:-) Szépjóestét!!
Hihihi, úgy tűnik, mostanában sokat -a kelleténél tán többet is- foglalkozok a sporttal.

De mit csináljak, máma reggel megint egy sport témájú történetbe futottam bele.
A Duna parton még a tavasz végi nagy árvíz után ott maradt néhány hatalmas fatörzs. Egy óriási szélvihar kidönti, gyökerestől feltépi, az áradó víz felkapja, egy darabig cipeli aztán ahol olyan a part és az áramlás, ott leteszi ezeket az óriási törzseket. Az ár persze hamar leapad, újra felemelni már nem tudja, hát ott marad a megfeneklett törzs sok tíz kilométerre a feltépett gyökereitől. Amiről most beszélek az egy majdnem nyolcvan centi átmérőjű fatörzs. Arra jártunkban mindig török róla egy darab gallyat, jó lesz az a kutyának dobálni, szeret faágakat kihozni a vízből. De nem csak ilyen pillanatnyi haszna van a fának, alig várom az őszt, be fogom oltani laskagomba spórával, ha szerencsém van, pár év múlva kosárszám termi majd az illatos, vastag húsú laskagombát - gondoltam én, mostanáig.
Mert pár hete azt látom, hogy a fatörzset elkezdte valaki fejszével faragni. Először az erdőben lakó hajléktalanokra tippeltem, persze, nyilván onnan hordják a tűzifát. De nem, a fa nem fogy, a forgácsok ott maradnak a földön, csak a fatörzsben vannak egyre mélyebb lyukak. Érthetetlen, miért vágja valaki a fát, ha egyszer nem viszi el, nem gyújt belőle tüzet, vagy legalább nem dobja be a Dunába, hogy egy kutya nagy boldogan kihozhassa?

Ma reggel végre megoldódott a rejtély.
Bandukoltunk az ebbel, én élveztem a reggeli hűvöst, a blöki meg orrát mélyen a fűbe dugva, cikk-cakkban futkározva 'olvasta az újságot'. Egyszer csak látom ám, hogy a töltésen ott áll egy benga terepjáró, előtte meg két pasi széles karlendítésekkel hajlong, szemmel láthatóan melegítenek. Nem szokatlan látvány, arrafelé rengetegen futnak, igaz, terepjáróval még soha egyik sem állt fel a töltésre. Megállnak valamelyik bejáratnál és futnak 2-3 kört, de igazi kocogó soha nem jön be autóval a poros földútra.
Nno, ezek bejöttek, leparkoltak, lendítgetnek, hajlonganak, karjukkal köröznek, aztán az egyik kiwegyenesedik, felhúzza a vállát, felemeli a karját, a kezében hosszú nyélen megcsillan valami .... egy fejsze. Egy rendes, hosszú nyelű favágó fejsze!
Aztán a másik is emeli a fejszéjét és ketten egyszerre csapnak le a partra vetett, magatehetetlen fatörzsre. Ütemesen dolgoznak, hajlonganak, csattog a két fejsze, repül a forgács, döntsd a tőkét, ne síránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz!
Papp Laci óta tudom hogy a favágás jó erőnléti sport, nekem is volt benne részem, a sok varrástól meggörbült hátamnak jól is esett. Hanem, én azzal a fával utána befűtöttem. Nem tudom Papp Laci kinek hasogatott tüzelőt, lehet ő is csak azért vágott fát, hogy erősítse a hátizmait?
Kétlem.
Akkoriban még nem volt ennyire elterjedt a gáz, az edzőtermeket is fűteni kellett, hát nyilván összekötötte a hasznosat a hasznossal.
Hanem, ez a két pasi ott a nagy benga terepjáró mellett tényleg csak azért jött ki a poros gátra, hogy azt a hatalmas fát edzésként felaprítsa. Csak úgy, szórakozásiból izzadnak. Emelgethetnének súlyokat is, de nem, ők rájöttek, hogy a kanadai favágók deltája a favágástól olyan szép, hát ők meg olyat szeretnének maguknak, mégis, akkora autóhoz széles hát illik.
Kétnaponta jönnek és vágják a fát, az meg tűri szegény hogy teljesen haszontalanul enyésszen el. Ha már kidőlt és madarak nem fészkelhetnek rajta hát legalább gombákat növeszthetne, vagy tüzet raknának belőle és nincstelenek vacsoráját melegíthetné, vagy legalább mielőtt végleg elhamvad, nosztalgiázó, besörözött horgászok katonatörténeteit hallgathatná.
De nem, semmi ilyen nemes, vagy legalábbis praktikus halál nem vár rá, néki az a sorsa, hogy két hátizom fejszéje szilánkokra hasogassa.
Igaz -ha úgy nézzük, már pedig miért ne nézhetnénk 'úgy'- ez sem haszontalan halál, mert legalább égeti abban a két széles hátban feleslegesen termelődő adrenalint.