Paranoia a köbön

Szombaton indultunk moziba, barátném becsenget, én ugrok bele a cipőbe és már kinn is vagyok. Szívemszottya áll a kapuban, párduc-arany mintás hátizsákkal, mackóformájú mobiltelefontartóval és egy szatyor szeméttel a kezében. Mondom neki, anyóca, elfelejtetted kidobni a szemetet! Még ki sem nevettem, én is jártam már úgy, a világ legtermészetesebb állapota, hogy az ember indulás előtt fogja a kukászacskót, aztán még az eszébe jut valami, kulcscsomócsörgetés közben az egyik szomszédasszony is megszólítja és csak a Deák térnél veszi észre, hogy az utastársai kissé furcsa szemmel méregetik a jobb napokat látott teszkós szatyorból kitüremkedő fél grapefruit héjat és a legyezőhajtogatással tömörített tejesdobozt.
-Nem, -azt mondja- nem felejtettem el, majd útközben kidobom egy kukába.-
Ezen sem lepődtem meg, nálunk is van az úgy, hogy valaki vesz egy tévét vagy valamit és a csomagolóanyaggal ugye azonnal betelik a kuka, aztán az ember vérmérséklettől függően vagy anyázik, vagy nem, de mindenképpen vagy tartogatja a lakásban a szemetet egy hétig vagy elviszi egy bolt háta mögötti nagy kukába, az ember már csak ilyen, bunkó.
- Ja, betelt a kukátok!- állapítom meg elégedetten, hát igen, jó az, ha az ember jártas a lélektanban!
-Nem, -válaszoja ártatlanul- mindig a pennihez viszem a szemetet, a szomszéd milliomosék(*) ki szokták szedni és átnézik, hogy mi van benne, összerakják a bankszámlakivonatokat is....-
és még mondta egy ideig, de nekem már ennyitől is zúgni kezdett a fülem és apró szines kis karikák ugráltak a szemem előtt, úgyhogy a többire már hálistennek nem emlékszem.



-------------------------------------------------------------
(*)= a "milliomosék" szippantós vállalkozók voltak amig a pasit le nem százalékolták a nő meg el nem veszítette a titkárnői állását valami bankban. Kétségtelen, hogy amig dolgozott, addig taxival járt be a munkahelyére, hát innen jön a "milliomosék" identifikáció.