További adalékok a "nagy az Isten álaltkertje és alacsony körötte a kerítés" című témához.
(igen, csak így, köszönés nélkül, ezzel is érzékeltetni kívánom, hogy mennyire torkig vagyok)

Szóval jó egy hónapja éppen teregettem,vagy kutyapokrócot ráztam, vagy valami hasonló, amikor a szomszéd néni nagy lihegve, feldúltan csoszog kifelé a lakásból. Utat adtam neki, köszöntem, kérdezni én akkor sem kérdezek szomszédtól semmit, ha az életem múlik rajta. Nem azért mert nagyképű lennék vagy valami, de kényszer lakótársakkal és hasonlókkal nem bizalmaskodok.
Szóval csoszog a néni, megáll lihegni. Vagy csak elsipogni a bánatát, hogy siet a patikába, mert képzeljem már el, egér van a lakásába'.
Nna, nem nagy kunszt, nálam, amig meg nem találtam ezt az elektronikus egérriasztót- minden évben volt eddig egér
Én hülye, még mondtam is neki, hogy ne idegeskedjen, ha nem tudja megfogni, szóljon, nekem még van maradék egérfogó ragacsom, szívesen átadom neki.
Ennyiben maradtunk.
Ma délelőtt éppen visszajöttünk a kutyával (erről majd még este írok). Az eb merő víz, a tappancsa és a hasa vastagon borítva vizes homokkal, a lakásban mindenhol sáros kutyalábnyomok, a szinházi táskám kiborítva az asztalra (tegnap leöntöttem magam kávéval, azért kellett puceválni) és hasonló, kedélyes reggeli felfordulás, amikor csöngetnek.
Az ÁNTSZ-től volt egy hölgy, hogy kaptak egy telefonos bejelentést, miszerint az én lakásomban egerek vannak és hasonlók.
Bejött, leült, szétnézett, hát itt sem egérre sem egyébre utaló nyomot nem lát.
Hát bazdmeg, tényleg nem, most ilyenkor mi van??
Fojtsam meg a vénasszonyt? Minek?
A szomszédok persze összeszaladtak, ezért utálom ezt a házat, ide senki be nem jöhet anélkül, hogy legalább két vénasszony ki ne tárgyalná, hogy mit akarhatott.
Egyébként csak nevetek, mert ez már annyira szánalmas, hogy csak röhögni lehet rajta.
Mindensetre készült szép gyöngybetűkkel írott jegyzőkönyv, aláírás is van rajta, meg minden ami kell. Képzelem, hogy az a szerencsétlen ügyintéző hogy örül az ilyesminek.
Ja, és még szerencse hogy éppen itthon talált, mert különben idéznie kellett volna.
idézni, uhh, ettől aztán végképp feláll a hátamon a szőr.
Szóval, a tanulság, hogy ha akármilyen vénasszony akármiről síránkozik, ne mondjak neki semmit, mert amilyen hülye... szóval annyira hülye.

Egyébként ez volt az az öregasszony, aki, amikor a fürdőszobám csinálták bekukkantott az ajtón és összecsapta a kezét;
- jajj de jópofa, betenni a tűzhelyet a WC-be, senki se fogja látni hogy mi van rajta, nahát, micsoda jó ötlet!-
Úgy kellett neki külön megmagyarázni, hogy az nem tűzhely, hanem mosógép.
De mindegy is, a WC-ben főzök és egereket tartok, jó ez így nekem.

Mennem kell dolgozni, uhh, jajjj.


Más:
készen van a kerek, lehajtható asztallapom.
Így jár az, aki kerek asztalt akar. 4800 ft-ért vágták le a 90 cm-es átmérőjű lapot. És a lába ugye még sehol sincs, se a hajtogatáshoz szükséges zsanérok. Ennyiért már kész ikeás asztalt vehetnék, igaz, szögleteset. Nekem meg az nem tetszik és punktum! Kevés igazi bogaram van, de a friss kávé mellett a kerek étkezőasztal a másik, amiből nem engedek.
Holnap megszerelem, szép lesz. Összecsukva 2 személyes, kinyitva 4. Szűken persze, de ez van, kicsi lakásba kicsi asztal dukál.