:-) Szépjóestét!
Ez kérem egy átaludt nap volt.
Szó szerint, nyolckor keltem, ebéd után gondoltam lefekszem egy órácskára és hatkor ébredtem. Ahhoz képest hogy moziba akartam menni, ez azért egész szép teljesítmény.
Nno.

Tegnap vendégem volt, régi tartozásom törlesztettem kaptárlakónak.
Eredetileg libatepertőt ígértem neki majd mustáros karajt petrezselymes krumplival, de aztán szerdán(!!) a piacon nagyon szép friss hátszínt láttam ezért a menü kiegészült tatárbifsztekkel.
Én még soha nem készítettem (nem is igazán tartozik a kedvenceim közé) de a volt munkahelyemen a büfés időnként készített és elmesélte, hogy kell.

Szóval, ugye ott tartottam, hogy szerda van, én a kis kosárkámmal, macskanadrágban, otthoni pólóban kolbászolok a piacon és az egyik kirakati hűtőből rám mosolyog egy szép nagy szelet hátszin. Onnan tudom hogy hátszínről van szó, hogy ki van rá írva.
Mivel az ebédmeghívás nem titkolt célja némi sörkóstolás, a tatár meg ugye passzol a sörhöz, gyorsan előkapom a telefont és megkérdezem a leendő áldozatot, hogy szereti-e a tatárbifszteket.
Szereti hát.
Mondjuk, csodálkoztam volna, ha nem.
Két szelet hátszín tehát lemérettetik, kicsontoztattatik, hazaszállíttatik. Otthon a szeletekről az a hajszálnyi kis zsiradék ami rajtuk van lemetszettetik, a hús durva, 2-3 centis darabokra metéltetik és három kanál mustár, ugyanannyi olívaolaj és némi őrölt bors keverékébe bepácoltatik. Kis edénybe rakatik, jól lelapogattatik és még némi olajba belefojtatik - annyiba, hogy teljesen belepje a húst és légmentesen lezárja. Az egész cubehőr egy cuppanós-szisszenős, ún. vákumos tárolóedényben betétettik a hűtőbe.
Még mindig szerda van.
Több dolog egyelőre nincs vele, arra kell csak ügyelni, hogy az elkövetkezendő három napban üzembiztosan működjön a hűtőszekrény és lehetőleg áramszünet által sem befolyásoltasson a hús érési folyamata.
Illetve egy munka van még, mégpedig legkésőbb péntekig 4 üveg Pilsner Urquell sör hazaszállíttatik és pince hiányában a hűtőszekrény legalsó polcán elszállásoltatik. Cserébe, lévén ugyan hogy a vendég ígérte a sört, de az a hoszú metózás és villamosozás után nyilván nem lesz a kellő hőmérsékletű.
Zöldpaprika, fokhagyma, zöldhagyma, paradicsom, tojás mindig van otthon, előre szeletelt korpás- és fehér kenyér pedig szombat délelőtt beszereztetik.
A nagy napon (tehát szombaton) a hús a hűtőből kivétetik és a pácoláshoz használt mustárral és olajjal együtt az eredeti recept szerint klasszikus húsdarálón kétszer átdaráltatik. Nékem olyan nem lévén, konyhai aprítóban kis adagokban, finomra apríttatik.
Fűszerezéshez (két szelet, olyan 20-25 deka lehetett a hús, nem tudom pontosan, mert a csontot is hozzámérték) két gerezd fokhagyma pépesre összezúzatik, késhegynyi bors, teáskanálnyi pirospaprika rászóratik és alaposan összedolgoztatik.
A fűszeres húsmassza visszaétetik a hűtőbe, majd ugynazzal a lendülettel kis csomag vaj (mondom; vaj!! Nem margarin, VAJ!!) elővétetik - annak ugyanis szobahőmérsékleten kell pihenni, hogy kenhető legyen.
Két tikmag (tojás) keményre főzetik, lehűttetik és felszeleteltetik.
Amikor a vendég megérkezik, gusztusos kis tányérkára a fűszeres hús ráhalmoztatik, köréje díszítésképpen vékonyra karikázódott zöldpaprika, paradicsom, zsenge lilahagyma és a tikmagszeletkék helyeztetnek.
Ha van hely a tányéron, arra kerülhet a puha vaj, ha nincs, akkor az külön tálaltatik. Csinos kis kosárkában ropogósra pirított kenyérszeletek szükségeltetnek még, és indulhat a sörkóstolás.

(Más is volt még a menüben, úgymint frissen sült libatepertő, gőzölt zöldségek fúszeres vajjal és hasonlók, de annyira elfáradtam ebben a nagy tatik-tetikelésben, hogy most inkább lefekszem.
Ja! "Hála" a múltkori kis kalandomnak a marhavesével, életem első tatárbifsztekjéből egyetlen falatot sem ettem, még csak meg sem kóstoltam. Kaptárlakó szerint jól sikerült, azóta már e-mailt is írt, szóval a mentő sem vitte el. Úgyhogy legközelebb tán én is meg merem majd kóstolni. Jelenleg szívesebben kenegettem a pirítósom kevés zúzott fokhagymával, csipet msutárral, apróra metélt zöldhagyma szárával és fnomra vágott petrezselyemmel ízesített vajjal. Ezt még a durbani O'Cassador vendéglőben tanultam, hm, nyamm, micsoda emlékek! Inkább megyek aludni.)