A meghekkelt Szent Grál

Életem egyik legszebb, legihletetteb Parsifal előadását hallottam mq (és pénteken), de erről majd később.
Olyasmi történt az előadáson, hogy majdnem leestem a székről.
Az I. felvonás gyönyörű, magasztos Grál felmutatási jelenetében elővették a Grált, és... és....
ÉS!!!!
A kelyhen ott volt egy korona formájú kupak vagy micsoda, rajta a ferde kereszttel.
Tényleg majdnem lefordultam a székről, nem lehetetett nem érteni, hogy a kehelyre ráapplikálták a Szent Korona sziluettjét.
Hát én még ilyet, soha, még szavam sincs rá, egyszerűen szemem-szám tátva maradt és azóta sem nagyon birtam összecsukni.
Megáll az eszem, de tényleg.
Ebben az Operaházban az egyik legkedvesebb, legártatlanabb vigoperában egy olasz zászlót letépnek a rúdjáról és visszaragasztják mint magyar zászlót (Szerelmi bájital). Máskor az énekes átrendezi a szerepét és a békés, jószivű polgáremberből bősz hordószonokot, kardot csókolgató népvezért csinál (Nürnbergi mesterdalnokok). Most meg ez. Meghekkelik a Parsifal Szent Grálját, és felmutatnak egy kelyhet, rajta a Szent Korona sziluettjével és a ferde kereszttel. A III. felvonásra egyébként leszedték róla, ott már csak a sima Szent Grál izzott fel.
Hol élek én, Istenem, hol, milyen emberek között??
Az előadásról magáról majd holnap irok, csodálatos zenei élmény volt, Polgár valami egészen katartikus Gurnemanzt énekelt, meg egyébként is, nagy kaland volt számomra ez a mai előadás.
De ezt a megkoronázott kelyhet ezt nem birom megemészteni, egyszerűen megfeküdte a gyomrom.