Úgy döntöttem, hogy ma beteg vagyok.
Rendesen, ahogy az illik; ágyban, párnák között nyögök, forgolódok, váratlanul mély, ájulásszerű álomba zuhanok amiből aztán izzadtan, kalimpáló szívvel riadok fel. Hányinger és görcsök ellen orvosságos kanállal unikumot szedek és ebédre gyenge csibe mellcsontjából főzött becsinált levest eszek. A kisszekrényre oda van készítve a citromos tea. A torkom csak azért nem kötöm be, mert nem az fáj.
Megpróbálok nagyon intenzíven és a tőlem telhető legnagyobb odafigyeléssel beteg lenni, annyira, hogy délután négyre jól belefáradjak és örüljek annak, hogy végre felkelhetek és indulhatok dolgozni.
Pocsékul vagyok, tényleg.