:-) Szépjóestét!
Nagyon szép volt ma a BFZ koncertje.
Időben odaértem és még arra is volt időm, hogy átmenjek a Zeneakadémiával szemben lévő kis cukrászdába inni egy kapucsínót és enni hozzá egy brüsszeli krémest. Ennyi azért kijár vasárnap délután, szerintem.
A cukrászdát ajánlom mindenki figyelmébe, aki arra jár. Kellemes, tiszta kis hely, négy féle krémessel (sima, francia, brüsszeli és bécsi) és valódi fatörzzsel. Tényleg valódi, úgy néz ki, ahogy az a nagy könyvben elő van írva: a piskótatekercs étcsokival van bevonva, a tetején zöld kókuszból moha, marcipánból pirinyó gomba, és még egy cuki kis csokoládé fejsze is van a fatörzsbe vágva. Arról nem beszélve, hogy míg a Zeneakadémián a folyosón kanyarog a WC-re várók sora, addig ebben a pici kis cukrászdában ezt is kényelmesen el lehet intézni.

De térjünk vissza a koncertre.
Az első darabként adott Richard Strauss műről először azt hittem, hogy valami előttem eddig ismeretlen Wagnert játszanak. Mintha a Rajna kincsét és a Bolygó hollandit hallottam volna, imitt-amott a Siegfrieddel keverve. Aztán olvastam a műsorfüzetben, hogy ezt a művet Wagner ihlette. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó fülem van :-)))
A második darab Goldmark a-moll hegedűversenye volt, egy fiatal és nagyon tehetséges művész, Lendvay József hegedült. Bravúros, virtuóz játékával teljesen elbűvölte a közönséget, nagy sikert aratott.
Nekem mégis az utolsó darab, Elgar Enigma-variációk című műve tetszett a legjobban. Valahogy az mozgatta meg leginkább a fantáziámat. Az ilyen variációkat úgy kell elképzelni, mint amikor egy színész kap egy mondatot és azt kell neki különböző érzelmi töltéssel elmondani. Mintha azt mondaná, hogy "Gyere ide!" de mi ezt minden variációnál más értelműnek halljuk: "Csókolj meg!". "Megfojtalak!!", "Beszéljük meg!", "Nézd, de vicces!", "Hülye vagy, de így szeretlek!", "Szerelmeskedjünk!", "Seggbe rúglak ha még egy szót szólsz!", "Megtaláltam!", és hasonlók. Minden kis zenei variációval más hangulatot fest a szerző, én meg hallgatóként próbálom elkapni a pillanatot. Izgalmas, érdekes játék. A találati arányom persze nagy valószínűséggel a 0 felé konvergál, hisz egy ilyen bonyolult mű megértéséhez minimum 2-3 kötetnyi zeneelméletet és -történetet kéne elolvasni koncert előtt. Hogy tényleg kell-e ez nekem, ott a XVII. sor jobb 7-es székén?
Aligha.
Nekem legalábbis bőven elég, hogy visszafelé már kisimult idegekkel, a csepergő esőről tudomást sem véve, dúdolgatva bringáztam.

Legyen itt a Nimród variáció, a Chicagoi Szimfonikusokat Daniel Baremboim vezényli. A koncertet 1997-ben tartották és Solti György emlékének ajánlották.


Más:
Házi feladatom van. A lehető legtöbbet meg kell tudnom Mejtusz Az ifjú gárda című operájáról. Azt már tudom, hogy 1953. december 20-án mutatták be, Kosevojt Simándy József, Kláva Kovaljevát pedig Házy Erzsébet énekelte. Azt is tudom, hogy pár hónappal a premier előtt bemutatta a rádió is. Egy régi, még az ötvenes években megjelent Operák Könyvében benne van, de nekem elsőlegjobban szövegkönyv kéne. És ha lehet, részlet belőle, akármilyen rövidke.