Az a bizonyos alacsony kerités

Hát kérem, nem hogy alacsony, tán nincs is.
De hogy lyukas, az biztos.

Jöttünk hazafelé a mai Jakab és az Ura főpróbáról (Grane beteg, bringadokinál van hétfőig) és már nem is tudom miről beszélgettünk, amikor a Gyöngyösi utcánál a szemközti ülésről egy pasi átszólt, hogy bocsássunk meg, ő nagy magyar, acélfaszú gyerek, és kiválóan beszél németül. Aztán átült mellénk, lába közé fogta a műszálas zsákvászonból készült szatyorját és egyszuszra elmesélte, hogy ő bizony tele van pénzzel, hogy bár Újpesten lakik, de a lila szin szerinte nem szép, a zöld viszont igen, az a magyar zászlóban is benne és Hajrá Fradi! És ő minden tüntetésen és meccsen ott van, mert nem lehet egy országgal azt csinálni amit ezek a szemetek, egy magyar vérű ember ezt nem tűri, egy fradi drukker meg pláne nem.
Mindezt a Gyöngyösi utca és Újpest Városkapu közötti, alig két perc alatt mondta el.
Anyám, másfél perc alatt megismerhettem egy komplett emberi sorsot, annak minden frusztrációjával, összeesküvéselméletével, vágyával és kudarcával együtt.
Még mindig nem tértem magamhoz, egy ilyen lottyadt pocakú, ám annál acélfaszúbb hazafi, aki a lába közé rakott szatyorban tartja a rengeteg pénzét meg a Fradi-sálját.
Már a második kupak unikumot iszom, de még mindig nem hiszem el, hogy nem csak álmodtam.