Brünnhilde szikláján

Valló világ

2006/12/20

:-) Napsütéses szépjónapot!
Nos, jelentem, az idén boltnak még csak közelébe sem kell mennem :-))
Minden itthon van, ami az ünnepekre kell és a menü is összeállt.

Karácsonykor reggelire "természetesen" vajas pirítós lesz kaviárral és pezsgővel. Nálam ez jelenti a luxust, ebből nem engedek, punktum. Hogy ne legyen unalmas, egyik reggel fekete, másik reggel vörös kaviár. A pezsgő az mindig a kék cimkés hungária - Dom Perignonra ugyanis sajnos nem telik.

Szenteste lazackrémet(*) készitek és ropogós libamellet vele sült zöldségekkel. Egyszerű étel, a sóval, borssal, leheletnyi fokhagymával bedörzsölt mellet fólia alatt, kevés aláöntött vízzel puhára párolom majd leveszem róla a fóliát és mellé dobálom a zöldségeket; apró szemű, hámozott krumplit, arasznyi darabokra vágott póréhagymát, kelbimbót, cakkosan szelt sárgarépát, karfiolt, brokolit, gombát, ki mit szeret. Minél több féle zöldséget, annál gusztusosabb lesz a tálon. Mire a hús teteje ropogósra sül, a zöldségek is megpuhulnak és valami egész hihetetlen jó ízük van, ha nem vízben főnek, hanem a husi mellett lassan sülnek. Ha így készült köret van, a húsból általában nem is eszek.
A desszert dióval és datolyával töltött sült alma lesz. Ez sem nagy durranás, az almákat félbe kell vágni, kicsumázni, magházukat kiemelni és a helyébe -fél almánként- egy-egy szem apróra vágott datolya és dió keverékét betölteni. Az almákat tepsire helyezni és közepes lángon karamellizálódásig sütni. Én nyilván az asztali, mécsessel működő kerámia almasütőkben fogom elkészíteni, tovább tart, de az egész lakást átjárja a sülő alma illata. Hogy még karácsonyibb hangulat legyen, meg lehet hinteni az almákat fahéjjal.

Karácsony napján ebédre halleves és természetesen beigli; mákos, diós és gesztenyés, így, ebben a sorrendben.
Vacsorára zöldbabos halsaláta(**) és a tegnapi libamell maradéka tejszines krumplipürével. Desszertnek természetesen beigli; mákos, diós és gesztenyés, így, ebben a sorrendben.

Karácsony második napjára gyömölcsös böjtnapot tervezek, esetleg némi főtt rizs, mert ki kell heverni az első két napot és fel kell készülni a szilveszteri haspókpartira. (na jó, esetleg, ha marad némi mákos, diós vagy gesztenyés beigli akkor az jöhet, így, ebben a sorrendben.)

Szilveszter este természetesen sörben sült malac lesz pezsgpőben párolt almás lilakáposztával. Már vagy 8 éve mindig ezt készitek szilveszterre, de mivel ez csak egy évében egyszer fordul elő, nem lehet megunni. A megmosott és sóval bedörzsölt malaclapockát bőrös részével felfelé tepsibe teszem, öntök alá egy pohár vizet és egy pohár sört, fóliával lefedve párolom. Sokáig tart, a hús méretétől függően másfél-két óra is lehet. Akkor jó, ha a legvastagabb részén is ellenállás nélkül beleszalad a tű. Közben alá-alá kell nézni, nehogy elpárologjon alóla a lé - én mindig sörrel öntöm utána. Ha puha a hús, egy éles késsel szép kockásra metélem a bőrös tetejét. Úgy a leggusztusosabb, ha pont a húsig vágom be a bőrt és az alatta levő vékony szalonnaréteget. Vissza kell tolni a sütőbe és pirosra sütni - közben nem árt sörrel locsolgatni, akkor lesz jó ropogós.
Közben legyalulok egy fej lilakáposztát (személyenként min. 20 dekát érdemes számolni) és személyenként egy fél savanykás almát. A keveréket felhevített olajra dobom és átkeverem, majd felöntöm édes pezsgővel. Nem tudom hogy szokott történni, mindenki tudja hogy utálom, de mégis minden évben kapok valakitől egy üveg édes pezsgőt. Nos, ez kiválóan alkalmas erre a célra, meginni úgysem érdemes, fog nekem fájni a fejem másnap anélkül is. Szóval az almás káposztnak alázuttyantok egy kis pezsgőt. Nem kell túl sokat, nem főzni kell a káposztát, csak párolni. Fűszerezésnek csipetnyi só és őrölt kömény mehet még bele.

Újév napján természetesen lencseleves, erről már többször írtam. Még nem tudom pontosan hogy fogom főzni, mert a lencselevessel úgy vagyok, mint Gombóc Artúr a csokoládéval; imádom ha füstölt hússal, imádom ha babgulyás módjára, imádom ha babérlevéllel, karamellizált cukorral és mustárral, imádom ha belereszelt zellerrel, imádom ha fokhagymás rántással, imádom ha paradicsomlével, imádom ha .... szóval a lencselevest mindenképpen imádom, majd még eldöntöm hogyan fog készülni.

------------------------------
(*)lazackrém: egy kis tasak lazacból éles késsel levágok néhány szép szeletkét, akinek van türelme az alkothat stilizált fenyőformát, vagy csillagot, vagy hasonló. A megmaradt lazachúst beledobom az aprítóba, rácsavarom egy fél citrom levét, reszelek rá egy csipetnyi, de tényleg csipetnyi(!) hagymát, éppen csak meg kell neki mutatni. Dobok rá 10 deka puha vajat és egy keménytojást. Addig keverem amig sűrű, rózsaszín krém lesz belőle. Halványra sütött pirítósra kenem és a félretett lazacdarabkákkal, főtt tojás karikákkal és citromszeletkékkel díszítem.

(**)zöldbabos halsaláta: kell hozzá személyenként egy kisebb fagyasztot hekk, egy szem hajában főtt krumpli és pár kanálnyi zöldbabkonzerv. A fűszerezéshez kis gerezd zúzott fokhagyma, pár szál petrezselyem és egy-egy csipetnyi oregánó és rozmaring. Az öntethez kanálnyi citromlé és olívaolaj.
A citromlével bedörzsölt halakat meg kell sütni (én mindig a cakkos aljú öntöttvas serpenyőmben sütöm, de természetesen lehet tepsiben is vagy akár olajban is. Ha kihűlt leszedem a csontokról és a halhúst felkockázom. Lazán, hogy ne törjön öszekeverem a szintén kis kockákra vágott főtt krumplival és a leszűrt zöldbabbal. Rászórom a fűszereket, meglocsolom a citromlével és az olajjal. Legalább fél napot érjen a hűtőben. nekem van két hatalmas kagylóm, abban szoktam tálalni citrom szeletkékkel és petrezselyemlevelekkel díszítve. Ehhez is pirítós dukál és megsúgom, hogy tökéletesen megfelel hozzá akármiylen sült hal maradéka is.

Most pedgi, bármenyire is nem szeretem, hozzáfogok a karácsonyi nagytakarításhoz: pókhálózás, függönymosás, könyvek leszedése és portalanítása, zuhanyfülke súrolás, csempemosás.
Hogy útálom pedig :-(

5 Comments:

  • At 12:57 du., Anonymous Névtelen said…

    off: elnezest, a konyv fotoja kesik, mert az apparat elromlott es ugy nez ki, hogy majd karacsonyra kapok masikat

    a jobbnal jobb receptekert haalaas koszonet!

     
  • At 2:16 du., Anonymous Névtelen said…

    hozzáfox a karácsonyi nagytakarításhoz:

    Ha kész vagy, gyere àt hozzànk pliz *grin*

     
  • At 5:37 du., Anonymous Névtelen said…

    Alapos elemzés tárgyává tettem az írást,mert ez annyira más,mint amit én szoktam készíteni.Remek.Köszönöm a néhány jó ötletet!
    Kérdés 1.: végül is mi lesz,mert az egyik helyen az van,hogy kacsamell,a másikon meg,hogy a tegnapi maradék libamell.?! :))
    2.A bejgli saját sütés? Ha nem,akkor honnan? (Már ha tudható).

     
  • At 6:08 du., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    hehe, ez jó :-)
    Libamell.
    Kacsamellet akartam venni, de sorállás közben eszembe jutott, hogy van itthon lefagyasztva egy libamell, éppen ideje lesz felhasználni.

    Egyébként kimaradt, de van egy darab füstölt pisztrángom is, abból valami majonézes alapú vegyes salátát fogok készíteni.
    A karácsonyi menü eddig jobbára kocsonya volt, de most halat kívánok.
    Otthon, a szüleimnél pedig töltött káposzta és disznótoros van szenteste. Ezt már nem nagyon kívánom, pláne mivel nem tudok beiglit enni utána, annyira tömény.

    Nem nagyon tudok sütni ezért a beigli cukrászdai, a munkahelyi büfében nagyon finom sütemények vannak, onnan rendelem. Szép, márványos tetjű és a töltelék pont olyan vastag benne mint a tészta. és nem is túl cukros, azt már nagoyn nem szeretem, ha valami túl van édestve. Szóval pont jó. De azért biztonság okáért van néhány száraz kiflim és lefagyasztott darált mákom, tej mindig van itthon, méz is, szóval ha nem lezs jó a bejgli (de jó lesz, mindig jó) akkor az utolsó pillnatban még mindig csinálhatok mákos gubát. Egyébként azt is datolyával csinálom, apróra vágva rászórom a mákos kiflikarikák tetejére és úgy forrázom le tejjel.

     
  • At 6:09 du., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    ecet, azt ugyan várhatod!
    hacsak.....
    hacsak Te meg át nem jössz hozzám.
    A barátnőimnek mindig ajánlgatotm, hogy takarítsuk egymás lakását.
    ez két okból is hasznos lene, egyrészt meg lenne a kincset érő érzésünk, hogy bejárónőnk van, másrészt pedig jobbna ügyelnénk a rendre ha tudnánk, hogy jön valaki takarítani és minden ronda szokásunkat kiismeri.

     

Megjegyzés küldése

<< Home