:-) Szépjóestét (vagy reggelt, vagy valami hasonló)
Nno, minden jó, ha a vége jó :-)
A kutyus jól van, útban van egy befogadó gazdi felé. Fiatal, németjuhász keverék kanocska, remélem jó gazdija lesz és hamar elfeljti ezt a hétnyi rémséget.
A "csibészről" végül kiderült, hgoy egy kábé 50 kilós, szőke csaj aki megszállottan menti az ilyen szerencsétlen sorsú kutyákat és pont azért jár kutyaiskolába (alapfokra, ember, még kezdő!!) hogy ne csak szeresse az állatokat de értsen is hozzájuk. Ráadásul éppen a fodrásznál ült, előbb meg kellett várnunk amig lemossák a hajáról a festéket és legalább annyira megszárítják, hogy ne fázzon meg.
Nno.
Rövidre fogva, majd' egy órás akció volt egy doboz konzervet megetetni a kutyával és annyi bizalmat ébreszteni benne, hogy ne marjon belé azonnal, ha mozdul. Másik egy órát elvett, mire kibogozta a jó hat méteres láncot a belegabalyodott szögesdrótból és a sűrű, bokrosan növő facsemeték közül. Az utolsó kis husángot egyszerűen kitörtük, képtelenség volt azt is tekergetni, mert az már a kutya nyakánál volt, tíz centire a csattogó állkapocstól. Ehhez képest, mihelyst a blöki megérezte hogy megszabadult, azonnal megszelídült, engedte hogy lekapcsoljuk a nyakáról a karabínert és úgy lehetett vezetni mint egy báránykát. Azonnal, első szóra beszállt az autóba.
Annyi azért kiderült hogy hál'istennek nem kikötötték, hanem elszabadult valahonnan és ahogy húzta maga után a láncot, összeszedte a szögesdrótot és felakadt, majd egyre szorosabban feltekeredett a fákra.
no,
Minden jó ha a vége jó.
azért holnap, ha már megnyugodtam és nem is lezsek nagyon fáradt, igen jókat fogok röhögni azon a három szerencsétlen némberen, aki éjjel, tök sötétben, csepergő esőben egy elhagyatott erdő szélén imádkozik egy kutyának, hogy nyugodjon meg, nem bánt a néni.
Nno, az a lényeg, hogy jól van a kutyus.