:-) Szépjóestét!

Kezdem a végén: ritka tehetség kell ahhoz, hogy valaki így szana-szerte-széjjel ázzon a születésnapján! 11 után jöttem ki a moziból, olyan bugyborékos monszuneső vert a vesztendtől hazáig, hogy néha azért kellett megállnom, mert nem láttam keresztül a vízfüggönyön. Valami egészen elképesztő volt. Persze -ahogy az már lenni szokott- mire hazaértem, pont elállt. A leandereket azért kipakoltam, hátha lesz még eső ma holnap is, rájuk fér egy kis lemosás.

A szülinap jó volt, már amennyire jó lehet az olyan szülinap ami délben, az első gratuláló SMS-re jut az eszembe.
Az van, hogy elfeljetettem a saját szülinapom. Ami még nem lenne oylan nagy baj, de a jelek szerint elfelejtettem elmenni a tiszteletemre rendezett Örömkoncertre is. Ez van, remélem, azért még nem maradt el, bár az ünnepelt jelenléte nélkül nyilván kicsit furi lehetett.

De tényleg jó kis nap volt, Római parttal, lecsóval, baracköntetes mákos tejberizzsel, őszibarackkal és szőlővel és egy kiadós délutáni gömbölyödéssel. Azért is mentem olyan későn moziba, mert elaludtam a Moliere fél hetes kezdését. Így történt, hogy plázamoziban kötöttem ki, mert feltétlenül valami könnyű bohémságot akartam, és a Moliere mellett a mostani kínálatból még a L'ecsó tünt annak. Előtte -torta helyett- elnyaltam isteni fagyit. Velence a fantázianeve, karamellkrém csoki- és vérnyarancsdarabokkal. Nem vagyok egy nagy fagyirajongó, mondhatni, hogy az az utolsó ami az eszembe jut, ha édességre vágyom, de ez tényleg nagyon finom volt, erre bármikor befizetnék újra.
Most pedig felbontottam egy üveg bort.
Illetve hát az itthon lévő egyetlen üveg bort, még a télről maradt, amikor azért elég gyakran csinálok forralt bort. Röhej, nyár közepén forralt borra vágyni, de muszáj volt valamit innom, mert vacogott a fogam mire hazaértem. Még most is leharapnám a bögre szélét, ha nem koncentrálénék arra, hogy amig iszok ne vacogjak. A nyári eső pedig csak víz, de ilyen mennyiségben mint amit ma énkaptam, hát mit ne mondjak, tényleg megrendítő élmény volt.

A L'ecsó egyébként tényleg aranyos, egy kedves mese a legkisebb patkányról, aki jóra fordítja nem csak a saját, de az emberek életét is. Az alkotók még vissza is fogták magukat, alig van a filmben a manapság oly divatos vérfagyasztó akciójelenetekből.

Ja, és aminek a legjobban örülök, ma 40 perc alatt sikerült 4 km-t gyalogolnom, 12 fokos kaptatón. A gép szerint 600 kalóriát égettem el, és ami a legcsodásabb, hogy egész végig 130 felett volt a pulzusom és közben kitűnően éreztem magam. Nem akartam meghalni, nem ziháltam, nem kapkodtam a levegőt, nem akart leszakadni a mellem vagy beszakadni a hátam. A segg glutealisaim között csorgott a víz, de végülis erről szól a dolog. Nagyon örülök, hogy ezt a meredeken felfelé gyaloglást megtaláltam magamnak. Futni ugya tényleg nem tudok, a bringázás nagyon jó, de nem lehet vele elérni azt a terhelést, amire a szívnek szüksége lenne.

Ajjaj, most vágott tarkón a forralt bor, kész, végem van, már gömbölyödök is össze,