Egy remek nap

Tényleg az volt, semmi olyasmit nem csináltam, aminek bármi haszna lenne.
Tegnap a piacon vettem egy szép nagy szelet, 25 dekás pulykamell szeletet, egy bébicukkinit, egy picurka padlizsánt és egy szelet füstölt szalonnát. Nem holmi főtt császárt meg ilyen fóliás izét, hanem valódi füstölésű, három ujjnyi vastag, sós kenyérszalonnát. Paprika, paradicsom, hagyma ebben az évszakban mindig van itthon. Hurkapálca és alufólia is. A padlizsánt és a cukkinit centis szeletekre vágtam, a pirosra érett, húsos lecsópaprikát pedig kábé akkora darabokra, mint a másik két zöldség. A hagymát és a paradicsomokat csak megfeleztem. A szalonnát hajszálvékony szeletekre metéltem, a fél centi vastag húst pedig tizforintosnyi szeletkékre. Mindezen alkatrészeket teljesen véletlenszerű sorrendben feltűztem egy hurkapálcikára. Pontosabban négy félre, mert a fél pálcikákat lehet jól alufóliába csomagolni. De előtte még a kis nyársakat meghintettem pici sóval, borssal és oregánóval. Az alufóliából akkora darabokat vágtam, hogy néhány kis hajtást tudjak belegyűrni, mielőtt becsomagoltam a nyársakat. Ez azért kell, hogy a hirtelen kifejlődő gőz ne repessze szét a fóliát, mert ha ez megtörténik, a szabad tűzön sütött 'rabblóhús' tele lesz pernyével és meg is ég. Ehhez a finomsághoz elég nagy tüzet kell rakni és megvárni amig leég, majd a becsomagolt nyársakat betemetni parázzsal. Ehhez jó szolgálatot tesz a százforintos boltokban kétszáz forintért beszerezhető hosszú nyelű csipesz. Kábé 10-12 perc alatt kész, de figyelni kell, sok függ a tűztől.
Úgy terveztem, hogy kettőt megeszek ma, kettőt meg holnap beviszek ebédre, de annyira finom lett, hogy nem birtam ellenállni a kisértésnek és délután kerültemben-fordultamban elcsipegettem a másik kettőt is.
Tényleg imádom ezt az ételt, nincs benne két egyforma izű falat. Az egyben sült hagyma a legjobb benne, de az is mindig más. Ha éppen szalonna kerül mellé, akkor jobban megpuhul és átjárja a sós aroma, ha cukkini, akkor édesebb és ropogósabb marad. A mellszeletkék is teljesen más izűek attól függően, hogy paradicsom vagy valami más sült mellette. Itt egy picit több az oregánó, amott a bors, a padlizsánt vagy a paradicsom, vagy a sós szalonna aromája járta át, mondom, minden falat ize más. Ittam hozzá egy doboz jó hideg sört. Van a sarkon egy általam csak Kisretkesnek becézett bolt, nem tartanak benne mást, mint hűtött sört, hűtött üditőt, féldecis lófingatót, kolbászt, parizert, szeletelt kenyeret, vizes zsömlét, mars csokoládét és fél literes tejet. Életemben tán kétszer voltam benne, rettenetesen gyűlölöm az ilyen boltnak álcázott kocsmákat, de ma örültem hogy ilyen is van. Csak beugrottam, bevágtam a sört a hátizsákba, nagyon jó hűvös volt még egy óra múlva is, amikor a tüzet legyezgettem.
Volt is olyan szagom hazafelé jövet, hogy csak azon szurkoltam, nehogy összefussak valami ismerőssel. A nehezen gyulladó tűz és a bokorban pisilés szaga, a pólómra száradt paradicsomfolt, a lábszáramon és a karomon hólyagosodó szúnyogcsipések, a lábujjaim közé száradt dunai sár, a rőzsegyájtésben megcibált konty, hát nem úgy néztem ki, és pláne nem úgy szaglottam, mint egy multinacionális cég friss diplomás munkatársa :-)) Viszont baromi jól éreztem magam, pláne, miután lezuhanyoztam.
Délután megnéztem a Keresztapa2-t, aztán aludtam egy verset, aztán megint megnéztem, mert csak akkor jöttem rá, hogy extraként van a lemezen a rendező kommentárja. Azt meg ugye csak nem hagyom ki, mielőtt visszaadom a filmet.
Hát igy sikerült eltöltenem egy fincsi, evős-ivós, lustázós, gömbölyödős napot.
Kár, hogy mostanában ilyen baromi rövidek a hétvégék.