Kis reggeli párbeszéd Őnagysága, Kereksenekű I. Lujza, Minden Vizipitbullok Örökös Tanítómestere és az ő gazdija, Brünnhilde között:
Lujza - Na, mi lesz már, dobod már azt a botot?
Brünnhilde - Nem, nem dobom, most nem lehet úszni.
L - na ne izéjj mán, mijazhogynem?? Dobjad már na, hát nem látod, hogy arra várok?
B - Na jó,csak egy kicsit, csak ide a szélére, bokáig bemehetsz a vízbe.
L - Bokáig?? Hát az semmi, meleg van, Te is látod hogy térdig lóg a nyelvem, dobjad már na, jó messzire, azt a nehezebbiket hogy nagyot csobbanjon, dobjad már, dobjad már, dobjad mááááárrrr!
B - Dobom már, jól van, nyugi, dobom, ott repül!
L - Hát ez tényleg csak bokáig ér. Itt nem lehet úszni.
B - Mondtam, hogy nem úszhatsz!
L - Vadkacsák után se?
B - Vadkacsák után se.
L - De miért, már nagyok, el tudnak repülni, különben se félnek igaziból, ők is szeretnek játszani.
B - Tudom, de nem úszhatsz.
L - De miért?
B - A sebed miatt.
L - De tudod hogy úgyse fertőződik el, még sose fertőződött el, hát had ússzak már egyet amikor olyan nagyon meleg van, hát bokáig az semmi, az csak arra jó, hogy még jobban bele akarjak menni. Nna, dobjad már azt a botot, dobjad már, dooobbbjaaaadddd!
B - Na jó, még egyszer.
L - Hát ez is csak bokáig van. Tényleg nem úszhatok?
B - Tényleg nem. Ha felázik a seb akkor nehezebben gyógyul.
L - Aha. akkor ezért húzod rám azt a szar parabolát is, hogy ne nyalhassam, ugye?
B - igen.
L - És ha ma nem mennél dolgozójóba és otthon maradnál akkor nem húznád fel?
B - De, akkor is felhúzzuk mert takarítok és nem tudok mindig veled játszani.
L - Gazdi, Te nem bízol bennem.
B - Hát, tényleg nem.
L - Ez szomorú. De akkor legalább játszunk olyan kenőcsöset?
B - Milyen kenőcsöset?
L - Hát mint régen, amikor a hasam vágták, megmutattad a kenőcsöt, én hanyatt feküdtem, Te meg bekented a pocakom meg megcsiklandoztad a hónom alját, aztán lenyalhattam a maradék kenőcsöt. Játszunk olyat?
B - Jó, olyat játszunk, csak most fordítva. A hónod alját kenem be és a pocakod csiklandozom meg. Jó lesz úgy?
L - Jó. Azért mielőtt hazamegyünk, egyszer még dobd be, az se baj, ha csak bokáig. dobjad már, na, léccciiii, dobjad már, dobjad, dobjad!!