Levelek Ivo Dzsimáról
Ha másra nem, arra jó volt az idei oszkár, hogy felfigyeljek arra, hogy Clint Eastwood az idén két filmet csinált ugyanarról a témáról, csak más szemszögből.
A téma a II. világháborúban, a japánok és az amerikaiak között vívott Iwo Jima-i csata.
Pár dolgot láttam már Clint Eastwoodtól és el kell ismernem, hogy nem csak zseniálisan alkalmazza Hollywood teljes sablonkészletét, de új sablonokat is tud teremteni a műfajban.
Na de, arra azért nem tartottam képesnek, hogy amerikai, sőt, holywoodyi filmkészítő létére hiteles filmet tudjon csinálni a japánokról. A japán katonákról, egy vesztes csatáról, na nem, erre erre Eastwood képtelen, ő ehhez túl amerikai és még inkább túl holywood-i.

De tényleg nagyon kíváncsi vagyok, már maga a kísérlet, hogy ugyanaz az alkotó egyszerre készít két filmet egy csata két résztvevőjének szemszögéből, hát már ez elég ok arra, hogy sablonos gondolkodás ide, előítéletesség amoda, de elmenjek a moziba.
Nem bántam meg, sőt, egy minden várakozáson felüli jó filmet láttam.

Annyit sajnos nem tudok a japánokról hogy ki merném jelenteni, hogy Eastwood megértette és tökéletesen ábrázolta az életüket és gondolkodásmódjukat, illetve a japán fasizmus hatásmechanizmusát, de az biztos, hogy empátiával fordult amerika egykori ellensége felé. Az is biztos, hogy megbízható ízlése van; még a legborzalmasabb öngyilkos jeleneteket sem hagyta vérbe fulladni, nem engedett a csábításnak, nem elborzasztani akart az amerikaitól oly távol álló japán harcmodortól és mentalitástól, hanem az egyes emberek személyiségére és drámájára koncentrált. Az is nagyon tiszteletre méltó, hogy nem heroizálta honfitársait, bizony, egy jelenetben megmutatta az ő brutális oldalukat is.
De tényleg a japán katonákra koncentrált, nagy figyelmet szentelt a császári hadseregen belül viaskodó két harcászati stílus, a feudális és fasisztoid "utolsó emberig" és a merkantil "legnagyobb eredmény legkisebb áldozattal" bemutatására. Döbbenetes élmény felismerni, hogy a háborúnak is vannak fokozatai és ha már muszáj, akkor inkább úgy, hogy minél kevesebben pusztuljanak bele.
Nagyon sajnálom hogy nem tudok japánul, nagyon kíváncsi lennék az ő véleményükre.

A moziból egyébként azzal a határozott érzéssel jöttem ki, hogy a háborúnál nagyobb baromság, értelmetlenebb és haszontalanabb dolog nem létezik a Földön. Az alkotók igen erőteljesen odatették a névjegyüket. Az emberiség -ha lenne elég esze hozzá- hallgatna rájuk és azonnal felfüggesztene mindenféle csatározást.
Arra is kíváncsi lennék, hogy az amerikai nézők mit szóltak a filmhez, vonnak-e párhuzamot a II. világháború és a mostani iraki között - ennek mondjuk könyebben utána tudok olvasni, mint a japán reakcióknak.

Well done, Mr Eastwood, thank you very much!
Alig várom a szombatot, amikor megnézzük a másik filmet, A dicsőség zászlaja-t.