:-) Szépjóestét!
Szóval a Tizenkét dühös ember
Régen, tényleg nagyon régen láttam először, tán még gyerekkoromban. Már akkor is hatott rám a film de csak az maradt meg, hogy egyetlen ember képes megváltoztatni a többség véleményét. Szóval a bátorság, hogy ha valaki tudja hogy igaza van, akkor nem szabad feladnia, akkor vannak érvei, meg tudja győzni a vele szembenállókat.
Ez volt tehát az első benyomás, úgy pár évtizeddel ezelőtt.
Pénteken, az Örökmozgó moziban ehhez még hozzájött csomó minden.
Elsősorban is a felelősségérzet. Azoké, akiket megbízunk valamivel; hogyan állnak egy feladathoz, legjobb tudásuk szerint akarnak-e megoldani egy problémát vagy csak túlesni rajta, aztán menni haza.
Aztán az előítéletesség. Mindnyájunkban, de tényleg mindnyájunkban vannak kisebb-nagyobb előítéletek amiket baromi nehéz, gyakran lehetetlen levetkőzni - mélyen beépültek a személyiségünkbe, ha fel kell adnunk az őket az olyan, mintha magunkat hazudtolnánk meg, iszonyú fájdalommal jár. Meg tudjuk gyűlölni azt az embert, aki bebizonyítja hogy az előítéleteink tévesek.
Aztán a képesség, hogy be tudjuk-e ismerni tévedéseinket. Talán a legbátrabb emberi cselekedet elfogadni, hogy tévedtünk.
Szóval, felkavaró, tömör, drámai, zseniális film a Tizenkét dühös ember, szerintem kötelező mindazoknak, akik közösségben élnek, akik bármi vagy bárki iránt is felelősek.

(Videorészlet a filmből két poszttal lejjebb, nem akarom újra belinkelni)