:-) Szépjóestét!
Őnagysága, Kereksenekű I. Lujza kissé kedvetlenül és sántikálva ugyan, de már egyenesen járva sétál és szobatiszta, tehát az izmai viszanyerték a tónusukat. A megszokott kora délután helyett csak most, este 9-körül kapta mega vacsoráját - annál jobban örült a marhatüdőnek gerslivel és sárgarépával. Nem sokat kell mosogatnom az edényén, fényesre nyalta. Sikerült neki a fél esernyőnyi parabolával úgy elhelyezkedni, hogy befért az íróasztal alá, a hátát nekitámasztotta a számítógépnek a tappancsa pedig a lábamon van. Normálisan, egészségesen szuszog, köszöni a jókívánságokat, a helyzethez képest teljesen rendben van.
Meg persze én is rendben vagyok.
Amig dolgoztam, azon tűnődtem, hogy mi a francért van az embereknek annyira hihetetlen nagy szükségük az önigazolásra és hogy disznó vagyok-e, amikor nem vagyok partner benne. Legalábbis nem akkor azonnal.
Mert ugye vegyük a mai napot.
Ott állok egy vérző kutyával, a két autótulajdonos meg azon tanakodik, hogy a 104-es vagy a 96-os busz megállóját fogom hamarabb megtalálni. Jelzem, mind a két járatot ismerem, szóval egyrészt nem szorulok ilyenfajta tanácsra, másrészt a kutyából dől a vér, indulnom kellene, hogy minél hamarabb orvoshoz kerüljünk és nem megtisztelve érezni magam attól hogy nahát, ezek ketten itt mennyire törik magukat hogy nekem jó tanácsot tudjanak adni.
De most úgy őszintén, bele kellett volna mennem a játszmába?
Egy nagy büdös lófaszt, azt!! A gennyes kis lelkiismeretét mindenki nyugtassa meg magának, ez kérem abszolute "Csináld magad!" ügy. Úgyis meg fogja találni az elfogadható magyarázatot arra hogy miért nem segített, hát legalább ne tartson fel, amikor ég a föld a talpam alatt.
Mint ahogy nyilván meg is találták, bunkó vagyok és goromba, az ilyenen úgysem lehet segíteni.
Nno, a végén még kiderül, hogy mégis segítettem nekik az önigazolásban.
Egyébként tisztában vagyok vele hogy most én is éppen mentegetem a bunkóságom, csak hát ugye van egy óriási különbség: én utólag, a probléma megoldása után mosom a kezeim, aztán a tiszta (illetve hát a már tisztának tűnő) kezeimmel az arcom és nem ott a helyszínen, a legnagyobb bajban pucolgatom a szartól a szutykos kis lelkiismeretem.
Őnagysága, Kereksenekű I. Lujza kissé kedvetlenül és sántikálva ugyan, de már egyenesen járva sétál és szobatiszta, tehát az izmai viszanyerték a tónusukat. A megszokott kora délután helyett csak most, este 9-körül kapta mega vacsoráját - annál jobban örült a marhatüdőnek gerslivel és sárgarépával. Nem sokat kell mosogatnom az edényén, fényesre nyalta. Sikerült neki a fél esernyőnyi parabolával úgy elhelyezkedni, hogy befért az íróasztal alá, a hátát nekitámasztotta a számítógépnek a tappancsa pedig a lábamon van. Normálisan, egészségesen szuszog, köszöni a jókívánságokat, a helyzethez képest teljesen rendben van.
Meg persze én is rendben vagyok.
Amig dolgoztam, azon tűnődtem, hogy mi a francért van az embereknek annyira hihetetlen nagy szükségük az önigazolásra és hogy disznó vagyok-e, amikor nem vagyok partner benne. Legalábbis nem akkor azonnal.
Mert ugye vegyük a mai napot.
Ott állok egy vérző kutyával, a két autótulajdonos meg azon tanakodik, hogy a 104-es vagy a 96-os busz megállóját fogom hamarabb megtalálni. Jelzem, mind a két járatot ismerem, szóval egyrészt nem szorulok ilyenfajta tanácsra, másrészt a kutyából dől a vér, indulnom kellene, hogy minél hamarabb orvoshoz kerüljünk és nem megtisztelve érezni magam attól hogy nahát, ezek ketten itt mennyire törik magukat hogy nekem jó tanácsot tudjanak adni.
De most úgy őszintén, bele kellett volna mennem a játszmába?
Egy nagy büdös lófaszt, azt!! A gennyes kis lelkiismeretét mindenki nyugtassa meg magának, ez kérem abszolute "Csináld magad!" ügy. Úgyis meg fogja találni az elfogadható magyarázatot arra hogy miért nem segített, hát legalább ne tartson fel, amikor ég a föld a talpam alatt.
Mint ahogy nyilván meg is találták, bunkó vagyok és goromba, az ilyenen úgysem lehet segíteni.
Nno, a végén még kiderül, hogy mégis segítettem nekik az önigazolásban.
Egyébként tisztában vagyok vele hogy most én is éppen mentegetem a bunkóságom, csak hát ugye van egy óriási különbség: én utólag, a probléma megoldása után mosom a kezeim, aztán a tiszta (illetve hát a már tisztának tűnő) kezeimmel az arcom és nem ott a helyszínen, a legnagyobb bajban pucolgatom a szartól a szutykos kis lelkiismeretem.
12 Comments:
At 11:09 du.,
Névtelen said…
valószínű csak költői a kérdésed, de igen, bele kellett volna menned, persze alkatilag nem mentél bele, de a következtetésed sánta. és dramatizálsz. te magad mondod, hogy a kutyád már nem egyszer csinált ilyet, és nem tudom mit vársz el tulajdonképpen a téged körülvevőktől. merthogy tőlük telhetősen segítettek volna, ha hagyod. de te hisztiztél. mert a kutyád vérzik. amibe nem fog belehalni, sőt, ahogy elmondod széria sérülés. csak gondolom meleg volt, nem volt kedved a kutya sztorihoz és ezt így a környezeteden élted ki, részben belülről, ami ráadásul nem is hatékony, részben direkt, ami pedig nem csinos.
egyszerűbben fogalmazok. miért kéne bárkit érdekeljen a te vérző kutyád? nem értelek. nekem is van kutya, 4 macska, tudom, mivel jár, de soha nem haragudtam meg senkire azért, mert nem volt annyira megszállott ebben, mint én. én is rohantam ablakba szorult és lebénlt macskával vasárnap orvoshoz, komolyan mélyre ment a dolog, de kívülállókra nem haragudtam egy percig sem.
hát, kérdezted... :)
At 11:56 du.,
Brünnhilde sziklája said…
Egyrészt, nem szériasérülés. Az üvegbe lépés a széria, másfél centis sebbel, két öltéssel. Ez jó arasznyi, a hónalján, 18 öltés van benne.
Másodszor, az egyiknek a kutyája marta meg, ilyenkor azért némi felelősségben szoktak osztozni.
Harmadszor, a másik meg mindig azt mondja, hogy ha kell valami csak szóljak. Most nem kellett volna még szólnom se, mert láthatta, a saját szemével láthattahogy baj van.
Harmadszor, ezt ugyan most nem írtam,d e rendszeresen segítek neki és tanítom, sziveségből.
Negyedszer igazad van ugyan, de még mindig az a véleméynem, hogy intézzék el magukkal, és engem hagyjanak menni,a mikor sürgősen menni kell. A tíz centis seb ugyan tpnyleg nem élertveszélyes, de nem jó, ha sokáig nyitva van. Ráadásul ha elmegy a hajó, eg yórát kell várni a következőre, az pedig sok.
Ötödször, nem hisztiztem, csakmegmondtam nekik hgoy mejenek tovább és hagjanak békén. Mégcsak nem is hangosan mondtam, ha mérges vagyok.
Egyébként meg tényleg az a legfőbb bajom, hogy mi a faszért nem hagnak menni, miért kell végighallgatnom a mosakodásukat, amikor úgysem az számít, hogy én mit gondolok, hanem az, hgoy ők mit gondolnak. Mint ahogy engem sem érdekel, hogy ők mit miért csinálnak, az érdekel, hogy a saját problémám gyorsan és ahtkonyan megoldjam.
Nincs rájuk szükségem, nem is volt soha, de ne tartsanak fel!!
Éd legfőképpen: mi az isten faszáért kell nekem mindig megmagyarázni, hogy ki miért nyomorult kis pondró??
Mi a fasz segítség van abban, ha valaki elmagyarázza, hogy szerinte mere van egy buszmegálló? Hisz én ismerem a terepet, én vittem őket oda, mert ők még soha nem jártak arra azelőtt? Hát ennyire azért már ne játszuk meg magunkat, basszus! Miért kéne nekem ennyi kis geciséghez asszissztálni? Miért kéne akár öt percet is rászánnom arra, hgoy ők elmondhassák,s egíteni akartak, csak nem hagytam?
Egy nagy büdös lófaszt akartak, azt!
At 9:25 de.,
Névtelen said…
nem akartalak felkavarni. csak hát te kérdezted... innen ülve azt látom, hogy más bajod van. és ezt a mást terheled rá egy másik helyzetre. nem adekvát. egymásnak ellentmondóakat írsz és vársz el. miben tudtak volna segíteni? és azzal miben háráltattak a valóságban, hogy beszéltek hozzád? a kutyák mérhetetlenül ostoba állatok (mondom, nekem is van), emiatt a gazdára nem nagyon van ok haragudni, nem a gazda harapta meg a kutyád.
nagyon indulatos vagy, ami igen sokat ront az élvezeti értékedben. :)
At 10:04 de.,
Névtelen said…
Zsoltu! Szerintem azért indulatos, mert csak magára számíthat mindenben, és mert olyanokat is barátnak tart, akik azt nem érdemlik meg.
At 10:17 de.,
Névtelen said…
Zsoltu, ha neked olyan barátaid vannak, akik elmennek veled valahová, és ha a kutyád súlyos sérülést szerez, nem visznek el a kocsijukkal az állatorvoshoz, akkor gratulálok.
Illetve nem is ezt tartom furának, mert nem könnyű jobb embereket találni: inkább azt mondom, akkor sajnállak, ha ezt el sem várod tőlük.
Brünnhilde, te meg ne azzal foglalkozz, hogy ez a pökhendi észosztó (nemtom, milyen viszonyban vagytok, de ez nem is érdekes, csak ennek a 2 beírásnak az alapján ítélek) mit gondol.
Szerintem is kiakasztó nagyot csalódni emberekben, és visszavágni az elvárásokat. Arra jutottam, hogy aki valamennyire is segítőkész és nem egy elidegenedett, senkitől semmit nem váró barom, nem is tudja őket visszavágni, csak önvédeni tud, hogy ne akadjon ki annyira, ha valakiben csalódnia kell. Meg persze azt hinni érdemes, hogy valahol csak vannak olyanok, akik ilyenkor kocsiba vágnak és visznek a segítséghez. Meg hát azt érdemes megtanulni, hogy érdemtelenül ne feccölj emberekbe sok energiát.
At 12:24 du.,
Brünnhilde sziklája said…
Gid, névtelen, kösz! :-)
Zsoltu, nem szokásom senkitől sem segítséget várni. Egyszerűen nem úgy vagyok szocializálva. Hogy miért, az most mellékes, bár a blogból nyilván sok minden kiderülhetett eddig. Nem azért nem várok másokra mert nem lenne rá szükségem vagy ilyesmi, hanem mert általában nincs kire, vagy ha van is olyan messze van, hogy mire odaérne, én már régen megoldom egyedül(*). Krízishelyzetekben is voltam már nemegyszer, felnőtt embereknek egyszerűen meg kell tanulniuk gyorsan dönteni és megoldani annyit amennyit meg tudnak és nem várni másra. ha persze van kéznél segítség az más, azt is tudni kell elfogadni,de várni és pláne levárni nem szabad.
No, ennyi a dolog filozófiájáról.
a konkrét esetről még annyit, hogy tényleg nem vártam tőlük semmit, mondtam, hogy baj van, nekünk vissza kell menni és azok ketten kezdek ott el nyafogni hogy de hát most hogy, meg merre, meg hova, meg egyáltalán, hogy találok oda.
Hát bazd meg meg úgy, hogy alkatomnál fogva van a fejemben néhány krízisforgatókönyv és nem csa azt tudom pontosan, hogy városban hol van 24 órás állatorvos, de házipatikám is van kötszerekkel, hasfogóval, fájdalomcsillapítóval , tartalák pénzem is van oylasmire ami azért előfordulhat
nem vártam senkire és semmire, indultam, hogy megoldjam a problámán és elég lassan esett le a tantusz, hog ezek most csak azért tördelik a kezüket, hogy megkapják a felmentést maguktól és lehetőleg tőlem is. Én már a második taxis társasággal beszéltem, amikor ezek még mindig a 104-es busznál tartottak.
Én a katasztrófatúristákat is utálom, ha baj van se sopánkodásra, se bámészkodókra nincs szükség, aki ki akar maradni az maradjon és ne hátráltassa azokat, akik tudják a dolgukat, vagy legalábbis van valami halvány elképzelésük a következő fél percről vagy fél óráról vagy fél napról.
nekik nem volt, pontosabban az az egyetlen elképzelésük volt hogy semmiképpen ne az ő autójuk legyen vizes vagy pláne véres, tehát akkor a nevük kuss, álljanak félre és hagyják, hogy intézzem a dolgom ahogy bírom.
És nem, nem játszmázom.
lehet hogy nem vagoyk túl jólnevelt, de hát a dolog nem is arról szól, hogy mindenki mindenkinek a szemében jó fej maradhasson.
--------------------------
(*)nem az önreklám helye, de kiváló tengerész vag kamionosfeleésg válna belőlem. Apu haza se jöjjön akár, anyu mindig mindent elintéz :-))
At 10:29 du.,
Névtelen said…
gondolkodtam, hogy válaszoljak-e, hisz a gid nevű valaki minősítése után te megköszönted azt (is), szóval ha ez alapján kellene döntenem, nem írnék. megérted.
ellenben az elmúlt x év után meg, amit ismeretlen ismerősként olvasásoddal töltve itt voltam talán mégis egy választ még megér a dolog.
majd eldöntöd.
ha magyarra fordítjuk a postodat, az röviden arról szól, hogy te milyen kafa csaj vagy, a jég hátán is, csákánnyal, szóval ez eddig oké. bár eddig is tudtuk. de valamiért most ezt külön meg akartad erősíteni. a probléma ott kezdődik, hogy egy kívülálló szempontjából nem komoly történetet kétszer nekifutva mesélsz el, miközben láthatóan semmit se csillapult benned az a felháborodás, ami az első bejegyzésed idején is indokolatlan volt, bár elfogadható. most is véded magad, miközben megint leírod, hogy milyen kafa vagy, mert neked - ellentétben másokkal - van vészforgatókönyved.
de ha mindez igaz, akkor mi a francról szól másról a postod, abba mások hogy kerülnek bele? nem tudom, valószínű nem érted. ez olyan, mint amikor a harcos-kardos feminista felháborodik, ha valóban egyenrangúnak van kezelve. most akkor végülis ha nem kell a segítség, ha mindent tudsz és minden megy egyedül is, akkor miért vagy felháborodva azon, hogy más nem ennyire szuper, mint te? vagy ez is az önigazolásod része?
At 10:59 du.,
Brünnhilde sziklája said…
Nem, nem erről szólt. Legfeljebb Te ezt hoztad ki belőlem.
Arról szól, hogy miért kell az embereknek még akkor is pofázni amikor már régen egyértelmű, hogy semmi közük a dologhoz és hogy a lehető legtávolabb szeretnének kerülni az egésztől. De csak mondják a magukét mert azzal hátha hihetőbb lesz, hogy még maradnának ha lehetne. És a nagy önigazolás közben azt sem veszik észre, hogy tök fölöslegesen beszélnek és kilométer hosszan kilóg a lóláb, hogy csak mosakszanak.
Ezt akartam érzékeltetni azzal, hogy milyen barom és értelmetlen tanácsokat próbáltak adni és nem azt, hogy bezzeg én milyen fasza csaj vagyok. Mert egyáltalán nem vagyok az, csak éppen próbáltam célirányosan gondolkodni meg cselekedni és ebben rettenetesen akadályozott a két mosakodó, sipákoló majom.
Még egyszer mondom; aki nem tud vagy nem akar segíteni, az ilyenkor húzzon el a picsába és majd legfeljebb később, ha már mindenki lenyugodott mentegetőzzön.
Tulajdonképpen még örülhetnek, hogy abban az idegállapotban nem hajítotam bele valamelyiket a Dunába és igen olcsón megúszták azzal az egy halk mondattal, hogy akkor tán inkább folytassák a sétát arra amerre indultak, mert nekünk visszafelé kell menni.
At 11:04 de.,
Névtelen said…
Zsoltu, hát igen, a Gid nevű valaki viszonylag sokat szokott gondolni a szolidaritáson, társadalmin és egyének között megnyilvánulón, és kifejezetten kiakad, ha valaki azt mondja, hogy *nem szabad* segítséget várni az emberektől, és *nem kell* felelősséget vállalni egymásért.
Most komolyan, ez az alapsztori: elmegyek barátaimmal kirándulni, a kutyámat sérülés éri, amit sürgősen el kell látni (nem is tudom, mellékes-e, igen is, meg nem is, hogy ezt vmelyikük kutyája okozta), és azután nem visznek el autóval az orvoshoz -- szerintem ez olyan alapvető, bennem az, és ha én volnék az autós, annyira evidensnek tartanám, hogy mi visszük el a másikat a sérült kutyájával, amennyire csak lehet. És akkor te nem csak azt mondod, hogy a te tapasztalataid szerint ez marhaság, és *szerinted* nem kell ilyesmit elvárni, hanem okítasz. Elég nyersen. Hogy a te nézőpontod a helyes.
A te nézőpontod egy nézőpont, az én nézőpontomból nagyon szomorú nézőpont.
Ettől függetlenül: én nagyon-nagyon kiváncsi volnék 1 példára, amikor egy feminista (jaaa, persze lefelejtettem az eposzi jekzőket, bocs! szóval harcos, kardos, késes, véres, szájú stb. -- node lehet most csak egy amolyan fegyvernélküli is, egy emberke, aki azt szeretné, hogy a nők egyenlő jogokat és esélyeket kapjanak a férfiakkal) szóval egy feminista "felháborodik, ha valóban egyenrangúnak van kezelve"?
At 7:04 de.,
Névtelen said…
tudod gid, én nem gondolkodni szoktam, hanem cselekedni. ha hagyják és ha tudok, segíteni is. brünnhilde döntési helyzetben volt, hogy magával van elfoglalva és önmagát mindenek feé helyezve megoldja egyedül a problémáját, vagy elfogadja a helyzetet és azt, hogy akikkel körül van véve, olyanok, amilyenek (nem jók és rosszak, hanem emberek, ilyenek és olyanok) és ezeknek értelmében cselekszik. ő azt választotta, hogy egyedül oldja meg a dolgát-baját. ez rendben van. de miután hazaért, kiderült, hogy mégiscsak lettek volna elvárásai a környezetével szemben, azonban ezeket az elvárásokat nem, vagy rosszul kommunikálta. ráadásul, egyszerre akart ki is maradni a közösségből, mert ő olyan nagyszerű, hogy egyedül is, csípőbpől megoldja, másrészt meg azét jólesett neki beszólni innen a webről a történtek után.
én azt gondolom, hogy ez a dolog nem arról szól, hogy a környezet segítőkész volt vagy sem, mert ez nem derülhetett ki, hiszen brünnhilde miután megtörtént az eset, felhúzta magát és odébbállt. magában dühöngött, hogy miért nem viszik el kocsival, vagy miért nem hívtak neki taxit vagy igazából nem derül ki, mit várt volna, de ezt nem öntötte szavakba. csak itt, a weben, ahol csak az ő verziója ismerhető, ami eléggé érdekes, mert én azt látom, hogy egy hisztivel állunk szemben. nem mással.
a történet két verzióban lett volna rendben.
a) haza kellett jönnöm a közös kirándulásról, mert a kutyám és egy másik kutya öszeveszett, sérülés lett a vége, én kértem segítséget, de a paraszt haverjaim nem segítettek, a franc essen beléjük
b) hazajöttem, szegény kutyám megsebesült, mivel úgysem fogadtam volna el segítséget, így otthagytam a haverokat és orvoshoz vittem, ami sokba került, de a kutyáért mindent.
az a verzió, hogy nem kell a segítség, de milyen bunkók, hogy nem vittek el, amit nem fogadtam volna el, de legalább felajánlották volna, hogy visszautasíthassam, ez a verzió így, hogy ráadásul a neten elég zavarosan van leírva és láthatóan nem elég egyszer, de többször is nyomatékosítani kell, hát, így nekem nem áll össze.
ami azt illeti, nagyra értékelem a te önzetlenségedet, segítőkészségedet, és kíváncsian várom, hogy miképp reagálsz, ha egy hasonló helyzetben az "áldozat" a te zavarodottságod miatt elküld fejben és utána írásban a picsába, akkor mit gondolsz dologról.
egyébként: én soha nm vártam el, hogy a kutyámat bárki szállítsa. se egészségesen, se máshogy, sebesülten főleg. még akkor se, még az se, akinek van saját kutyája. a szolidaritás, segítőkészség elvárása nem irányulhat úgy más felé, hogy annak abból bármi kellemetlensége, kára származzon. még akár annyi is, hogy a saját kutyája az én sebesült kutyám szagától őrjöngjön és ne üljön be a kocsiba.
brünnhilde jól ír, de amikor mások ellen fordítja a tollát, akkor néha nem körültekintő. ennyi.
At 9:00 de.,
Brünnhilde sziklája said…
Zsoltu, ez a "kivül akartam maradni a közösségen mert én egyedül is ..." blablabla nagyon jól hangzik, csak éppen nem igaz. Ugyanis pont arról szólt a dolog, hogy amint kiderült hogy baj van, azonnal elfordultak és csak a nyamvadt kis jólneveltség miatt álszenteskedtek hogy jajj, hát majd ők mindjárt kitalálják, merre van a buszmegálló. Még azt is mondtam, hogy egy vas sincs nálam, buszjegy se, most mi a francot csinálja
Első pillanattól kezdve egyedül voltam és pont mivel felismertem a szitut nem hagytam, hogy megjátszák magukat és nem voltam partner az önmosdatásukban meg a lekiismeretük megnyugtatásában. Sietnem kellett ugyanis.
Játszották magukat, Zsoltu, érted mi az??
Ennyi.
Egyébként meg, ugyan mire való egy blog ha nem arra, hogy néha azért elküldjek benne ezt-azt a kurva anyjába és valamennyit könnyítsek a megbántottságomon? Mégis, mit gondolsz, mi történik az olyan emberekkel, akiknek semmi szelepük siZsoltu, még ha nincs is igazam, az, hogy itt leírhattam hozzásegített ahhoz, hogy újra és újra neki tudjak futni a mindennapoknak és bármennyire nem várok jót már senkitől, mégis, emberek közé tudjak járni.
Mégis, mi a francot lehetne csinálni??
Én is hívjam körbe az ismerőseimet és sírjak nekik, mint ahogy nekem sírnak mások? Vagy reggel kilenctől tizenegyig járjam körbe a munkatársaimat és minden irodában panaszkodjak negyed órát?
Mégis, mit gondolsz, miért írok blogot ha nem azért, hogy amikor kell, akkor lehordjak másokat a sárga földig és időnként el is küldjek pár valakit a kurva anyjába?
Az a blog alcíme, hogy Valló világ! Eredetileg is erre készült. Az, hogy közben mindenféle jött bele meg folyton változik is, az már csak járulékos haszon.
Éppen elég körültekintő vagyok az emberekkel az életben, hát legalább a blogomon engedtessék már nekem meg, hogy néha ne legyek az. Ahogy mások az autójukban káromkodnak meg finganak öblöseket, meg az asztalszomszédjuknál sírják el a bánatukat úgy én a blogomon.
És ha már úgyis benne vagoyk az elküldésben, hát nem is értem, mi a francért írom én ezeket itt Neked. Velem kapcsolatban Te is eldöntötted amit eldöntöttél, ezek szerint egyikünk 19, a másik meg egy híján 20. Már meg sem kérdezem, hogy mi a különbség a Te prekoncepcióid és az én prekoncepdióim között.
At 2:23 du.,
Névtelen said…
az a különbség, hogy nekem nincs veled szemben koncepcióm, se pre, se after, se semmilyen. én a kutya sztoridtól elkanyarodnék, na nem mintha nem tudnánk még 5 bejegyzéspáron keresztül mondani, hogy vágják vagy nyírják, de értelmetlennek találom. ha a blogod célja az, hogy kontroll nélkül hagyhasd magad, akkor jó, akkor nem szóltam, arra ez a bejegyzés is alkalmas. én komolyan vettem és ebből a szempontból volt értékelhetetlen és értelmezhetetlen a szöveg és a magyarázatok önellentmondásai miatt. de így már oké, értem.
én erre egyrészt azt szoktam alkalmazni, hogy artikulálatlanul és válogatás nélkül üvöltözök reklámdalokat és/vagy zeneszövegeket, akármit, ami betapad a fejembe. ha ez se elég, akkor az autóban üvöltés tényleg nem rossz. vagy egy rossz övvel szoktam ütlegelni a fatörzset, van erre egy rendszeresített kivágott fa maradék a kertben. de egyre kevesebbet kell, mert egyszerűen kikapcsolok dolgokat. katt és nincs.
ennyi.
Megjegyzés küldése
<< Home