Itt az ideje, hogy összerakjam az elmúlt két és fél hónap tapasztalatait.
A végeredmény egyébként az, hogy igen, tényleg vidékre akarok költözni, de valószinüleg nem ide.
Ezt a házat feladom.
Először is, ahhoz képest, hogy a fürdőszoba és a konyha nem csak ronda és lelakott, de szinte hazsnálhatatlan is, baromi drága. Nem csak a bérleti dij, de a fűtése is. Egyszerűen nem fizetek havi harminc-ötven ezret havonta egy olyan lakásért, ahol minden csapot két kézzel kell elzárni és ahol 15 liter vizet kell elfolyatni, mire odaér a meleg viz a zuhanyozóba. Pláne nem pocsékolom a pénzem, mert tényleg el akarok jönni Pestről és az baromi sokba fog kerülni. Nem csak egyszeri kiadásként (ti.: házvétel), hanem maga az életvitel is.
Kezdjük ott, innen Pestre bemenni minumum 1500 Ft alkalmanként. A heti egy-két opera és szinházi próba miatt bérletet venni nem érdemes, de a vonatjegy és a pesti közlekedés bizony annyit visz el. És csak ezért ennyit, mert itt helyi közlekedés, mint olyan, nem létezik.
Illetve elméletileg létezik, csak éppen gyakorlatilag használhatatlan. Mert vagy van busz a vonathoz, de az egyetlen megállónyit visz el, ahonnan 40 percet még gyalogolnom kell, vagy nincs busz a vonathoz. Illetve háromnegyed órát kéne rá várni, ez esetben ugye már pont otthon vagyok, amikor a busz a hozzám legközelebbi megállóba ér. Hasonló a helyzet a lejutással is. Gyalog negyed nyolckor kell itthonról elindulnom, hogy a 8:10-es vonatot kényelmesen, 45-50 perc séta alatt eléjem. Busszal pont negyed nyolckor kell indulnom, hogy a 7:26-os helyközi busz nem egészen négy perc alatt leérjen velem az állomásra, ahol ugyebár negyven percet kell várnom a vonatra.
Hát, mit ne mondjak, nem sokat költöttem eddig helyi közlekedésre, lévén, hogy a minusz 8-10 fokokban inkább gyalogolok háromnegyed órát, mint toporgok ugyanannyit egy fagyos, fűtetlen állomáson.
Mindent összevetve, ha szombat este el akarok menni az operába, negyed ötkor kell elindulnom, hogy az 5:10-es vonattal pont hatra a Nyugatiba érjek, ahonnan villamossal 10, gyalog 20 perc alatt az Operánál vagyok, Ugyanez vissza, általában a 11-es vonatot érem el, amivel éjjel 1 óra körül érek haza. Hát ez igy elég szar, különösen a napközbeni az. Mert azt tudtam, hogy éjjel ilyen lesz a közlekedés, de azt nem gondoltam, hogy nappal is. Ez azért elég brutális, pláne mivel az eszközök meglennének a kényelmes és elviselhető várakozással járó csatlakozásokhoz, csak éppen szándék nincs rá. Sem a MÁV, sem a VOLÁN, sem a helyi közlekedést üzemeltető vállalkozó, pláne nem az önkormányzatok részéről. Különösen ez utóbbiaknak a kurva anyjukat. Minden szir-szarra emléktáblát raknak, tele van a falu keresztekkel, kőhalmokkal, márványtáblákkal, faragásokkal, kopjafákkal, zászlókkal és cimerekkel, de arra, ami az itt élő emberek életét kicsit könyebbé tehetné, arra nincs ész. Az egész falu kábé 3-4 kilométeres főutcáján egyetlen nyomorult zebra van, a forgalom viszont legalább akkora, mint a pesti Váci úton. Erre nem is tudok mit mondani, egyszerűen bicskanyitogató. És életveszélyes, reggel az ájulás szokott környékezni, amikor a hátitáskás gyerekeket látom átkelni az autófolyamon.
Vannak egyébként a vidéki életben egyéb meglepetések is.
Például, nem gondoltam volna, hogy egy hegyi falu kis utcáiban több a kutyaszar, mint Pesten.
Márpedig itt az a helyzet, majd’ egy hónapomba került, hogy rájöjjek, miért.
Itt kérem Gazdagék úgy sétáltatnak kutyát, hogy reggel kinyitják a távirányitós kaput és amig kiállnak a fűtött garázsból, addig engedik meglógni a blökit, Az meg elrohan az utca végéig, idepisál, odaszarik, aztán a gazdi befüttyenti és rácsukja az automata kaput. Hogy éppen közben a szomszédja kapujába szart az eb, hát azt ugyebár az autóból nem láthatja. Egyébként a szomszéd sem biztos, hogy észreveszi, talán két ház van itt, ahonnan tavaly november közepe óta a kiskapuból, gyalog láttam embert kijönni. Lejjebb valamivel jobb a helyzet, és nyilván nyáron is a hetvenes évekből ittrgadt kis vityillókban, de azt ugye nem fogom megtudni.
Persze mindez nem számitana, ha nem lenne ez a ház a minőségéhez képest túl drága.
Egyébként borzasztóan fog hiányozni ez a jó levegő, a szinpompás alkonyatok, a felhőtlen éjszakákon az ablakon beragyogó csillagok, a hazafelé kaptatás a meredeken felfelé, a kis közértbem visszaváltható(!!!!!!!!) üvegben kapható házi tej és tejföl. Tényleg megszerettem ezt a körnéyket, minden sznobizmusával, a flancos keritések tövébe ültetett ocsmány tujáival, kövérre hizott pókként terpeszkedő túlméretes és túldiszitett házaival, a sáros földutakon rodeózó baszott nagy terepjárókkal együtt. A faluban magában még mindig van némi emberség, emberi lépték, itt fent meg szúrósan tiszta levegő és nagy-nagy csend.
Szóval hiányozni fog, de egy ilyen vidéki ház projektet inkább kétszer kell meggondolni, mint egyszer megbánni.
Most egyébként azt tervezem, hogy szétnézek Göd és Dunakeszi körül is. Onnan a közlekedés is jobb, mert direktben, átszállás nélkül vannak Pestre buszok és vonatok, meg aztán a Duna is közelebb van. Mert hegy ide vagy oda, a reggeli Duna az nagyon hiányzik. A viz szaga, a túlparton lebegő könnyű köd, mindez innen nagyon messze van és nekem nagyon, nagyon-nagyon hiányzik.
Persze, tudom, nem lehet mindent egyszerre megkapni, de a végső döntés előtt azért még azt is kipróbálnám, milyen. Közben egy kis pesti szutyok, városszéli szeméthegyek, a mocskos levegőtől eltömődött pórusok, hát majd meglátjuk. Azt azért nagyon várom, hogy a saját, jól kézre tervezett kis konyhámban főzhessek, hogy a nagy, férős hűtőbe pakolhassak, hogy a luxusnak éppen nem nevezhető, de mégiscsak kényelmes kis fürdőszobámban zuhanyozhassak, hogy a WC öblitő elzárásához ne kellessen inhüvelygyulladást kapnom. A tűzhely felett szagelszivó van, istenem, már nem is emlékszem rá milyen az, amikor nem terjeng az egész lakásban a rántás szaga. Két lábassal meg egy serpenyővel el tudok lenni, de a normális mosogató és a szagelszivó az nagyon hiányzik.
Nno, majd meglássuk, a vak is aszonta.