Újra itt, úgy látszik ma ilyen posztolós napom van :-))
Ma beszéltem a kutyásokkal akik eloldozták, ellátták és befogadták azt a szerencsétlen blökit akiről vasárnap írtam.
A kutyus mostanra jól van, már barátkozik.
Az első pár napja elég borzasztó volt, eleve másfél órát küszködtünk az amúgy is legyengült, kiéhezett és agyonstresszelt jószággal mire sikerült eloldani. Van pedig néhány ember aki tudott az ügyről és ért is hozzá, de egyikőjük sem ajánlotta fel a segítségét, mindegyik hagyta, hogy három pancser kezdje el a dolgot.
A szőke csaj, akiről azóta tudom hogy ő az állatvédő egyesület elnöke megmutatta, hogy jó szívvel és segíteni akarással meg lehet oldani egy olyan helyzetet is amitől még a szakemberek is visszahőkölnek. Olyannyira vissza, hogy még az állatorvosi ügyeleten sem fogadták, ott állt éjjel két órakor egy őrjöngő, sokkos kutyával akit még az autóból sem tudott kieszedni, mert azonnal támadott. Hagyta, reggel elvitte egy -szintén nő- kutyakiképzőhöz, aki kiszedte a kutyát az autóból. Mivel ebben az állapotában a menhelyen nem tudták elhelyezni, panzióztatni kell a kutyust. Ma már látszik, hogy néhány hétre lesz mindössze szüksége arra hogy magára találjon és örökbeadhatóvá váljon, de addig is különleges bánásmódra van szüksége - külön szállásra, kutyakiképzőre aki naponta foglalkozik vele és nem utolsó sorban osztályon felüli kajára, hogy azokra az elborzasztóan hegyes csontokra szedjen némi húst és minél hamarabb kinőjön az éhezéstől kihullott szőre. Én ma átutaltam az egyesületnek egy hónapra elegendő összeget. Az csak a baj, hogy a kutyus egy igazi, inkább csúnyácska és vicces keverék, az a fajta, akin szinte soha nem akad meg azoknak a szeme, akik kutyát akarnak maguknak. Sokáig fog tartani, amíg örökbefogadót találnak neki. Szóval azt kérném, hogy aki éppen egy középtermetű, németjuhász-szerű házörzőt, munkatársat vagy pajtást szeretne magának, az gondoljon Römire (így nevezte el őt a megszabadítója). A kutyus kan, egy év körüli lehet és meglepően hamar összeszedte magát, kedves is, tanulékony. Bottal játszani valószínűleg soha nem fog, próbáltuk bottal kibogozni a láncát, attól megőrült, nyilván verték. De labdával még lehet nála próbálkozni, szóval a gondozója szerint szerető és értő kezek között kiváló kutya lehet belőle.
Akinek nem kell kutya és nem is szereti ha kóbor ebek cstangolnak szanaszét a világban és van pár száz forintja amivel éppen nem tud mit kezdeni az kérem, utalja át a Biatorbágy és Vidéke Állatvédő Egyesület számlaszámára.
Garantálom, hogy jól fogják felhasználni a pénzt.
Az a látvány ahogy egy fiatal, frissen hidrogénezett nő vasárnap éjfélkor, egy városszéli erdőben, a csepergő decemberi esőben, bokáig érő sárban csúszkálva, végtelen türelemmel próbál megszabadítani egy kutyát aki még ráadásul vadul vicsorog is rá meggyőzött arról, hogy minden fillért a kóbor állatok (és rajtuk keresztül az általuk veszéyleztetett emberek) érdekében használnak fel.
Egyébként pedig Römi gazdára vár, egy-két hónap múlva elvihető.