Az operairodalom pedofiljai

Bizony, ilyen is van, ráadásul nem is kevés. Az operaszerzőktől ugyanis tényleg semmi nem áll távol, ami emberi – márpedig az emberek egy -sajnos ismeretlen- hányada szereti a serdületlen lányokat és fiúkat. A hozzáállás és a darabokban megfogalmazott vélemények persze sokfélék, és nem is mindig egyeznek meg a pedofiliáról alkotott mai képünkkel. Ez van, változnak az idők, változnak az erkölcsök. (Igérem, ez volt az utolsó közhely, amit ebben a posztban leirtam.)


Don Pasquale, Donizetti: Don Pasquele
Bizony kérem, a népszerű vigopera tetszik vagy nem -régivágású operarajongóknak persze jobbára nem-, de egy igazi pedofilról szól. Pasquale lovag bár hetven felé ballag, de igen jól tartja magát. Gondol egyet, és hogy vagyonát ne kellessen unokaöccsére hagynia, beinditja a nősülés projectet. Egy fiatal, szerény leánykát képzel el magának, aki csendes visszavonultságában társa lenne. Közvetitők egy szegény apácanövendéket ajánlanak neki. A lányka csinos, szende, operába nem jár, csak otthon kézimunkázik, lovagunk hát nőül veszi. Az már nem rajta múlik, hogy a leány ugyan tényleg fiatal, de egyáltalán nem leány, hanem pont ellenkezőleg; egy csinos ifjú özvegy, akibe ráadásul a kitagadni kivánt unokaöccs is szerelmes. A végén persze minden jóra fordul, az unokaöccs elveheti a szendének és szüznek éppen nem nevezhető apácaszökevényt, Don Pasquale meg beletörődik a nagypapa szerepbe. Mindez nem szabad, hogy feledtesse a tényt: itt bizony egy hetven éves vénember akart magának 16 éves szüzet.
Rost Andrea és ki más, mint a világ egyik legjobb Don Pasqualéja, Gregor József énekel.


Herodes, R. Strauss: Salome
Az egyik legdurvább pedofil-törtnet, amit valaha szinpadra állitottak. Ha igaznak fogadjuk el a bűnügyi statisztikusok látencia-elméletét a családon belüli erőszakról és pedofiliáról, akkor bizony sajnos manapság is gyakran előfordulhat ilyesmi.
Salomét, a fiatal, tizes évei közepén járó perzsa hercegnőt anyja, Heródiás és mostohaapja, Heródes nevelik. Vagy inkább mondjuk azt, hogy az udvarukban nevelkedik.
Salome apját, Heródiás első férjét egyébként az asszony és az új papa ölték meg. Elképzelhető, milyen légkör uralkodik a házban. Az asszony egyébként is nemzetközi kurva hirében áll. Keresztelő Szent János (az operában Joanachan) többször is megátkozza, mert őt, pontossabban a szajhaságát tartja a zsidók és perzsák közötti ellentét legfőbb forrásának.
Hát ilyen körülmények között cseperedik Salome, akiről már most látszik, hogy nagyon szép nő lesz. Ezt nem csak a mostohapapa, de a mostanában öregedni kezdő mama is észreveszi és kezd féltékeny lenni a lányára.
Hát, ilyen körülmények között aligha válhat valakiből egészséges lelkű felnőtt - Salome sem kivétel. Sőt, őbelőle még felnőtt sem válik, mint majd később kiderül.
Salome bimbózó bájait tehát legelőször mostohaapja veszi észre. A leplezetlen pillantások furcsa, feldolgozhatatlan kettősségként szégyenérzetet és büszkeséget egyaránt kiváltanak a lányban. Heródiásban, az anyában pedig vad féltékenységet és a lánya iránti gyülöletet generálnak. Közben a nemzetközi helyzet is fokozódik, elfogják és börtönbe vetik Joanachant, aki a királyi pár ellen hergeli a népet. Egy szép napos délután Salome meghallja Joanachan börtönből kiszűrődő hangját és látni kivánja a férfit. A fiatal, éretlen lány képzeletét megfogja a hatalmas, mennydörgő hangú próféta és felajánlkozik neki. Ez egyébként kamaszoknál elég gyakori, hogy a részvétet, vagy a megváltás utáni vágyat összetévesztik a szerelemmel. Joanachan persze visszautasitja a lányt, sőt, prófétához egyáltalán nem illő rossz emberismeretről tesz tanúbizonyságot; Salome felajánlkozását az anyja kurvaságához hasonlitja. A rosszul nevelt, elkényeztetett hercegnő persze vérig sértődik. Amikor arra vetőtik a mostohaapja és azt kéri tőle hogy táncoljon, a kislányból hirtelen kibújik az elismerésre szomjazó nő és táncolni kezd a nyálát csorgató Heródes és az udvar előtt. Amikor már meztelen, akkor adja csak elő a kivánságát: Joanachan fejét kéri, ezüsttálcán. Heródes nem akarja teljesiteni a kivánságát, mert nem csak tart a prófétát támogatókól, de valahol tiszteli is és féli a hatalmát. Közbelép azonban Heródiás, aki egyből feledi lánya iránti féltékenységét, amikor végre megszabadulhat az őt megátkozó Joanachantól. Salome kérése teljesül, megkapja a próféta fejét. Heródest azonban elborzasztja Salome megszállottsága és megöleti a lányt.
Karita Mattila táncol, egészen a hetedik fátyolig.

Ennek a táncnak nem kell igazán szexisnek lenni, ez egy kamaszlány első (és utolsó) próbálkozása arra, hogy a nőiességével elérjen valamit a férfiaknál.
Dame Mattila azért énekelni is tud, nem is akárhogy.


Almaviva gróf, Mozart: Figaró házassága
Bizony kérem, lehet felhördülni, de Almaviva nem csak egy ganéj kis hűtlen férj és szexuális zaklató, de jócskán pedofil is. Nem, nem Susannára gondolok. Susanna felnőtt nő, az ő zaklatása –a sokkal súlyosabb pedofiliához képest- „csak” annyiban bűncselekmény, hogy a gróf alkalmazásában, igy tehát hatalmában van.
Barbarina az, akinek III. felvonásbéli néhány mondata miatt akármelyik gyámhatóság eljárást indittatna kiskorú megrontása ügyében. A Figaró története bonyolult, legyen elég az a néhány mondat, amivel a tizenpár éves Barbarina a násznép előtt kvázi megzsarolja Almavivát: „Amikor a gróf úr csókolgat meg ölelget, mindig azt igéri, hogy minden kivánságomat teljesiti. Hát most azt kérem, hogy adja nékem Cherubinót.” Aztán van még egy másik utalás is a IV. felvonásban, amikor a kertben Cherubinót kereső Barbarina a recitativóban azt énekli, hogy egy csókért cserébe kapta a gróftól azt a narancsot és süteményt, amit az éhes fiúnak hozott.
Danielle DeNeise énekel


És aki kimaradt
Karnyóné, Vajda: Karnyóné
Nem azért nincs a listán, mert nő, és nem is azért, mert végül őmagát is jócskán felültették – ebből kiindulva Don Pasquale sem került volna be. Karnyóné azért nincs a pedofil operahősök között, mert ő nem serdületlen fiúkkal, hanem ivarérett, bár jómagánál valóban pár évtizeddel fiatalabb férfiakkal kezdett. Ő azokat a széptevőket már készen, kártyaadóssággal, ingyenélésre való hajlammal és zavaros nőügyekkel együtt kapta. Illetve hát akarta megkapni, hogy ne legyen olyan, mint a „szedetlen szőlő”. Karnyónét ki lehet nevetni, de bűnt nem követett el, legalábbis a mai fogalmaink szerint nem.

A kedves olvasó mondhatja, hogy Don Pasquale meg Heródes sem, hisz nem erőszakolták meg a lányokat.
Azt mondjuk tényleg nem. Az egyik azonban keritőt alkalmazott arra, hogy az igényeinek leginkább megfelelő fiatal lányt megtalálja, a másik meg egy gondjaira bizott kiskorút zaklatott és a szexuális fejlődését veszélyeztette. És azért a vetkőzésre rábirás sem bakfitty, pláne, ha egy, még serdületlen lányról van szó. De ezt Strauss nálam sokkal jobban megirta.
Itt van egy teljes Salome.