Lelkiismeret furdalástól összetört lélekkel tudatom mindenkivel, akit illet!

A szovjet exportból(*) visszamaradt, 80 Ft/kg egységáron kiárusított műszálas frottírból 1986-ban varrt kék szegélyű piros köntösömet ma kegyes halálban részesítettem.
Mivel az időközben eltelt több mint 20 év alatt önmagától sem kinyúlni, sem rojtosodni, sem kopni, sem bolyhosodni, de még csak kifakulni sem volt képes, így kénytelen voltam magam kivégezni. Ma levágtam róla a gombokat, szépen négyrét hajtottam és kibéleltem vele a kutya kosarát.

Azért egy több mint 20 éves pongyola már tényleg ciki.
Még nekem is az, pedig én szeretem a tartós és hosszú életű dolgokat
A helyette tecckós végkiárusításon vásárolt halványlila színű fürdőköpeny sem sokkal szebb ugyan, viszont legalább tiszta pamut.
Mondjuk, nem nézem ki belőle, hogy 2027-ben szorul majd eutanáziára - jó, ha 2-3 évet szolgál és nem kezd néhány héten belül koszlani, foszlani, rojtosodni és fakulni.
Akkor viszont a régit még mindig feltámaszthatom és visszavehetem a kutya alól.


--------------------------------------------------------
(*) egyébként rejtély, hogy ez az anyag hogy bírta ilyen sokáig. Akkoriban hihetetlen ócska, vacak anyagokból varrtuk a szu-ba készülő ruhákat. Még a mai kínai gagyikhoz képest is szarok voltak. Megtörtént, hogy ahol varrtuk az anyagot, ott elvált, mintha ollóval vágták volna. Vízzel spricceltük, hogy legalább annyira fokozzuk az elemi szálak szakítószilárdságát, hogy a tűt elbírja a szövet. Akkoriban szerintem ledarált géprongyokból fontak újra szálat és azt szőtték meg, vagy festés közben égették el az anyagot, nem tudom, de iszonyat kínlódás volt velük dolgozni. A hajtás mentén eltört a kelme, mint a papír. Hogy ezeket valaha valaki fel tudta-e venni, azt sem tudom. Százezres szériákban termeltük, évekig, nem mondták vissza a rendelést. Hiába, KGST és tervteljesítés, a többi nem számított. Ehhez képest ez a frottír tényleg kiváló minőségű - kár, hogy műszállal kevert és ezért nem szívja a vizet.