:-) Szépjóestét!
A csepergős, borús, taknyos-nyálkás idő rendesen ránehezedett ma a hangulatomra, gondoltam, jobb, ha munka előtt legömbölyödök egy órácskára.
Bár ne tettem volna.
Azt álmodtam, hogy egy arcra ismeretlen, ám valahonnan, belülről mégis ismerős férfinek bejelentettem, hogy kaptam állást Kanadában, napokon belül indulok. Próbáltam tapintatos lenni és nem szakításnak feltüntetni a dolgot, meg hogy haza fogok járni, meg ő is jöhet, meg csak pár hónapról van szó, de az az állati fájdalom ami a szeméből sugárzott a torkomra forrasztotta a szót. Aztán kezdett megváltozni a tekintete, fokozatosan dühbe és féltékenységbe váltott a fájdalma, már nem is féltékeny volt, hanem az összes nőt gyűlölte, aki valaha őt megbántotta. Mielőtt fojtogatni kezdett volna hálistennek felébredtem, de még mindig a hatása alatt vagyok. Hát eddig se nagyon akartam bepasizni, most aztán egy darabig pláne nem.

A hatást fokozandó legyen itt Leoncavallo Bajazzók című operájának fináléja. Placido Domingo Canioként szúrja le hűtlen feleségét, Neddát, akit Verónica Villarroel énekel - kiválóan. Megjegyzem, hogy az itt meg sem szólaló, az egész botrányt kirobbantó Toniot játszó Gregory Yurisich nem csak gonoszul nézni tud, de énekelni is - nem is akárhogy. Érdemes figyelni Leoncavallo zenéjét is, amikor Nedda próbálja a férjét visszeterelni a komédiába. Későn, Caniot már nem lehet megállítani.


Más:
"Milyen üzletekben érdekeltek a gárdaalapítók?" hvg.hu
nem azért a húsz fillérért, de ami jár, az jár; tessenek csak elolvasni, hogy mit írtam itt két nappal ezelőtt!?