Nosztalgia?

Vagy rögzülés?
Bizisten nem tudom, de hihetetlen élmény egy olyan embert nézni, aki több évtized után megy vissza egy olyan helyre, ahol valamikor gyakran megfordult és ahol jól érezte magát. Már ahogy a kilincset lenyomja, abból lehet látni, hogy hazaért, pedig lehet, hogy azóta ez a mostani már a harmadik kapu. A lépéseiből pontosan meg lehet állapitani, hogy negyven évvel korábban hol volt megsüllyedve a járda. Lehet, hogy az agya már nem is emlékszik a botlásveszélyre, de a lába igen. Azóta már több ezer járdán végigmehetett, nyilván volt közöttük sima, hepehupás, elegáns járólappal kirakott, nyilván olyan is, amelyiken szeret végigmenni. De az a negyven évvel ezelőtti még mindig ott van a lábában, nem tudnak olyan hosszúak lenni a kihagyott évek, hogy az idegei elfelejtsék.
Kedvem támadt végigjárni a régi helyeimet.