Brünnhilde: -Aha. Kapcsold ki vagy indítsd újra.-
Cuppancs Kisasszony: -Azt hogy kell?-
Brünnhilde (mélyet lélegzik, előbb be, aztán ki, Cuppancs Kisasszony ugyanis két éve a Cég pénzén majdnem 100.000 ft-ért végezte el a 8 modulos ECDL tanfolyamot): -Control, alt, del billentyűk, nyomjad meg egyszerre mind a hármat.-
Cuppancs Kisasszony: -Megnyomtam. És most?-
Brünnhilde: -Keresd meg a kikapcsolás gombot.-
Cuppancs Kisasszony: -Olyan nincs.-
Brünnhilde: -Aha. Milyen van?-
Cuppancs Kisasszony: - ..... hmm .... feladatkezelő .... leállítás ....-
Brünnhilde (sóhajt, azt nem meri bevállalni, hogy telefonon keresztül navigálja a feladatkezelőben): -Azaz, az jó lesz, a leállítás kell nekünk. Kattints rá.-
Cuppancs Kisasszony: -Rákattintottam. Most mi lesz?-
Brünnhilde: -Ki fog kapcsolni a gép, aztán kapcsold be újra, ha akkor se jó, hívj vissza. -
Cuppancs Kisasszony: -Köszönöm édesem, puszikállak drágám.-
Heppi end: fél óra múlva tudtam meg a barátnőmtől hogy Cuppancs Kisasszonynak nem sikerült kikapcsolni a gépet mert nem tudta eldönteni hogy a felbukkanó kis ablakban az igen vagy a nem gombot nyomja meg de szerencsére nem kellett visszahívnia mert a barátnőm éppen ott volt és a feladatkezelőben leállította a futó de nem válaszoló programokat.
Nno.
Csak azt tudnám, hogy engedték át a nyolc modulos vizsgán?
Meg azt tudnám, hogy miért nekem kell szégyellnem azt, hogy ennyire türelmetlen vagyok vele?
Más:
nagyon-nagyon finomat ebédeltem. A büfés már kezdi kiismerni az ízlésem, ma direkt az én kedvemért csinált
szezámmagos paradicsom salátát.
Teáskanálnyi szezámmagot száraz serpenyőben megpirított, decinyi tejfölben villával elkevert egy evőkanálnyi juhtúrót és csipetnyi reszelt hagymát. Hozzákeverte a kihűlt szezámmagot és ezt az öntetet ráborította néhány vékonyan felszeletetelt érett, kemény paradicsomra és pár órát érlelte a hűtőben.
Fennséges, mind a tíz ujjam megnyaltam utána.
Sajttal töltött pulykamellet sütött hozzá, de én jobban el tudná képzelni egy nagy szelet pirítóssal.
Brünnhilde: -Jóreggelt, itt Hilde!-
Cuppancs Kisasszony: -Szijjjja Hilde, puszikállak édesem, jajcsapjálagyonelrontottamaszámítógépet!-
Brünnhilde: -Mi a baj?-
Cuppancs Kisasszony: -Nem tudok becsukni egy oldalt.-
Brünnhilde: -A kis X jellel, jobb felső sarok.-
Cuppancs Kisasszony: -Azt csinálom, nem csukja be. -
Brünnhilde: -Aha. Kapcsold ki vagy indítsd újra.-
Cuppancs Kisasszony: -Azt hogy kell?-
Brünnhilde (mélyet lélegzik, előbb be, aztán ki, Cuppancs Kisasszony ugyanis két éve a Cég pénzén majdnem 100.000 ft-ért végezte el a 8 modulos ECDL tanfolyamot): -Control, alt, del billentyűk, nyomjad meg egyszerre mind a hármat.-
Cuppancs Kisasszony: -Megnyomtam. És most?-
Brünnhilde: -Keresd meg a kikapcsolás gombot.-
Cuppancs Kisasszony: -Olyan nincs.-
Brünnhilde: -Aha. Milyen van?-
Cuppancs Kisasszony: - ..... hmm .... feladatkezelő .... leállítás ....-
Brünnhilde (sóhajt, azt nem meri bevállalni, hogy telefonon keresztül navigálja a feladatkezelőben): -Azaz, az jó lesz, a leállítás kell nekünk. Kattints rá.-
Cuppancs Kisasszony: -Rákattintottam. Most mi lesz?-
Brünnhilde: -Ki fog kapcsolni a gép, aztán kapcsold be újra, ha akkor se jó, hívj vissza. -
Cuppancs Kisasszony: -Köszönöm édesem, puszikállak drágám.-
Heppi end: fél óra múlva tudtam meg a barátnőmtől hogy Cuppancs Kisasszonynak nem sikerült kikapcsolni a gépet mert nem tudta eldönteni hogy a felbukkanó kis ablakban az igen vagy a nem gombot nyomja meg de szerencsére nem kellett visszahívnia mert a barátnőm éppen ott volt és a feladatkezelőben leállította a futó de nem válaszoló programokat.
Nno.
Csak azt tudnám, hogy engedték át a nyolc modulos vizsgán?
Meg azt tudnám, hogy miért nekem kell szégyellnem azt, hogy ennyire türelmetlen vagyok vele?
Más:
nagyon-nagyon finomat ebédeltem. A büfés már kezdi kiismerni az ízlésem, ma direkt az én kedvemért csinált
szezámmagos paradicsom salátát.
Teáskanálnyi szezámmagot száraz serpenyőben megpirított, decinyi tejfölben villával elkevert egy evőkanálnyi juhtúrót és csipetnyi reszelt hagymát. Hozzákeverte a kihűlt szezámmagot és ezt az öntetet ráborította néhány vékonyan felszeletetelt érett, kemény paradicsomra és pár órát érlelte a hűtőben.
Fennséges, mind a tíz ujjam megnyaltam utána.
Sajttal töltött pulykamellet sütött hozzá, de én jobban el tudná képzelni egy nagy szelet pirítóssal.
6 Comments:
At 1:55 du., Névtelen said…
A receptjeid igen kívánatosak. Pontosabban az ételek, melyeket az olvasásuk közben vizionálok. Nem gondoltál még arra, hogy kis receptfüzetben megjelentesd őket összegyűjtve? Az a tavaszi zöldborsós bejegyzés is nagyon jó volt: két vájling, ropogtatás, lustán lógó, térden könyöklő kéz, néhány szétszóródott borsóhéj, elgurult borsószem, és egy pár szoknyás láb, ismerős a kép. Van még olyan, hogy édes zöldborsó? Én csak az áztatott kavics ízűt ismerem.
Brünnhilde, gondolom azért vettek fel erre a munkára, mert tudod ezeket a dolgokat, Cuppancsot meg nyilván azért, mert ő nem tudja. (...) Gondolom, utál is érte rendesen, de ha te sem tudnád, amit ő nem tud, akkor meg azért gyűlölködne. Ördögi kör.
maria
At 6:33 du., Brünnhilde sziklája said…
Van igazság abban amit mondasz, engem valóban azért vettek fel mert elboldogulok a nagy táblázatokkal, grafikonokkal, tudok körleveleket írni, címlistákat és adatbázisokat karbantartani. Ezeket a munkákat Cuppancs Kisasszonytól nem várják el. Holott elvárhatnák, ugyanis a képzettséget -a cég pénzén- megszerezte hozzá. De mindegy, persze, a bonyolultabb munkákhoz amúgy sem csak az irodai szoftvereket kell ismerni hanem mondjuk némi statisztikai, rendszerszervezési és egyéb (minimális) alapismeretek is kellenek. Aki nem tudja mire jó egy statisztika az akkor sem fog tudni grafikonokat csinálni ha három ECDL vizsgája van.
Szóval oké, elfogadom, használja csak a számítógépet úgy, mint egy intelligens írógépet.
DE!!
Bassza meg, az újraindítás azért nem tartozik a leghaladóbb informatikai ismeretek közé!! Sőt, egy csatolt fájl elküldése sem!!
Arról nem beszélve, hogy az e-mailhaz való fájlcsatolást legalább háromszor megmutattam neki én magam és még annyi esze sem volt, hogy legalább felírja egy füzetbe és legközelebb elővegye. Azt már nem is mondom, hogy az ECDL tankönyvei is megvannak, azt is bármikor felüthetné. Rámszoktak hogy segítsek, ami ugye azt jelenti, hogy kvázi megcsinálom helyettük. Hát párszor begorombultam és ilyen baromi egyszerű esetekben nem vagyok hajlandó senkihez sem odamenni és markolászni az egerét. Bonyolultabb munkákat, táblázatkezelést, régi fájlok megkeresését, power-pointot és ilyesmit bármikor bárkinek nagyon szívesen megmutatok, segítek, sőt, én vagyok a legboldogabb ha látom, hogy az illető kapiskál valamit és már nincs úgy megijedve mondjuk az ekszcelltől. Volt már egy-két ilyen nagyon komoly sikerélményem. De bocsánat, olyannak, akinek ugyanaz a munkaköre mint nekem, ráadásul magasabb a szakképzettsége (és így a fizetése is) had ne én hozzam már létre a mappáit és had ne én mentegessem már el a fájljait!! Én ugyanis hiába vagyok informatikus hallgató (már ha vagyok, de ez más lapra tartozik), az irodai szoftverek használatáról többet tanít az ECDL mint a főiskola. Én sem hittem, de megnéztem a könyveket, a mindennapos munkákat sokkal részletesebben és gyakorlatiasabban oktatják.
Utolsó példa: jelenleg az a helyzet, hogy a három titkárnő közül én vagyok az egyetlen aki több címre el tud küldeni egy e-mailt. Már úgy értem, hogy egyszerre, egy kattintással és nem egyenként címezi meg mondjuk mind a százhuszat. Néhány kivételével szinte valamennyi kolléga tudja már kezelni a címlistákat, csak a másik két titkárnő, Cuppancs Kisasszony és Passziánsz Lady nem. Sőt, Passziánsz Lady simán beír www.-tal kezdődő 'e-mail címeket' @ nélkül, hússzor-harmincszor elküldi és nem érti, hogy ki az a mailer demon aki nem küldi el a levelet. Igaz, neki csak a négy modulos ecdl-je van meg.
Cuppancs egyébként nem utál engem, vagy ha igen, akkor nem emiatt. Fel sem fogja ugyanis, hogy milyen mélységesen alkalmatlan a feladatára, ő okos, a számítógép hülye, én meg lusta vagyok és undok meg nagyképű. Ha utál akkor azért utál mert nem szoktam vele trécselni az unokaöccseiről és szörnyülködni a mai világ romlottságáról.
Az én érzéseim már bonyolultabbak. Egyészt dühös vagyok, amiért ott volt előtte a lehetőség és nem élt vele. (Én egy százezer forintos tanfolyamból meg tudnék csinálni mondjuk egy második nyelvből egy alapfokú nyelvvizsgát, de legalábbis eljutnék a közelébe. A többi kollágórl nem is beszélve, akik akartak tanulni, de csak Cuppancs meg passziánsz mehetett.) Nem csak a méregdrága tanfolyamon nem tanult semmit de munkája is jóval kevesebb van mint nekem, tehát lenne ideje egy-két trükköt kikeresni a könyvből és begyakorolni. Nekem sajnos annyi a napi, apró-cseprő munkám hogy néha majd belefulladok és pont a lényegre nem marad energiám, nem tudok figyelni a folymatokra és a nagy feladatomra - amit ha végre be tudnék fejezni, akár állást is változtathatnék és akkor mindenki megkönnyebbülhetne végre.
Másrészt mélységesen sajnálom, mert nagyon rossz lehet úgy élni, hogy valaki még mindig a huszonöt éve (sem?) megtanultak szerint tud csak dolgozni és semmi újat nem tanult. Ha valami történik és mennie kell, soha többet nem kap állást, még árufeltöltőnek sem alkalmas mert nagyon gyenge az egészsége. Tényleg sajnálom őket, mélyen, a szívemből, nem csak tetszelgek az érzésben. Mind a két nő jóravaló ember és néha nagyon szégyellem magam amiért ennyire nem tudok velük egy hullámhosszra kerülni - de nem megy, már próbáltam magamon erőszakot tenni, ha már harmadszor kell ugyanazt megmutatnom nekik, akkor már nem tudok uralkodni az arcomon és a hangomon. nem ordítok, csak csupa elutasítás és kelletlenség vagyok, ha megszakadok se tudok kedves lenni. Pont úgy nézek ki olyankor mint Áder János, nem csodálom, ha már nem kérdeznek semmit. És ha azt mondom, hogy "megmutatni valamit" akkor ne gondolj semmi ördöngősségre, csak mondjuk valami olyasmire, hogy egy levelet a Levelek mappába, egy megrendelést a Megrendelések mappába, egy visszaigazolást pedig a Visszaigazolások mappába mentsen el és hogy a tavaly megírt levelet ne a 2006. mappában keresse.
Nno.
Téma túltárgyalva, nem akarom magam még jobban belelovalni.
phuu.
Én zöldborsót csak piacon veszek, lehetőleg olyan kofától aki kosárból vagy puttonyból árul - őstermelőnek hívják, azt hiszem :-)) És csak nagyon frisset, ha már száraz a szára, nem érdemes megvenni.
At 7:06 du., Kinga said…
"nem vagyok hajlandó senkihez sem odamenni és markolászni az egerét"
meg
"Pont úgy nézek ki olyankor mint Áder János, nem csodálom, ha már nem kérdeznek semmit."
Az ilyen mondataidert szeretlek, brunnhilde. Az elso most biztos, hogy bevonult a klasszikus mondasok koze (a masodikat itten nem nagyon ertenek)
Edes istenem, tudom, hogy a mindennapokban ezek az agyadra mennek, de en olyan, de olyan jokat rohogok itten.
Regi szamitogepes anekdotakat juttattal eszembe (tudod, olyanokat, hogy "most mit csinaljak, az egeralatet nem eleg nagy, mert kimegyek a kepernyorol, ha nagyon lehuzom az egeret rajta").
At 7:18 du., Brünnhilde sziklája said…
Hihihi, Maria, most esett le hogy mit akartál mondani: "...azért vettek fel erre a munkára,..."
Nos, nem informatikus vagyok hanem titkárnő, sőt, a szervezeti ábránkon Passziánsz Lady a Titkárságvezető, Cuppancs Kisasszony az Adminisztrátor, én pedig az Adminisztrátor II.
az egyetlen vígaszom, hogy azon a szervezeti ábrán én magam rajzoltam be magamat Adminisztrátor II-nek :-))) Sőt, még arra is sikerült rábeszélnem a főnökasszonyom, hogy ne a Titkárságvezető alá kerüljek, hanem az egyik barátnőm beosztottjának tűnjek. Hiába, no, mondom, hogy van némi szervezetelméleti ismeretem, szerintem még a főnökasszonynál sem esett le ennek a jelentősége :-))
Most pedig megyek és iszom egy pohár jéghideg kovászos uborka lét.
hetek óta tart a kánikula, felbillent a folyadékháztartásom és nagyon kívánom a sósat.
Kinga, nem akarok nagyképű lenni de igazad van, az Áder Jánosos mondat tényleg méltó arra, hogy szállóige váljon belőle :-)
At 1:06 de., Kinga said…
:D En az egeresre gondoltam, mert itten az Ader Janost nem szokjak :) ismerni... De hat ami igaz, igaz: szalloige-gyanus mind a ketto. Majd csak figyeld A vajszinut, elobb-utobb meg fognak jelenni, azt garantalom :D (forrassal termeszetesen)
At 10:08 de., Névtelen said…
Hehe! Az Áder Jánoson én is nagyot nevettem! :-D
Cuppancs kisasszonyról pedig nem írok semmit, vigyázok az idegeimre.
Megjegyzés küldése
<< Home