:-) Szépjóestét!!
Ez volt az udvariassági tiszteletkör.
ÁÁÁÁÁÁÁááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááá!!!!!!!!!!
áÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááá!!!
Uhhh.
PhHuuuu.
A csütörtökök sohase tartoztak a kedvenc napjaim közé, de ez a mai, hát ezt külön szeretném kiradírozni a naptárból.
Már eleve rosszul indult.
Nem elég, hogy elaludtam, de tegnap este valahogy az info rádión maradt a kereső és reggel a klubrádiós Pikó András lágy baritonja helyett az infós bika digitális tesztoszteronnal feldúsított basszusára ébredtem. Atyaég, fél óra eltelt mire rájöttem hogy mi bajom van. Az ilyen és ehhez hasonló öblögető, agresszív hangokkal a világból ki lehetne kergetni - engem, akiről jóformán leesik a bugyi, ha egy szép, mélyen zengő férfihangot meghallok.
Nno. Ez volt a kezdet.
A folytatás, hogy a mítingünk kezdete előtt 10 perccel a főnökasszonyom szólt, hogy változott a menetrend, össze tudnám-e nyomni az előadásom 10 percre?
Azt hittem, elájulok.
Basszus, majd egy hétig írtam a fóliákat, hát mi vagyok én, egy gépírónő bazmeg, legalábbis gépírónői fizetéssel, hát nem tartok én hetente előadást, hogy két perc alatt harmadára összenyomjak egy félórásat!!
Két napig tükör előtt próbáltam mint egy színésznő, cuki kis képecskéket meg súlyos szociofotókat keresgettem az interneten, 10-12 fóliánként beszerkesztettem egy-egy kis poént csak azért, hogy fél órán keresztül le tudjam kötni a hallgatóságot, és most azt mondják, hogy van összesen 10 percem, tömörítsem össze.
Hát nem, és nem azért mert nem akarom, hanem azért, mert nem tudom!!
Képtelen vagyok negyed óra alatt átszerkeszteni egy heti munkámat!!
Ha megszakadok, akkor se!
Az isten verje meg, hát tényleg ennyire nem lelem a helyem ebben a kibaszott világban?
Mi a francért kell nekem mindig megszakadni, amikor mások meg leszarják, kétszer anyi fizetésért egész nap keresztrejtvényt fejtenek, én meg döglök bele a munkába, meg akarom váltani a világot, de legalábbis azt a kis szeletkéjét ami rám van bízva?
Rohaggyanak meg.
Délután, a két munkám között beregisztráltam egy állákereső szájtra.
Tényleg rohaggyanak meg!
Egyébként jó voltam.
Ketten voltak előttem, több mint egy óra értekezés után, egy elhasznált levegőjű teremben kerültem sorra és még így is éreztem, hogy jó féltucatnyian le sem tudták a szemüket venni rólam, teljes figyelmükkel csüngtek rajtam.
Úgyhogy nyasgem, a hiba nem az én készülékemben van.
Ez volt az udvariassági tiszteletkör.
ÁÁÁÁÁÁÁááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááá!!!!!!!!!!
áÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááá!!!
Uhhh.
PhHuuuu.
A csütörtökök sohase tartoztak a kedvenc napjaim közé, de ez a mai, hát ezt külön szeretném kiradírozni a naptárból.
Már eleve rosszul indult.
Nem elég, hogy elaludtam, de tegnap este valahogy az info rádión maradt a kereső és reggel a klubrádiós Pikó András lágy baritonja helyett az infós bika digitális tesztoszteronnal feldúsított basszusára ébredtem. Atyaég, fél óra eltelt mire rájöttem hogy mi bajom van. Az ilyen és ehhez hasonló öblögető, agresszív hangokkal a világból ki lehetne kergetni - engem, akiről jóformán leesik a bugyi, ha egy szép, mélyen zengő férfihangot meghallok.
Nno. Ez volt a kezdet.
A folytatás, hogy a mítingünk kezdete előtt 10 perccel a főnökasszonyom szólt, hogy változott a menetrend, össze tudnám-e nyomni az előadásom 10 percre?
Azt hittem, elájulok.
Basszus, majd egy hétig írtam a fóliákat, hát mi vagyok én, egy gépírónő bazmeg, legalábbis gépírónői fizetéssel, hát nem tartok én hetente előadást, hogy két perc alatt harmadára összenyomjak egy félórásat!!
Két napig tükör előtt próbáltam mint egy színésznő, cuki kis képecskéket meg súlyos szociofotókat keresgettem az interneten, 10-12 fóliánként beszerkesztettem egy-egy kis poént csak azért, hogy fél órán keresztül le tudjam kötni a hallgatóságot, és most azt mondják, hogy van összesen 10 percem, tömörítsem össze.
Hát nem, és nem azért mert nem akarom, hanem azért, mert nem tudom!!
Képtelen vagyok negyed óra alatt átszerkeszteni egy heti munkámat!!
Ha megszakadok, akkor se!
Az isten verje meg, hát tényleg ennyire nem lelem a helyem ebben a kibaszott világban?
Mi a francért kell nekem mindig megszakadni, amikor mások meg leszarják, kétszer anyi fizetésért egész nap keresztrejtvényt fejtenek, én meg döglök bele a munkába, meg akarom váltani a világot, de legalábbis azt a kis szeletkéjét ami rám van bízva?
Rohaggyanak meg.
Délután, a két munkám között beregisztráltam egy állákereső szájtra.
Tényleg rohaggyanak meg!
Egyébként jó voltam.
Ketten voltak előttem, több mint egy óra értekezés után, egy elhasznált levegőjű teremben kerültem sorra és még így is éreztem, hogy jó féltucatnyian le sem tudták a szemüket venni rólam, teljes figyelmükkel csüngtek rajtam.
Úgyhogy nyasgem, a hiba nem az én készülékemben van.
4 Comments:
At 4:01 du.,
Névtelen said…
Hajrá! Jó, hogy sikeres voltál! És keress csak másik állást! Ha nem megy azonnal, akkor nem megy, de ha keresgélsz, jöhet valami. Miért írtad nemrég, hogy neked a diploma nem jelent semmit, és talán meg sem szerzed? Ezt már akkor is meg akartam kérdezni, csak épp mindig lefagyott a kommentezés...
Berill
At 4:10 du.,
Brünnhilde sziklája said…
Kösz!
Azért nem érzem már fontosnak, mert már nincsenek karrierrel kapcsolatos ambícióim. Jól elvagyok így mások jobbkezeként, csak azt szeretném, hogy normális, csendes helyen dolgozhassak megfizessenek annyira, hogy abbahagyhassam a takarítást.
De nem akarok már csuda tudja micoda karriert csinálni.
Elég volt az erőlködésből, elfáradtam.
At 5:01 du.,
Névtelen said…
Viszont nem tudhatod, hogy leszel ezzel pár év múlva. Azért gondolom, hogy ha már végigtanultad, akkor érdemes a papírt is zsebre vágni. De persze lehet, hogy azt is lehet pár év múlva is.
At 7:00 du.,
Brünnhilde sziklája said…
persze, igazad van, meg is fogom csinálni - ha másért nem, azért a közel millióért mait tandíjként befizettem.
hanem, megszakadni már nem fogok miatta. Kikészülni se.
ízirájderöcsém,ízirájder!
Megjegyzés küldése
<< Home