:-) Szépjóreggelt!
Tavaszi különkiadásunk folytatódik; a nap hetvenhét ágra süt, a levegő langyos és nedves illatokkal teli, a nyitnikék nem hogy hangol, de már lassan koncertet ad és a kertekben nem csak a hóvirágok nyilnak, de a téltemető is. Sőt, az ajtóm előtti cserépben virágzik a sárgajázmin (legalábbis én annak ismerem)
A léböjtkúrám a kellemes fázisába érkezett; már tegnap is teljesen tiszta volt a fejem, elmúlt rólam a kótyagosság és éhségérzetem sincs, kellemes melegség van a gyomrom körül. A fizikumom sem romlott le, tegnap opera előtt alig több mint három és fél óra alatt kitakarítottam a majd' 600 m2-es irodaházamat és még el sem fáradtam igazán - igaz, bevallom, megtörtem a böjtöt és előtte készítettem magamnak egy fél csésze kapucsínót és elrágcsáltam hozzá egy győri kekszet. Nem egy zacskót, csak egyetlen darabot! De nem baj, majd egy nappal meghosszabbítom a kúrát, nem csütörtökön fejezem be hanem pénteken.
Más:
regel séta közben fülemben volt a rádió és hallgattam a patikai dobozdíj és a kórházmizéria körüli hajcihőt. Mindnekienk, tényleg mindenkinek baja van. Az egyiknek az, hogy miért lett a demalgon receptköteles, a másik a dobozdíj miatt aggódik. Mennek a lobbizások a kórházak megszüntetése vagy megtartása körül és így tovább és így tovább.
Az az igazság, hogy meg vagyok döbbenve.
Most tényleg azon kell valakinek napokig problémázni, hogy hogy jut hozzá egy szem fájdalomcsillapítóhoz, ha megfájdul mondjuk a foga? Most ezen kell órákat vitatkozni?? Hát ebben az országban senkinek sem tanították meg, hogy legyen otthon egy dobozkája vagy egy fiókja benne lázcsillapítóval, hashajtóval és -fogóval, fájdalomcsillapítóval, görcsoldóval, jóddal és sebkötözővel? Egy nyudíjas néni azon sírt, hogy reggel lement a patikába és elfogyott a dmealgon, nem kapott. Miért nem, hát miért nem raktároz a patika, kérdezte ő.
Megmondom én a frankót nénikém, megmondom, hogy miért nem kapott!
Azért, mert a szocialista hiánygazdálkodáson nevelődött és a kapitalista konzumidiotizmussal súlyosbított polgártársaink 10 dobozzal vettek egyszerre!!
Mert attól fél a szívemszottya, hogy ha szombaton este megfájdul a foga, akkor majd nem kap. Annyi esze már nincs a drágámnak, hogy ha szombat estétől hétfő reggelig bevesz 5 szemet, akkor az a 10 dobozban lévő 200 szem gyógyszer pontosan 40 fog fájdalomcsillapításához lesz elég - Magyarországon jó, ha egy házaspárnak összesen van ennyi foga. Többek között azért, mert hétfőn reggel nem mennek el a fogorvoshoz hanem még két hétig nyomják magukba a pirulákat amig el nem hal a foguk és akkor ugye már nem fáj.
Ugyanez a helyzet a lázcsillapítókkal és egyebekkel is. Lamentálnak, hogy hiába lehet majd szupermarketekben meg benzinkutaknál kapni, ha csak két szemes kiszerelésben és méregdrágán. Hát ember, aki annyira hülye, hogy a teljes gyógyszerkészletét a négyszáz százalékos árréssel dolgozó benzinkúti shopból akarja beszerezni, akkor az tegye, megérdemli. A benzinkúti két szemes kiszerelés arra való, hogy ha valaki tényleg éjjel kettőkor lázasodik be (és a gyógyszeres fiókban sincs) akkor ne kellessen ügyeletes patikát keresni hanem a legközelebbi benzinkútnál megveszem azt a két szemet, ami reggelig elég. Akkor aztán úgyis vagy orvoshoz megy az ember, vagy patikába.
De most tényleg, ilyesmiken kell elgáncsolni egy egészségügyi reformot?
Vagy vegyük a kórházak átalakítását.
Én állítom, hogy ha egy közepesen értelmes embert (mondjuk engem) a megfelelő statisztikákkal, ellátási normákkal és egy zsebszámológéppel egy hétre bezárnának egy szobába,
egy hét múlva ki tudnék jönni egy olyan kórházlefedettségi- és ágyszám-tervvel, ami használható lenne.
Mert mire kell figyelemmel lenni?
Vannak ugye gyakrabban éls ritkábban előforduló betegségek, sürgősebbek és olyanok, ahol azonnali ellátás és gyors elérés kell és olyanok is, ahol lehet várni vagy többet utazni.
Vegyünk mondjuk egy vakbélperforációt, vagy egy agyvérzést, vagy egy méhen kívüli terhességet. Tudjuk, hogy ezeknek a betegeknek 20 percen belül orvosnál, méghozzá szakorvosnál (műtőben, stb) kell lenniük. Tudjuk, hogy évente átlagosan melyik betegségből mennyi fordul elő - tájegységenként változhat, de ezzel lehet korrigálni a számokat. Tudjuk, hogy egy ilyen beteg ellátásához mekkora személyzet kell, hát ez már csak néhány szorzás kérdése és ott van, hogy 30 km-es elérési távolságon belül hány sebészeti, belgyógyászati, szülészeti, kardiológiai és miegyéb ágy kell.
Azt is tudjuk, hogy egy évben hány csípőprotézist ültetnek be. Ez nem igényel 20 percen belüli ellátást, speciális szaktudást és műszerezettséget viszont igen. Mondjuk, a lakosságszámhoz és a már meglévő infrastruktúrához igazítva az ország egyes régióiban legyen x mennyiségű ilyen és y mennyiségű olyan ágy.
De ebben az országban már hálistennek csinálnak szív- és veseátültetést és hasonlókat is. Ezekből lehet hogy elég országosan egyetlen kórházban fenntartani annyi ágyat, amennyi az átlagos betegszám - ha pedig a speciálisan kiképzett személyzet még több beteget is el tudna látni, hát uccu neki, rendezzünk be még egy betegszobát és ajánljuk fel a kapacitásunkat a világnak! Ha van egy üres műtéti nap, akkor azon fogadhatunk jó pénzért külföldi betegeket. Vagy kössünk szerződéseket, hogy cserébe ők ellátják a mi májátültetésre szoruló betegeinket.
Ja, hogy azok a statisztikák amikkel engem bezártak abba a bizonyos szobába nem fedik a valóságot? Hogy a combnyaktöréses Marika nénit is a belgyógyászaton fektetik mint epebeteget mert nem tudják megoldani máshogy az ápolását?
Hát kérem ez az, hogy szinte a teljes egészségügyünk ilyen hamis adatokra épül! A térdsérültnek megultrahangozzák a belső szerveit mert az is pontot hoz. A vérzésproblémával orvoshoz forduló nőknek ha kell, ha nem felajánlják az egészségügyi küretet. Reggel befekszik, futószalagon kikaparják és egy óra múlva már otthon is van - az ágyat és a két napos ellátást meg elszámolja a kórház.
Tisztában vagyok vele hogy egy drasztikus, az alapoktól történő átalakítás soha nem lehet azonnal tökéletes - de először is el kell kezdeni, másodszor pedig, hogy ha engedjük, hogy mindenféle pitiáner lobbiérdekek szétbombázzák és megbontsák a logikáját, akkor pláne használhatatlan lesz. Önfegyelmet kéne gyakorolni és végrehajtani egy egységes szerkezetű tervet - aztán még mindig bőven lesz idő a finomításra.
Ugyanez a helyzet a vizitdíjjal és a patikai dobozdíjjal is.
A vizitdíjnál vannak ugyan kétségeim, hogy egy orvos munkáját valóban két gombóc fagylalt árára kell-e taksálnunk, de ha így gondolja az egészségügyi kormányzat, hát próbáljuk meg. De ha már megpróbáljuk, akkor ne tessenek már jönni azzal, hogy kinek és milyen betegséggel kell minden héten orvoshoz mennie! Ha ezt megengedjük, ebben az országban két hét alatt háromszorosára fog nőni a cukorbetegek száma! Aki rászorul (mert cukorbeteg, vagy kardiológiai vagy akármilyen gondozott) az rendben, kapja vissza a vizitdíjat. De csak az kapja vissza aki egyrészt fizet biztosítást, másrészt tényleg rászorul és az ég szerelmére, egyszer végre jussunk már el oda hogy az emberek felfogják, hogy az egészségügyi ellátás pénzbe kerül, és nem is kevésbe! Sőt, a patikafenntartás is pénzbe kerül és az sem kevésbe! És ne engedjünk már rétegérdekeknek, hogy jó, akkor a cukorbetegek mentesülnek mert nekik 80 éve ingyen jár az inzulin. Természetesen járjon továbbra is ingyen, kapjanak egy elektronikus pénztárcát amit az OEP feltölt nekik annyival, amennyire szükségük van, de tudják, hogy az a doboz inzulin, amit most kaptak, az kerül valamennyibe csak a társadalmi szolidaritáson alapuló egészségügyi biztosító kifizeti helyettü(n)k.
----------------------
és bocs a cukorbetegektől amiért annyit példálózok velük. Tudom, hogy ha valakiknek szükségük van az ingyen gyógyszerre, hát akkor nekik igen. Azt akarom csak mondani, hogy legyen végre egy egységes rendszer ami tiszta és átlátható és amit mindenki elfogad. És ebbe aztán bele lehet illeszteni, hogy legyen ingyenes az inzulin vagy az antidepresszáns vagy mittudoménamikell és hogy aki rászorul, annak a társadalombiztosítás akár azonnal, ott a patikában térítse vissza a dobozdíjat is. Csak ne úgy legyenek kivételek, hogy jó, mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek, mert nekik jó helyen van jó ismerősük.
Arról nem beszélve, hogy ha mindneki fizet előre és jogosultság esetén visszakapja a pénzt, akkor az azt jelenti, hogy a társadalombiztosító rendszeresen ellenőrzi, hogy valaki fizet-e biztosítást, illetve hogy jogosult-e rá.
Tavaszi különkiadásunk folytatódik; a nap hetvenhét ágra süt, a levegő langyos és nedves illatokkal teli, a nyitnikék nem hogy hangol, de már lassan koncertet ad és a kertekben nem csak a hóvirágok nyilnak, de a téltemető is. Sőt, az ajtóm előtti cserépben virágzik a sárgajázmin (legalábbis én annak ismerem)
A léböjtkúrám a kellemes fázisába érkezett; már tegnap is teljesen tiszta volt a fejem, elmúlt rólam a kótyagosság és éhségérzetem sincs, kellemes melegség van a gyomrom körül. A fizikumom sem romlott le, tegnap opera előtt alig több mint három és fél óra alatt kitakarítottam a majd' 600 m2-es irodaházamat és még el sem fáradtam igazán - igaz, bevallom, megtörtem a böjtöt és előtte készítettem magamnak egy fél csésze kapucsínót és elrágcsáltam hozzá egy győri kekszet. Nem egy zacskót, csak egyetlen darabot! De nem baj, majd egy nappal meghosszabbítom a kúrát, nem csütörtökön fejezem be hanem pénteken.
Más:
regel séta közben fülemben volt a rádió és hallgattam a patikai dobozdíj és a kórházmizéria körüli hajcihőt. Mindnekienk, tényleg mindenkinek baja van. Az egyiknek az, hogy miért lett a demalgon receptköteles, a másik a dobozdíj miatt aggódik. Mennek a lobbizások a kórházak megszüntetése vagy megtartása körül és így tovább és így tovább.
Az az igazság, hogy meg vagyok döbbenve.
Most tényleg azon kell valakinek napokig problémázni, hogy hogy jut hozzá egy szem fájdalomcsillapítóhoz, ha megfájdul mondjuk a foga? Most ezen kell órákat vitatkozni?? Hát ebben az országban senkinek sem tanították meg, hogy legyen otthon egy dobozkája vagy egy fiókja benne lázcsillapítóval, hashajtóval és -fogóval, fájdalomcsillapítóval, görcsoldóval, jóddal és sebkötözővel? Egy nyudíjas néni azon sírt, hogy reggel lement a patikába és elfogyott a dmealgon, nem kapott. Miért nem, hát miért nem raktároz a patika, kérdezte ő.
Megmondom én a frankót nénikém, megmondom, hogy miért nem kapott!
Azért, mert a szocialista hiánygazdálkodáson nevelődött és a kapitalista konzumidiotizmussal súlyosbított polgártársaink 10 dobozzal vettek egyszerre!!
Mert attól fél a szívemszottya, hogy ha szombaton este megfájdul a foga, akkor majd nem kap. Annyi esze már nincs a drágámnak, hogy ha szombat estétől hétfő reggelig bevesz 5 szemet, akkor az a 10 dobozban lévő 200 szem gyógyszer pontosan 40 fog fájdalomcsillapításához lesz elég - Magyarországon jó, ha egy házaspárnak összesen van ennyi foga. Többek között azért, mert hétfőn reggel nem mennek el a fogorvoshoz hanem még két hétig nyomják magukba a pirulákat amig el nem hal a foguk és akkor ugye már nem fáj.
Ugyanez a helyzet a lázcsillapítókkal és egyebekkel is. Lamentálnak, hogy hiába lehet majd szupermarketekben meg benzinkutaknál kapni, ha csak két szemes kiszerelésben és méregdrágán. Hát ember, aki annyira hülye, hogy a teljes gyógyszerkészletét a négyszáz százalékos árréssel dolgozó benzinkúti shopból akarja beszerezni, akkor az tegye, megérdemli. A benzinkúti két szemes kiszerelés arra való, hogy ha valaki tényleg éjjel kettőkor lázasodik be (és a gyógyszeres fiókban sincs) akkor ne kellessen ügyeletes patikát keresni hanem a legközelebbi benzinkútnál megveszem azt a két szemet, ami reggelig elég. Akkor aztán úgyis vagy orvoshoz megy az ember, vagy patikába.
De most tényleg, ilyesmiken kell elgáncsolni egy egészségügyi reformot?
Vagy vegyük a kórházak átalakítását.
Én állítom, hogy ha egy közepesen értelmes embert (mondjuk engem) a megfelelő statisztikákkal, ellátási normákkal és egy zsebszámológéppel egy hétre bezárnának egy szobába,
egy hét múlva ki tudnék jönni egy olyan kórházlefedettségi- és ágyszám-tervvel, ami használható lenne.
Mert mire kell figyelemmel lenni?
Vannak ugye gyakrabban éls ritkábban előforduló betegségek, sürgősebbek és olyanok, ahol azonnali ellátás és gyors elérés kell és olyanok is, ahol lehet várni vagy többet utazni.
Vegyünk mondjuk egy vakbélperforációt, vagy egy agyvérzést, vagy egy méhen kívüli terhességet. Tudjuk, hogy ezeknek a betegeknek 20 percen belül orvosnál, méghozzá szakorvosnál (műtőben, stb) kell lenniük. Tudjuk, hogy évente átlagosan melyik betegségből mennyi fordul elő - tájegységenként változhat, de ezzel lehet korrigálni a számokat. Tudjuk, hogy egy ilyen beteg ellátásához mekkora személyzet kell, hát ez már csak néhány szorzás kérdése és ott van, hogy 30 km-es elérési távolságon belül hány sebészeti, belgyógyászati, szülészeti, kardiológiai és miegyéb ágy kell.
Azt is tudjuk, hogy egy évben hány csípőprotézist ültetnek be. Ez nem igényel 20 percen belüli ellátást, speciális szaktudást és műszerezettséget viszont igen. Mondjuk, a lakosságszámhoz és a már meglévő infrastruktúrához igazítva az ország egyes régióiban legyen x mennyiségű ilyen és y mennyiségű olyan ágy.
De ebben az országban már hálistennek csinálnak szív- és veseátültetést és hasonlókat is. Ezekből lehet hogy elég országosan egyetlen kórházban fenntartani annyi ágyat, amennyi az átlagos betegszám - ha pedig a speciálisan kiképzett személyzet még több beteget is el tudna látni, hát uccu neki, rendezzünk be még egy betegszobát és ajánljuk fel a kapacitásunkat a világnak! Ha van egy üres műtéti nap, akkor azon fogadhatunk jó pénzért külföldi betegeket. Vagy kössünk szerződéseket, hogy cserébe ők ellátják a mi májátültetésre szoruló betegeinket.
Ja, hogy azok a statisztikák amikkel engem bezártak abba a bizonyos szobába nem fedik a valóságot? Hogy a combnyaktöréses Marika nénit is a belgyógyászaton fektetik mint epebeteget mert nem tudják megoldani máshogy az ápolását?
Hát kérem ez az, hogy szinte a teljes egészségügyünk ilyen hamis adatokra épül! A térdsérültnek megultrahangozzák a belső szerveit mert az is pontot hoz. A vérzésproblémával orvoshoz forduló nőknek ha kell, ha nem felajánlják az egészségügyi küretet. Reggel befekszik, futószalagon kikaparják és egy óra múlva már otthon is van - az ágyat és a két napos ellátást meg elszámolja a kórház.
Tisztában vagyok vele hogy egy drasztikus, az alapoktól történő átalakítás soha nem lehet azonnal tökéletes - de először is el kell kezdeni, másodszor pedig, hogy ha engedjük, hogy mindenféle pitiáner lobbiérdekek szétbombázzák és megbontsák a logikáját, akkor pláne használhatatlan lesz. Önfegyelmet kéne gyakorolni és végrehajtani egy egységes szerkezetű tervet - aztán még mindig bőven lesz idő a finomításra.
Ugyanez a helyzet a vizitdíjjal és a patikai dobozdíjjal is.
A vizitdíjnál vannak ugyan kétségeim, hogy egy orvos munkáját valóban két gombóc fagylalt árára kell-e taksálnunk, de ha így gondolja az egészségügyi kormányzat, hát próbáljuk meg. De ha már megpróbáljuk, akkor ne tessenek már jönni azzal, hogy kinek és milyen betegséggel kell minden héten orvoshoz mennie! Ha ezt megengedjük, ebben az országban két hét alatt háromszorosára fog nőni a cukorbetegek száma! Aki rászorul (mert cukorbeteg, vagy kardiológiai vagy akármilyen gondozott) az rendben, kapja vissza a vizitdíjat. De csak az kapja vissza aki egyrészt fizet biztosítást, másrészt tényleg rászorul és az ég szerelmére, egyszer végre jussunk már el oda hogy az emberek felfogják, hogy az egészségügyi ellátás pénzbe kerül, és nem is kevésbe! Sőt, a patikafenntartás is pénzbe kerül és az sem kevésbe! És ne engedjünk már rétegérdekeknek, hogy jó, akkor a cukorbetegek mentesülnek mert nekik 80 éve ingyen jár az inzulin. Természetesen járjon továbbra is ingyen, kapjanak egy elektronikus pénztárcát amit az OEP feltölt nekik annyival, amennyire szükségük van, de tudják, hogy az a doboz inzulin, amit most kaptak, az kerül valamennyibe csak a társadalmi szolidaritáson alapuló egészségügyi biztosító kifizeti helyettü(n)k.
----------------------
és bocs a cukorbetegektől amiért annyit példálózok velük. Tudom, hogy ha valakiknek szükségük van az ingyen gyógyszerre, hát akkor nekik igen. Azt akarom csak mondani, hogy legyen végre egy egységes rendszer ami tiszta és átlátható és amit mindenki elfogad. És ebbe aztán bele lehet illeszteni, hogy legyen ingyenes az inzulin vagy az antidepresszáns vagy mittudoménamikell és hogy aki rászorul, annak a társadalombiztosítás akár azonnal, ott a patikában térítse vissza a dobozdíjat is. Csak ne úgy legyenek kivételek, hogy jó, mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek, mert nekik jó helyen van jó ismerősük.
Arról nem beszélve, hogy ha mindneki fizet előre és jogosultság esetén visszakapja a pénzt, akkor az azt jelenti, hogy a társadalombiztosító rendszeresen ellenőrzi, hogy valaki fizet-e biztosítást, illetve hogy jogosult-e rá.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home