Látok,

méghozzá fehér alapon feketét és éleset.
Sőt, el sem fáradtam, alig akarom abbahagyni. Kár, hogy mennem kell dolgozni, most kezdtem belejönni. Még a szemem sem könnyezik, hát ez tényleg nagy megkönyebbülés.
Arra vagyok csak kíváncsi, hogy a táskák mennyi idő alatt szívódnak fel. meg hogy akarjam-e hogy felszívódjanak, vagy jobb benyomást teszek a viszgabizottságra ha karikás szemmel, véreres tekintettel várom az ítéletüket.
Hehe.
Ez azért jó érzés.
Az csak a baj, hogy megőrülök ebbe a felveszem - leteszem - hova tettem? - jaj, csak rá ne üljek! mizériába. Ráadásul ha felnézek a papírról, azonnal szédülni kezdek, mert ugye távolra eddig is élesen láttam, hát most minden közelebbinek tűnik és elmosódottabb is.
hehe.
Na most megyek dolgozok egy kicsit, hogy aztán jól felfrissülve újra nekieshessek.

Mondtam már, hogy az egyik legszebb magyar szó a paritásbit?
Dallama van és ritumusa, kicsit kacér és nagyon érzéki. Tessék elképzelni, hogy valaki a fülébe súgja ezt a gyönyörű szót és közben a nyelve hegyével finoman hozzáér a fülcimpájához - ugye milyen borzongató???