:-) Széjóestét!
Szóval vasárnap ott hagytam abba, hogy Cserhalmi zseniális és túlsúlyos a Play Strindbergben.

Egyszerűen elképesztő a pasi, mindent, tényleg mindent kihoz Edgar széteső, despota, megalkuvó személyiségéből. Bizisten úgy játszik, mintha utoljára játszhatna és még egyszer meg akarná mutatni mit is tud ő a színészetről. Mindent tud, ez kétségtelen. Tök fölösleges volt a hasára kötni azt az összehajtogatott törölközőt, csak zavart, mert az ing alatt kidudorodott a szögletes csücske. Cserhalmi ilyen olcsó fogások nélkül is tud tohonya és pocakos lenni. És esküszöm, áporodott dohány-, savanyú szesz- és fingszaga volt. Messziről, az ötödik sorból érezni véltem a bűzét. Még azt is el tudja játszani hogy egy hete nem mosdott.

Mellette Hernádi Judit Alicéje éppen csak nyafog vagy hisztizik néha egy kicsit. Hernádi amúgy is az a fajta szinésznő aki mindig önmaga különböző hangulatait játsza. Nem belebújik egy szerepbe, hanem magára veszi azt. Minden fintora, minden hangsúlya, minden mozdulata öszetéveszthetetlenül Hernádis. Flegma, kacér, hisztis, dühös, számító, tud ő mindent, csak éppen mindig magát játsza. Egyetlen pillanata volt, amikor megjelent a tekintetében valami, ami a kisemmizett asszonyok sajátja. A nagy szerelmi jelenetnél Kurt és ő tépik le magukról a ruhákat. Alice várta, hogy majd a férfi mohón nekiesik. Elyett az hanyatt dobta magát és hívta, hogy a nő meglovagolja. Alice bólintott picit, na ott, abban a mozdulatban benne volt, hogy "hát ez van, megint nem lesz orgazmusom, így van ez mindig, tegyünk hát most is úgy, mintha lenne." Ez a tekintet fordulópont volt a darabban, innestől kezdve már nem a szerelmet kereste, megelégedett csak a pénzzel. Ettől a kis jelenettől eltekintve mélyen a jutalomjátékát játszó Cserhalmi alatt maradt.

Érdekes, de a kimért, rendkivül összeszedett Kurt-ot játszó Seress Zoltán viszont végig partnere tudott maradni Cserhalminak. Nyilván az ellenpontozás működött, a két véglet erősítette fel egymást, de nekem nagyon bejött Seress visszafogott játéka. Tisztán érzékelhető volt a nyugalma mögött megbúvó titok és a karakter belső feszültsége. Az a pókerarc meg amivel a nő váratlan pálfordulását fogadta tökéletes volt. Annyira, hogy jobb szerettem volna ha ő marad a szinpadon és végignézhetem ahogy kirobban belőle a düh. Vagy pont fodítva, ahogy lazán túllép a kis afféron. Attól a jelenettől kezdve az ő jövője izgatott leginkább, sajnos pont ez a szál maradt elvarratlan - ami érthető is, hisz nem ő volt a főszereplő.

Ebből az utolsó félmondatból kiderülhet, hogy minden színészi teljesítmény ellenére sem voltam elragadtatva a darabtól. Az alapsztori nagyon jó pedig; egy szétesőben levő házasságba betoppan a nő fiatalkori szerelme. Nem egy szokványos háromszögdarab, sokkal inkább arról szól, hogy a még mindig egész jóképű, ráadásul jómódú leánykori szerelem helyett miért választja a nő mégis az iszákos, roncs férjet és az elérhető közelségbe került özvegységet. Szóval jó a történet, csak kissé terjengős a darab. Túl hosszan ecseteli a házaspár évtizedek alatt kialakult zsörtölődéseit és gyűlölködését. A folyton ismétlődő veszekedések unalmát feloldandó pedig túl sokat bíz a színészekre - amit egyikük jócskán túl-, másikuk kissé alulteljesíti. Sajnos gyakran leül a darab és ezen még Cserhalmi zsenialitása sem segít. Viszont nagyon jó őt szinpadon látni, szóval nyomás jegyet venni mert a darab sajnos csak félházzal megy.