:-) Szépjóestét!
Úgy látszik, az embereknek végképp az agyára ment a hőség.
Ma pár óra leforgása alatt két elég ronda koccanást is láttam. Mind a kettő ugyanaz az alaphelyzet; táblával védett kereszteződésben az elsőbbségadásra kötelezett ki akar lőni, de vagy nem gyorsul eléggé, vagy elszámítja magát és telibe trafálja a védett útvonalon érkezőt. Annyira banális, annyira ostoba, nem is értem, hogy történhetnek ilyenek. Nagyon balfasznak kell ehhez lenni. A második után mindenesetre inkább felmentem a járdára ahol lehetett, mert bennem kicsit több kár keletkezne, mint egy felgyűrődött motorháztető vagy behorpadt ajtó.

Aztán a mai sorállásaim.
Jajj.
Elképesztő, mennyire szeretnek az emberek beleállni a másik seggébe. Ezért útálok például postára járni, meg egyáltalán, mindehova, ahol sorba kell állni és várakozni. Rátapadnak a hátamra, beleszuszognak a nyakamba, szinte érzem a bőrömön ahogy a bacilusok rámugranak. Olyan is volt már, hogy mivel én azért próbálom a lehető legnagyobb távolságot betartani az előttem állóval, egyszerűen beálltak elébem. Azt hitték, hogy ott egy új sor kezdődik, vagy csak dísznek ácsorgok ott, nem tudom.
Ma is.
A piacon a nektarinért kellett sorbaállnom. A körte húzta a karom, átvettem a szatyrot a másik kezembe és ezzel az egyszerű kis mozdulattal belekönyököltem a hátam mögött álló néni arcába és sikeresen le is vertem a szemüvegét. Merthogy ő meg éppen le akart hajolni a kosarához, hát így történt, hogy szinte belefejelt a könyökömbe. Kicsit sem zavarta, hogy a nagy hajolgatás közben az orra jószerivel beleért a fenekembe.
A másik eset a tecckó pénztárában történt, oda cukorért kellett mennem, mert a hirtelen támadt befőzési kedvem cirka 20 dekára apasztotta a standard 3 kilós készletemet. Márpedig cukornak, sónak, olajnak, lisztnek, rizsának, szárazbabnak és száraztésztának kell otthon lenni, akárki megmondhatja, akinek a nagyszülei túléltek két világháborút. Vagy aki ragadt már egyedül, combtőig begipszelt lábbal hat hétre egy ötödik emeleti lakásban.
De térjünk vissza a sorállásra.
Szóval a tecckóban meg a korlátot támasztottam, mondjuk ez elég PC kifejezés arra, amikor valaki állva alszik. Ketten voltak még előttem, tele volt a futószalag, el sem kezdtem még pakolni. Arra eszméltem, hogy valaki megtaszított. A hátam mögött álló néni egyszerűen lökött rajtam egyet, hogy menjek már előrébb. Csak néztem, hogy ugyan hova, meg egyáltalán, minek, amikor még az előttem levő áruját sem kezdte lehúzni a pénztáros... De nem volt mese, előbbre kellett állnom azzal a 30 centivel ami volt köztem és az előző kocsija között.
Brávó.
De tényleg, ez most úgy gyorsabb??