Anyám, borogass, úgy látszik, minden munkahelyen kell lenni legalább egy fejhangon visítozó kollégának aki ráadásul imád telefonálni és nem bír hangfogót rakni a szájára.
Basszus, fáj a fejem.
Én azt hittem, hogy ez egy csendes munkahely, legalábbis eddig még akárhányszor bejöttem nappal, mindig az volt. De nem, két szállítmány letárgyalása között megbeszéli az esküvőjét, a tánctanárát, a bevásárlólistát és az esti aerobik óráját is.
Kimegyek a klotyóra és nedves WC-papírból gyúrt galacsinnal bedugom a fülem, még mielőtt visítva fakadnék.
Azelőtt itt mindenki olyan halkan, suttogva beszélt, nem is értem, mi történt?
Tán csak nem az a baj, hogy szabadságon van a főnök??