:-) Szépjóestét!

Ma este Sánta Ferenc Ötödik pecsétjét néztem meg a Nemzetiben.
Régebben olvastam már tőle a 20 órát és tudtam, hogy mestere a dramaturgiának de ez a darab úgy üt, hogy még most is alig kapok levegőt.
Már attól a derűtől kész lettem, ahogy a középkorú órásmestert játszó Benedek Miklós magyarázta az éppen felserdült kislányának a menstruáció és az anyaság lényegét - közben a hátsó szobában egy csomó zsidó kisgyereket bújtat, akiket napközben az éppen most nagylánnyá serdült kislány gondoz. Mindez történik Magyarországon, 1944-ben.
Ez annyira erős felütés, hogy minden más ami történt a szinpadon ebbe a nyomba lépett bele, ehhez viszonyult, számomra ez a rövid kis párbeszéd volt a dráma. Sőt; A DRÁMA.
Pedig történtek a dolgok a szinpadon, hol ráérősen, filozofálgatva, fröccsös pohárban nézegetve a felszálló buborékokat, hol gyorsvonati sebességgel, mint ahogy a történelem elsöpri az embert. A néző fél órán belül megtudhatja azt is, hogy egy anyának hogyan kell kedvesen, szelíden rávenni a gyerekeket arra hogy jól viselkedjenek és azt is, hogy egy verőlegény hogy vegye rá felnőtteket arra, hogy jól viselkedjenek.
Egészen kitűnő darab, igazi, katartikus színház.

(a regény innen letölthető)



--------------------------------
Szinte én szégyellem magam amiért Thália templomáról ilyesmit kell írnom de ami a Nemzeti Színház alagsori büféjében történik az közönséges rablás.
Előadás előtt akartam inni egy narancslét (léböjt, léböjt, inni kell) és mivel sor volt előttem, felnéztem a táblára, kikerestem hogy "narancslé 300 Ft", kivettem a pénztárcámból 2 db 100 és 2 db 50 ft-ost és amikor sorra kerültem, kértem egy pohár narancslét. Nem is nagyon figyeltem arra amit a büfés mondott csak letettem a pultra a 300 Ft-ot. A hölgy néz rám és csak akor jutott el a tudatomig, hogy ő 390-et mondott. Még én kértem elnézést és értetlenkedtem, hogy az árjegyzéken más összeg van. Mondta azért, mert az a két decis dobozos. Nem kezdtem vitát, hogy akkor miért nem azt írják oda csak adtam még 90 ft-ot neki.
A Stúdiószinpad kicsit huzatos, a felvonás végére éreztem hogy fázom. Az árjegyzéken volt egy "Tea 220 Ft" sor, gondoltam, ez pont jó lesz nekem. Kikészítettem a 220 Ft-ot és vártam a soromra. Kérem a teám, a hölgy mosolyog és kérdi, hogy 2 vagy 3 decit. Mondom, egy csészével. Ja, mondja, olyan tea nincs, csak palackozott icetea. Vitatkozni nem akartam mert sokan álltak mögöttem és visszakozni sem mert szomjas voltam. Kitölti a teám és mondja, hogy 260 Ft. Nem szóltam egy szót sem, nem volt már annyi apróm, adtam hát neki egy ötszázast és eltettem a visszajárót.
Hanem, ha jól számolom, az árjegyzéken feltüntetett 520 ft helyett 650 ft-tal nyúltak le, az hány százalékos tisztességtelen és adómentes haszon is?
A kétszáz fős nézőközönségből csak nekem egyedül 130 ft-tal számoltak fel többet.
Első és utolsó alkalom volt, hogy a Nemzeti büféjében bármit is vettem, mert ezt a fajta pofátlanságot szívből útálom.
Sőt, még az is lehet, hogy a Nemzetibe sem megyek többet.
Tényleg gyűlölöm ha hülyére vesznek.