:-) Szépjóestét!
Jó kis láblógatós, szépítkezős, mozibamenős nap volt, rám fért egy kis pihenés.
Délután elmentem moziba. Valami könnyű, nyári, egzotikus filmcsemegére vágytam, valami különlegességre, így hát egy német vígjátékot választottam, a Kebab kapcsolatot. Egy német komédiánál már csak egy szovjet thriller lehet egzotikusabb, úgyhogy gyorsan összekaptam magam, éppen elértem a Toldi mozi fél hatos előadását. Már az gyanús volt, hogy a mozi nagytermében egyes-egyedül ültem. A jegyszedő még mondta is, hogy valódi házimozi élményben lesz részem. Annyi előnye mondjuk volt a dolognak, hogy senki nem telefonált, senki nem szörcsögtette a szívószállal a kóláját és senki nem is csámcsogott a fülembe. Azt sajnálom csak, hogy nem vittem magammal a sarokreszelőm meg a körömvágó ollóm, ha már úgysem zavartam senkit, pedikűrözhettem volna a film alatt.
A film nem volt rossz, bár a cselekményhez képest én túl hosszúnak éreztem. Nem unalmasnak, csak kicsit szétfolyónak. Nagyon jó vígjátéki karakterek voltak, az én kedvencem a vegetáriánussá lett görög vendéglőscsemte, akit kitagadott a családja és ezért nyitott egy arab falafel vendéglőt.
A legkevésbé a főszereplő viaszkolt bajszú, leolajozott választékú nagybácsija tetszett. A karakter is idegesítő, túlkarikírozott figura, a színész meg egyenesen csapnivaló volt, egy rossz ripacs, aki csak a szemét tudta forgatni. Ha az a figura kicsit visszafogottab, vagy a színész valamivel jobb, a film sokkal élvezhetőbb lett volna. Sajnos gyakori hiba a vígjátékoknál a mértékvesztés, itt is, egyetlen hiteltelen szereplő tönkretette az egész filmet.
A többi színész jó volt pedig, a történet is össze volt rakva, a fényképezés is eleven - egyetlen jelenet kivételével. A lépcsőn lefelé guruló babakocsi, amiből az alján kirepül a baba csak azért, hogy elkaphassák igen ócska volt. Hogy ezt az ezerszer elcsépelt két percet miért tették bele a filmbe nem tudom, de nagyon kár volt.
A történet érdekes volt pedig, a különböző kultúrák találkozása már önmagában is szórakoztató, tök fölösleges burleszk jelenetekkel ócsítani.
A filmből egyébként megtudhatjuk, hogy a mai Németországban egy második generációs török srácnak nem az a legfőbb gondja, hogy nem fogadja be a társadalom, sokkal jobban meg van ijedve egy szaros pelenkától meg a házassággal járó kötöttségektől. A kulturális identitásával sincs sok gondja, ugyanis a benszülött németek ugyanúgy szeretik a karatét mint ő. Ráadásul török - görög két jóbarát, legalábbis Hamburgban. A töltött szőlőlevél meg egyébként is finom, tök mindegy, hogy görög vagy török módra készül. A lényeg, hogy tele legyen a vendéglő.
A filmről egyébként üvölt, hogy az alkotók rettenetesen vigyázhattak a politikai korrektségre.
Szóval, ha levesszük az idióta nagybácsit és a hülye babakocsis jelenetet (de kár volt pedig elrontani, az egyik legjobb mondat volt a filmben; "Láttál te már törököt babakocsit tolni?") akkor kedves, kicsit bumfordi vígjáték a Kebab kapcsolat. Sok salátával, ezúttal kecsöp nélkül.


Mozi után, ha már úgyis közel voltam, elkanyarodtam a Parlament felé, be akartam kukkantani a Tér-Film-Zene Fesztiválra. Éppen Bródy '96-os születésnapi koncertjét vetítették, kellemes szellő fújt a Duna felől, gondoltam, maradok. A bódékból kellemes illatok szálltak, egy óriási, méter átmérőjű vasserpenyőben fűszeres zöldséget pároltak, kolbászokat és rablóhúsokat sütöttek. Egy tányér zöldségre támadt gusztusom, nagyon jólnézett ki, sárgarépa, hagyma, gomba, cukkini volt összekverve és bazsalikommal megszórva. Egy pohár sört kértem hozzá, mostanában a barétném rászokatott, szomjas is voltam, a zöldség is jó fűszeresnek látszott, hát gondoltam, dőzsölök.
Régen estem ekkorát pofára.
Nem elég, hogy a zöldség átvette a vas ízét (ez még megbocsátható lenne), de nem csak bazsalikommal szórták meg, hanem elég vastagon vegetával is. Az eszem megáll, a mindenféle, friss, nyári zöldséget mi a francnak kell vegetával "ízesíteni"?? Hát abban pont az a jó, hogy friss, nyári íze van, mi a francért kell mindennek maggi ízének lenni? Ennyi erővel levesport is árulhatnának forró vízzel, hát nem? Régen éreztem az ízlelőbimbóim magam ennyire becsapva.
Bródy után volt két Gusztáv rajzfilm, még gyerekkoromból emlékszem rá, akkoriban nagyon szerettem, most is tetszettek.
Gusztáv után után a De kik azok a Lumnitzer nővérek? következett, gondoltam, iszom még kapucsínót és megnézem azt is.
Nos, nem néztem meg. Először is, a kapucsínó is rossz volt, valami szar kávéból főzik és papír pohárban adják, másodszor pedig a film is nagyon gyenge. Én Rudolf Pétert még soha nem láttam rossz színésznek, de itt most az volt. Vagy csak a film volt rossz, nem tudom, mert Alföldi Róbert buzis hangjától is falnak tudtam volna menni. Arról nem beszélve, hogy az egyik legkedvesebb Krétakörös színészem, Mucsi Zoltánt már másodszor látom hozzá nem illő, ráadásul a film szempontjából teljesen fölösleges idióta szerepben (először az Egy szoknya egy nadrágban alázták porig). Alföldi álmai az idegeimre mentek, telyószagú, hát azoknak az álmoknak egy szemernyi közük sem volt az erotikához! Szóval, szabadtéri mozi, az emberek jöttek mentek, hát én is mentem. Fegyelmezett néző vagyok pedig, a rossz filmekben is próbálok keresni valami szórakoztatót, de a puhány férjének önvédelmet oktató rendőrnő (Udvaros Dorottya, hát hogy vállalhatott el egy ilyen szart?) már sok volt nekem, otthagytam a mozit.