:-) Szépjónapot!
Ha már szóba került a hazai könnyűipar, hát akkor következzen most egy plázapicsa különkiadás - úgyis jó régen volt ilyen, nem vagyok túl jó alany a fogyasztói társadalomhoz.
Azok pedig, akik érzéketlenek a női lélek finom rezdülései iránt meg inkább kattintsanak máshova, ez most nem nekik való poszt lesz.
Szóval, a kutyakajás bolt mellett van itt egy kis bőrdíszműves. Szutykos, szurkoscérnaszagú kis butik, viszont baromi jó minőségű, kisipari táskákat és kesztyűket, pénztárcát, miegymást árulnak, az üzlet külleméhez és pláne az áruházak tömegáruihoz képest meglepően borsos áron. De tényleg jók a táskák, szép anyagból, tisztességesen felkellékezve. Se két hét alatt szétmálló tépőzárat, se három felhúzás után kiforduló kesztyűbélést nem használnak.
Egy ideje már árválkodik a kirakatban egy pár meggyszínű bőrkesztyű. Nekem a meggyszín mindig is a gyengém volt, még a nyolcvanas évek nagy bordó divathullámából maradt is egy sálam, kegyeletből megtartottam.
De térjünk vissza a kesztyűhöz, ami ráadásul az a fazon, amit szeretek. Kosztümkesztyűnek hívják, csuklóban kicsit magasított, rásimul az alkarra. Tetszett, naná, hogy tetszett, de mostanában éppen nincs szükségem elegáns kesztyűre, szóval hidegen hagyott a dolog.
hanem ma!!
jajj.
A kesztyű mellett megjelent egy ugyanolyan színű táska. Formára nem egy nagy durranás, de a mérete pont ideális; elfér benne notesz, pénztárca, kis üveg ásványvíz, tamponosdoboz, zsebkendő, uzsonnára egy alma, esetleg, ha nagyon megtömöm, a hazafelé jövet vacsorára vásárolt pohár kefír is. Kivül két zárható zseb, szóval a mobilt és a kulcsot sem kell a nagy belső kuplerájban keresni. És hát a szine, ugye a szép, selymes meggyszíne, hát az teljesen rabul ejtett.
Bementem a boltba, csak úgy bakancsban, macskanadrágban, kutyasétáltató kabátban, mert ugye éppen onnan jöttem, máskülönben meg sem láttam volna, hisz mondom, a kutyakajás bolt mellett van a butik.
Hm.
Hmm, hmmm.
A kesztyű 9.000 ft, a táska 24.000.
Még szerencse, hogy cipőt nem tart, mert azt ilyen színben és minőségben aligha kapnám meg 30.000 alatt, viszont akkor már nem tudtam volna ellenállni és megvettem volna a szerkót. Akkor pedig kabát is kell, a mostani sötétkék gyapjú trencskóm ehhez már nagyon szegényes és kopott, ráadásul színben sem jó. Ehhez a cucchoz egy fekete, A vonalú kabát kéne, természetesen tiszta gyapjú, hisz a táska is legalább 10 évre szól, hát a kabát is bírjon annyit. Újabb 60-70.000, ha nem több. Mondjuk ilyen kabátot legalább nagy valószínűséggel be lehet szerezni, sőt, használtan akár negyed áron is. A cipőre már elég kcisi az esélyem, hálistennek.
Hát így állok.
Takarítani járáshoz mondjuk nem kell nékem tiszta bőr hacuka, de ha valaki valahol látna meggypiros trottőrcipőt, esetleg papucscipőt (nem magasabb mint 5-6 centis sarokkal), azért szóljon, legyen szíves.
Jah; sálam az van, az nem kell. Ez azért megtakarítás, szóval lehet, hogy mégis belevágok.
Aztán már csak egy normális állás kell, ahova be is járhatok ebben a fíííínom úrinő szerelésben.
Ha már szóba került a hazai könnyűipar, hát akkor következzen most egy plázapicsa különkiadás - úgyis jó régen volt ilyen, nem vagyok túl jó alany a fogyasztói társadalomhoz.
Azok pedig, akik érzéketlenek a női lélek finom rezdülései iránt meg inkább kattintsanak máshova, ez most nem nekik való poszt lesz.
Szóval, a kutyakajás bolt mellett van itt egy kis bőrdíszműves. Szutykos, szurkoscérnaszagú kis butik, viszont baromi jó minőségű, kisipari táskákat és kesztyűket, pénztárcát, miegymást árulnak, az üzlet külleméhez és pláne az áruházak tömegáruihoz képest meglepően borsos áron. De tényleg jók a táskák, szép anyagból, tisztességesen felkellékezve. Se két hét alatt szétmálló tépőzárat, se három felhúzás után kiforduló kesztyűbélést nem használnak.
Egy ideje már árválkodik a kirakatban egy pár meggyszínű bőrkesztyű. Nekem a meggyszín mindig is a gyengém volt, még a nyolcvanas évek nagy bordó divathullámából maradt is egy sálam, kegyeletből megtartottam.
De térjünk vissza a kesztyűhöz, ami ráadásul az a fazon, amit szeretek. Kosztümkesztyűnek hívják, csuklóban kicsit magasított, rásimul az alkarra. Tetszett, naná, hogy tetszett, de mostanában éppen nincs szükségem elegáns kesztyűre, szóval hidegen hagyott a dolog.
hanem ma!!
jajj.
A kesztyű mellett megjelent egy ugyanolyan színű táska. Formára nem egy nagy durranás, de a mérete pont ideális; elfér benne notesz, pénztárca, kis üveg ásványvíz, tamponosdoboz, zsebkendő, uzsonnára egy alma, esetleg, ha nagyon megtömöm, a hazafelé jövet vacsorára vásárolt pohár kefír is. Kivül két zárható zseb, szóval a mobilt és a kulcsot sem kell a nagy belső kuplerájban keresni. És hát a szine, ugye a szép, selymes meggyszíne, hát az teljesen rabul ejtett.
Bementem a boltba, csak úgy bakancsban, macskanadrágban, kutyasétáltató kabátban, mert ugye éppen onnan jöttem, máskülönben meg sem láttam volna, hisz mondom, a kutyakajás bolt mellett van a butik.
Hm.
Hmm, hmmm.
A kesztyű 9.000 ft, a táska 24.000.
Még szerencse, hogy cipőt nem tart, mert azt ilyen színben és minőségben aligha kapnám meg 30.000 alatt, viszont akkor már nem tudtam volna ellenállni és megvettem volna a szerkót. Akkor pedig kabát is kell, a mostani sötétkék gyapjú trencskóm ehhez már nagyon szegényes és kopott, ráadásul színben sem jó. Ehhez a cucchoz egy fekete, A vonalú kabát kéne, természetesen tiszta gyapjú, hisz a táska is legalább 10 évre szól, hát a kabát is bírjon annyit. Újabb 60-70.000, ha nem több. Mondjuk ilyen kabátot legalább nagy valószínűséggel be lehet szerezni, sőt, használtan akár negyed áron is. A cipőre már elég kcisi az esélyem, hálistennek.
Hát így állok.
Takarítani járáshoz mondjuk nem kell nékem tiszta bőr hacuka, de ha valaki valahol látna meggypiros trottőrcipőt, esetleg papucscipőt (nem magasabb mint 5-6 centis sarokkal), azért szóljon, legyen szíves.
Jah; sálam az van, az nem kell. Ez azért megtakarítás, szóval lehet, hogy mégis belevágok.
Aztán már csak egy normális állás kell, ahova be is járhatok ebben a fíííínom úrinő szerelésben.
4 Comments:
At 11:04 du.,
Kinga said…
Jezus, a posztbol egyetlen egy kifejezes villog egyenletesen az agyamban, ez a tiz evig tarto bortaska... nekem soha, semmilyen minosegu bortaska nem tartott fel evnel tovabb... adhattam ki erte 20 dollart avagy 410-et (ilyen is volt, most bevallom, de csak pirulva, de az meg a regi szep pre-Andras idokben tortent, ifjusag, bohosag). Ekkor hataroztam el, hogy vagy az itteni minoseg szar es teljesen fuggetlen az artol (ez a valoszinubb), vagy pedig az en mindennapos igenyeim nagyok taskaugyileg (mar, amiket belepakolok; egyszer posztoltam is rola, ha jol remlik). Ez is valoszinu persze.
De meg mindig nem terek magamhoz ettol a 10 evtol...
At 8:36 de.,
Brünnhilde sziklája said…
Nekem még ennél öregebb táskám is volt, nem régen selejteztem ki, mert a fazonja az az überciki, hetvenes évek béli álnépművészeti tarisznyaféleség volt. Már én is használtan kaptam még a nyolcvanas években és igen, több mint tíz évet nyúztam és még őrízgettem is jó pár évig. Tényleg csak a fazonja miatt kukáztam ki, az már akkor sem tetszett igazán, csak ugye nem volt más és mivel nemes anyagból készült, el lehetett viselni.
Ami most van, az is ki fog bírni ennyit, bár most már azért kicsit jobban el vagyok eresztve, nem nyűzom évekig ugyanazt a darabot. Eleve, nyáron szalmatáskákat vagy kis horgolt szütyőket hordok, tehát ezzel is nyúlik az élettartama.
De ha jó anyagból van, ha nincs a bőr elégetve és rendesen ki van készítve, jól meg van varrva és minőségi kellékek vannak rajta, akkor a táska nem megy tönkre és nem csúnyúl meg. Az más kérdés, hogy a fazonja kimehet a divatból, de hát én ugye alapvetően a sima, dísztelen darabokat szeretem, szóval ez a veszély anyira azért nem fenyeget.
Egyébként pont ugyanez a helyzet a jó gyapjúruhákkal is. '96-ban vettem egy nagyon drága gyapjúkabátot és még most is fel merem venni. Sőt, fel is veszem, mert azt a szép pirosat amit tavalyelőtt-előtt a hercegprímás utcai butikban a tavaszi leárazáson vettem -még féláron is kurva drágán- két év múlva már szégyelltem hordani mert bolyhosodott, gyűrődött, megkopott. Tavaly elvittem a vöröskeresztbe a két éves kabátot, a több mint tíz éves meg még mindig itt lóg a szekrényben. Nem mondom, hogy hű de nagyon jól öltözöttnek érzem magam benne, de még mindig fel merem venni mert a tiszta gyapjú nem gyűrődik, nem bolyhosodik. A gallérja meg a kézelője kicsit megkopott, de ezt a szezont még simán kibírja - pláne, ha megint bringával húzom ki a telet, akkor mondjuk egyszer sem lesz rajtam. Vagy ha olyan langyos tél lesz mint tavaly, mert tavaly meg ugye végig az átmeneti lódenekben rohangáltam, elő se kellett venni a télikabátot.
Nyilván, az lenne a normálisabb és a nőiesebb, ha az ember évente-két évente venne magának új kabátot meg ilyesmit, és végül is meg is teszem, mert egy-egy átmeneti kabát, széldzseki, hasonlók mindig kerülnek a szekrényembe. De nekem jó érzés, ha van egy-két ilyen stabil, elnyúhetetlen darabom ami ellenáll a divatnak, az időnek, a kopásnak.
At 9:37 du.,
phzs said…
98-ban volt egy kiadós plusz munkám, kb. két hónapig napi rendszerességgel, azután kaptam egy kis extra pénzt, és akkor beruháztam egy nagyon szép barna bőrtáskába. Nem hétköznapi fazon, olyami mint egy elméretezett zsák, és nagyon szép fémalkatrészei vannak a fülén, és a zárján. Akkor hordtam vagy két évig megállás nélkül, mostanában általában tavasszal veszem elő pár hónapra, meg se rezzent, csak a bélés varrásai állnak kicsit gyengébben. Szerintem túl fog engem élni, ami pofátlanság a részéről.
At 10:41 du.,
Brünnhilde sziklája said…
:-)) Kell hozzá egy jó unoka akire ráhagyományozhatod.
Én egyébként a matekszigorlatom után akartam magam megajándékozni egy olyan igazi, nagymamaféle kis goblen retiküllel. Tudjátok, az a harmincas évekből való kis darab, amivel még a nyolcvanas években ezüstkontyos, ezüstbrossos, zsabós blúzos nénikék jártak színházba. Az a generáció azóta már ki is halt, legalábbis mostanában már nem látok egyet sem. Se nénit, se goblen kistáskát.
Szóval leszigorlatoztam, volt nálam egy tízezres meg némi apró, gondoltam, erre a nagy izgalomra megérdemlek egy krémest és veszek magamnak valami szépet. Mivel mindez pont egy régiségbolt előtt jutott az eszembe, ahol a mindenféle terítők meg gyertyatartók között lógott két ilyen kis táska is, bementem, gondoltam, jól a seggére verek a tízezresemnek.
Hát nem vertem, merthogy a táskát 160.000 (Egyszázhatvanezer!!)) Ft-ra tartották. Az eladó mondta, hogy felhívja a tulajdonost és vele esetleg alkudhatok, de úgy menekültem ki a boltból, mintha rakétát dugtak volna a hátsómba.
Azóta sincs goblenes kistáskám és attól félek, már nem is lesz :-((
Pedig megkímélve azok is kibírnának még vagy ötven évet, tehát egy életre megoldódna a retikül problémám :-))
Megjegyzés küldése
<< Home