:-) Szépjónapot!
Vasárnapra való tekintettel gasztronómiai különkiadásunk következik.
Reggel nagyon finom debrecenit (gyártja: Debrecenhús Rt.) sütöttünk nyárson. Tényleg jó, roppanós, nem szójás, nem túl zsíros, bár egy kicsit kevesebb sóval nekem jobban ízlene. Aztán gyalogoltunk egy hatalmasat, az ebek még qrválkodtak is kicsit - a gazdik is szerettek volna, de a kankutyákat valahogy mindig egyszerűbb táncba vinni mint a gazdáikat. Na mindegy.
Hazafelé jövet aztán találtunk néhány hatalmas gyapjas tintagombát. A legtöbbje már túlérett volt, szürkült, feketésen folyt szét, de sikerült ráakadni két darab friss, még hófehér lemezű példányra. A gyapjas tintagomba csak addig ehető amíg a lemeze hófehér, de már 1-2 óra leforgása alatt is elszineződik előbb rózsaszínesre, majd szürkére. Ekkor már tilos fogyasztani, úgyhogy azzal a kettő darab gombával majdhogynem futólépésben trappoltunk haza. Éhes nem voltam, ezért éppencsak egy tojással készítettem gombás tojást. Csak a gomba íze miatt, ez az egyik kedvenc csemegém és az idén még nem is nagyon találtam. A kora nyári nagy árvizek miatt el volt öntve az általam ismert termőterület, ilyenkor a talaj szerkezete és vegyi összetétele is megváltozik kissé, hát gombák ezt megérzik és visszahúzódnak. Remélem, hogy az ősszel még lesz szerencsém néhány darabhoz.
De nem is emiatt írok, ezt más úgysem tudná elkészíteni.
Hanem, a tegnapi reggelim.
Rámszáradt néhány zsömle. Nem nagyon, nem szikkadtra, inkább csak gumiszerűen másnaposra. A ráncos, megvonult zsömlék tetejéről levágtam egy centis szeletkét, ezt a kalapot félretettem. A zsömle belét kicsipkedtem, ügyelve arra, hogy nehogy kilyukasszam. Egy kis tálban zsömlénként egy tojást egy evőkanál tejjel és egy csipet sóval felvertem, majd beleszórtam a kicsipkedett zsömlemorzsalékot. Közepes fokozatra bekapcsoltam a sütőt és amíg előmelegedett, hagytam kicsit állni a tölteléket, hogy a tojást jól felszívja. Pár perc múlva visszakanalaztam az egészet a zsömlék üregébe. A tojásos töltelékbe ízlés szerint lehet keverni apróra vágott sonkát, sajtot, gombát, zsenge zöldborsót vagy előfőzött zöldbabot. Esetleg apró kockákra vágott sült paprikát, vagy vékonyra gyalult cukkinit, bármilyen zöldséget, amit egyébként is le lehet rakni tojással vagy tésztával. A töltött zsömléket sütőlapra tettem és betoltam az eddigre előmelegített sütőbe. 10-12 perc alatt kész, de félidőben a zsömlekalapokat visszatettem a tetejükre. Az én sütőm erősebben süt felülről, akié nem, az egyből összerekhatja a zsömléket.
Nem nagy durranás az egész, az elkészítés alig tart tovább, mint egy rántottát megsütni. Viszont sokkal gusztusosabban néz ki, ráadásul be lehet tekerni alufóliába, aztán konyharuhába, betenni a hátizsákba és kivinni a szabadba. Szombat délelőtt azért mégiscsak jobb a napsütötte Duna parton reggelizni. Szerintem legalábbis.
Vasárnapra való tekintettel gasztronómiai különkiadásunk következik.
Reggel nagyon finom debrecenit (gyártja: Debrecenhús Rt.) sütöttünk nyárson. Tényleg jó, roppanós, nem szójás, nem túl zsíros, bár egy kicsit kevesebb sóval nekem jobban ízlene. Aztán gyalogoltunk egy hatalmasat, az ebek még qrválkodtak is kicsit - a gazdik is szerettek volna, de a kankutyákat valahogy mindig egyszerűbb táncba vinni mint a gazdáikat. Na mindegy.
Hazafelé jövet aztán találtunk néhány hatalmas gyapjas tintagombát. A legtöbbje már túlérett volt, szürkült, feketésen folyt szét, de sikerült ráakadni két darab friss, még hófehér lemezű példányra. A gyapjas tintagomba csak addig ehető amíg a lemeze hófehér, de már 1-2 óra leforgása alatt is elszineződik előbb rózsaszínesre, majd szürkére. Ekkor már tilos fogyasztani, úgyhogy azzal a kettő darab gombával majdhogynem futólépésben trappoltunk haza. Éhes nem voltam, ezért éppencsak egy tojással készítettem gombás tojást. Csak a gomba íze miatt, ez az egyik kedvenc csemegém és az idén még nem is nagyon találtam. A kora nyári nagy árvizek miatt el volt öntve az általam ismert termőterület, ilyenkor a talaj szerkezete és vegyi összetétele is megváltozik kissé, hát gombák ezt megérzik és visszahúzódnak. Remélem, hogy az ősszel még lesz szerencsém néhány darabhoz.
De nem is emiatt írok, ezt más úgysem tudná elkészíteni.
Hanem, a tegnapi reggelim.
Rámszáradt néhány zsömle. Nem nagyon, nem szikkadtra, inkább csak gumiszerűen másnaposra. A ráncos, megvonult zsömlék tetejéről levágtam egy centis szeletkét, ezt a kalapot félretettem. A zsömle belét kicsipkedtem, ügyelve arra, hogy nehogy kilyukasszam. Egy kis tálban zsömlénként egy tojást egy evőkanál tejjel és egy csipet sóval felvertem, majd beleszórtam a kicsipkedett zsömlemorzsalékot. Közepes fokozatra bekapcsoltam a sütőt és amíg előmelegedett, hagytam kicsit állni a tölteléket, hogy a tojást jól felszívja. Pár perc múlva visszakanalaztam az egészet a zsömlék üregébe. A tojásos töltelékbe ízlés szerint lehet keverni apróra vágott sonkát, sajtot, gombát, zsenge zöldborsót vagy előfőzött zöldbabot. Esetleg apró kockákra vágott sült paprikát, vagy vékonyra gyalult cukkinit, bármilyen zöldséget, amit egyébként is le lehet rakni tojással vagy tésztával. A töltött zsömléket sütőlapra tettem és betoltam az eddigre előmelegített sütőbe. 10-12 perc alatt kész, de félidőben a zsömlekalapokat visszatettem a tetejükre. Az én sütőm erősebben süt felülről, akié nem, az egyből összerekhatja a zsömléket.
Nem nagy durranás az egész, az elkészítés alig tart tovább, mint egy rántottát megsütni. Viszont sokkal gusztusosabban néz ki, ráadásul be lehet tekerni alufóliába, aztán konyharuhába, betenni a hátizsákba és kivinni a szabadba. Szombat délelőtt azért mégiscsak jobb a napsütötte Duna parton reggelizni. Szerintem legalábbis.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home