Reszelgetem a körmöm

és közben nézegetem a koncert- és szinházjegyeket árusitó portálokat. Nyilván nem mondok mondok újat avval, hogy minden előadásra -még a méregdrága fesztivál előadásokra is- a legdrágább és a legolcsóbb jegyek fogynak el először, de szinte napok alatt. A későn kapcsolók már "csak" a középkategóriás jegyekből válogathatnak aszerint, hogy mennyit akarnak költeni és/vagy mennyire igénylik a jó rálátást a szinpadra.
Nem, semmi különöset vagy pláne rosszat nem látok ebben.
Sőt, pont ellenkezőleg, teljesen normális és egészséges dolog, azt jelzi, hogy van igény a kulturára azok között is akiknek nem gond az ár és azok között is, akiknek igen. Egyik sem akar lemaradni, az előbbiek csak az előadás cimét nézik a jegypénztárban. Nyilván az utóbbiak is, csak nekik még van egy félmondatuk az árról is. És hát kicsit távolabb ülnek a szinpadtól.
Ennyi, ez mindig is igy volt, szerintem már a régi görögöknél is.

Nno.
És hogy mi értelme volt annak, hogy mindezt leirjam?
Az égvilágon semmi, már persze azon kivül, hogy mostanában elhanyagoltam a blogot, mert az új munkámon kivül más inger nem nagyon ér. Az meg elég unalmas az iráshoz, ráadásul nem is túl szivesen dokumentálom, ahogy atomjaira hullik a reputációm és az önbizalmam. Maradtam volna a kaptafá felmosófánál.