:-) Szépjóestét!
Ma már határozottan normális közeli állapotban voltam, jöttem, mentem, intézkedtem, bankban is voltam. Néha még köhécselek, de az már szinte semmi, észre sem veszem.
A szaglásom és az ízlelésem is kezd vissztérni, annyira, hogy gondoltam, le is tesztelem. Chili és Vaniliánál olvastam egy céklás receptet, amit ő pink Waldrofnak nevezett el. Akkor csak átfutottam a receptet, ma a piacon jártamban eszembe jutott és mivel a hozzávalók közül határozottan emlékeztem a céklára, a dióra és a zellerre, hát gyorsan bevásároltam.
Ő süti a céklát, én kuktában gőzölöm. A három tisztára súrolt, formás, ökölnyi céklát ráteszem a kukta betétjére, öntök alá egy nagy bögre vizet, lezárom az edényt és tíz perc alatt puhára gőzöltem. Mikor kezelhetőre hűlt, meghámoztam. A hatalmas, kétökölnyi zeller egy kis húsos csirkemellcsont társaságában főtt meg, kiemeltem a levesből és hagytam kihűlni. Közben megmostam egy púpozott evőkanálnyi diót és deszkán, amennyire lehetett, vékony szeletekre vágtam. A főtt, hámozott céklákat és a puha zellert tökgyalun húztam le, gyorsabb, mintha késsel szabdalnám. A kétféle zöldséget és a vékonyra szelt diót három evőkanál majonézzel összekevertem. Igaza van Chili és vaniliának, nem jó, ha a zöldség tocsog a majonézben, ezért nem szeretem a hidegbüfék "salátáit" sem.
Füstölt libamell nincs itthon, sima, sóval és borssal megszórt csirkecombot grilleztem mellé.
Nagyon, tényleg nagyon finom volt.
Aztán most, hogy újra és figyelmesebben elolvastam a receptet látom, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz már azon túl, hogy mindkét salátában a cékla a legfőbb összetevő. Ő almával keverte, én zellerrel.
No, majd legközelebb jobban figyelek :-)