:-)) Napsütéses szépjónapot!
Csudaszép napom volt.
Reggel meghallgattuk a madarak hálaadó koncertjét, aztán kishajóra ültünk és átmentünk a Rómaira megtartani a Tavaszindító Első Nagy Kutyaúsztatást. Az esemény mind a résztvevők, mind a nézők részéről óriási sikert aratott.
Az ebek örömükben végigénekelték a cirka 4 perces hajóutat. Imádnak hajókázni, különösen az enyém, remeg, nem lehet vele bírni, mindenhova beszimatol és végig nyüszög, csak úgy halkan, magának.
A Nagy Kutyaúsztatás is nagy látványosságnak bizonyult, az emberek meg-megállnak egy percre és úgy nézik a kutyámat, ahogy a másfél méteres farönköket húzza ki a Dunából. A gyerekek odajönnek, kérik, hogy dobjak neki még egyet, meg még egyet, tapsikolnak, sikongatnak. Egy bunkó volt csak aki beszólt, hogy ne a bringájára rázza a kutya a vizet.
Persze, én sem vagyok kisebb látványosság amint nőbe oltott Toldi Miklós módjára a botnak még jószándékkal sem nevezhető kerítésculápokat hajigálom be neki a vízbe. Ráadásul már trikóban és sortban voltam, a combom és a karom úgy vakít, hogy a napra lehetett nézni de rám nem :-))
Mindegy, jó volt. A végén még felmentük az akvinkumi HÉV-állomáshoz és ittunk egy kávét és egy pohár frissen csapolt Kozelt. A kávé csapnivalóan rossz, de a sör isteni, frissen kesernyés, kicsit több szénsavval mint az üveges, hHmm, nyamm, nagyon jól esett.
Nem tudom mennyit gyalogoltunk, reggel 8-kor indultunk és 2 óra előtt értünk haza. A kutya annyit mondott csak hogy nyekk!, azt is nagyon halkan, eldőlt és elaludt. Még a kajáját is csak egy óra múlva ette meg aztán elnyúlt megint, tátott pofájában a félig rágott lapockacsonttal. Álmában néha kicsit cuppog, aztán fut, aztán énekel egy verset, mozog az orra, szerintem a vadkacsákról álmodik.
Én meg azon tűnődök hogy mellégömbölyödjek-e vagy mégis inkább tusoljak le és bújjak paplan alá? Majd leragad a szemem, nagyon kellemesen elfáradtam. Ha nem lenne ez a hajcihő a városban akkor összekapnám magam és elmennék moziba, így inkább küzdök még egy kicsit az álmossággal aztán megadom magam.