Hummusz a’la multikulti

A szabadságon levésnek két nagy előnye van: az egyik, hogy az istenek lánya el tudja vinni a kutyát hosszabb kirándulásokra, a másik, hogy ilyenkor van idő főzni.
Például hummuszt csinálni, ami az egyik barátnő kedvence. Amely barátnőnek van egy baszott nagy terepjárója, amivel remekül el lehet indulni a hegyek felé, lehetőleg olyan hegyek felé, amelyiken mindenféle kis patakok meg erek folydogálnak, csobognak, csacsognak össze-vissza. Mégse már másfél literes ásványvizes üvegben kellessen vinni a kutyáknak az ivóvizet, sokkal jobb az nekik is, ha csüdig beleállnak a patakba és onnan lefetyelnek.
Szóval kirándulás, ha kirándulás, akkor uzsonna, ha uzsonna, akkor fejtörés, hogy téliszalámis szendvicsen kivül ugyan mégis mi az, ami birja a hátizsákot is és finom is és meg lehet osztani a barátnővel is, meg a kutyákkal is?
Hát a hummusz biztos izleni fog a barátnőnek, az oroszos, majonézzel krémesitett és fokhagymával izesitett céklát meg nem csak én és a barátnő, de a kutya is imádja.

Nno.
A hummuszt kétféleképpen lehet előállitani. Vagy az embistenek lánya bemegy a kedvenc arab hummusz bárjába, tol egy padlizsános-paradicsomos-hummuszos pitát és csak úgy mellékesen kér egy nagy doboz hummuszt elvitelre (jó bőven megszóratva római köménnyel), vagy csinál egy adagot. Nem nagy kunszt, csicseriborsó kell hozzá, némi olivaolaj, egy-két evőkanál szezámmag, kevés zúzott fokhagyma, kevés fehérbors, és persze jó sok rómaia kömény, mert valami miatt azzal jó csak.
A kedvenc arab hummusz bár az Arany János Alkotás - Bajcsy sarkán van, operába menet pont útba esik. Az csak a baj, hogy az Operába mégiscsak ciki egy doboz olajat izzadó, római kömény illatú hummusszal beállitani, hazafelé jövet viszont már nincs nyitva.
Marad hát a házi hummusz készitése.
Nem nagy cucc, némi csicseriborsó, jó minőségű olivaolaj, kevés fokhagyma és pár csipetnyi (értsd: fél maroknyi) római kömény kell csak hozzá, meg persze internet, mert valahonnan mégiscsak meg kell szerezni a receptet.
Szóval csicseriborsó.
Újpesti piac, kedvenc magos kofa.
Lencse, felesborsó sárgában, felesborsó zöldben, májbab, fehérbab, tarkabab, menyecskebab, salátabab, gyöngybab, vesebab, kisbab, nagybab, mindenféle bab, arany mazsola, fekete mazsola, aszalt szilva, aszalt barack, tökmag héjasan, tökmag héjazva, szotyi, madárszotyi, gersli, kukorica dara, pattogatni való kukorica, egyszóval mindenféle mag, amit csak el lehet képzelni.
- Jónapot kivánok, csicseriborsó van?
- Most pont nincs, most rendeltem, a jövő héten tessék jönni.
Másik kofa, kinálat hasonló, bár babból nincs annyiféle. Viszont kutyatáp, macsakatáp, kanári eledel, nyúltáp, hörcsögszéna szinesiti a választékot.
- Jónapot kivánok, csicseriborsó van?
- Most pont nincs, de tessék megkérdezni a szomszédot.
A szomszéd mosolygós, 45 kilós, mandulaszemű szépség. Rizstészta, Vifon leves, rozsdamentes teáskanna, rozsdamentes laskaszűrő, rozsdamentes kukta, rozsdamentes kávékiöntő, indiai füstölő, mahagónira szinezett, műanyag nemlátnemhallnembeszél majmok, japán rizsfőző készlet, öntöttvas wok, teflon wok, rozsdamentes wok adja a kinálatot. Hogyafaszbacsinálják ezek, hogy negyven kilónál kövérebbre nem birnak meghizni?????
- Jónapot kivánok, csicseriborsó van?
- Cicerjibrzó? Nedjed kiló kétzáznedjven, edj kiló kilentzsáz.
- Negyed kilót kérek.
Ezek után semmi mást nem kell tenni, mint a csicseriborsót egy szűrőbe szórni és hideg viz alatt leöbliteni. Aztán egy tálkában felönteni annyi vizzel, amennyi kétszeresen ellepi és hagyni békén egy fél napra, had ázzon.
Akkor egy csipet sóval fel kell tenni, kuktában cirka 20 percet, sima, lefedett lábosban pedig egy órát főzni. A szezámmagot közben szintén beáztatni. Amikor kihül borsó, akkor vagy krumplinyomón átpasszirozni, vagy géppel a szezámmaggal együtt elturmixolni. Kell hozzá néhány csipet só, jó decinyi oliva olaj (erre ne tessék sajnálni a pénzt, olajból csak jót vagy semmilyet), egy gerezd zúzott fokhagyma, izlés szerint kevés fehérbors és római kömény kell bele.
Az igy kapott szürkésfehér krémet érdemes egy napot pihentetni a hűtőben, majd pitába kenve, vagy piritóssal, paradicsomból, uborkából és vékonyra szelt lilahagymából készül salátával enni.
Vagy oroszos, majonézes-fokhagymás céklaslátával.
Véletlenül, egy kiránduláson jöttünk rá, hogy a hummusz nagyon finom céklával. A barátnőm hummuszos pitát, én meg a már emlitett céklasalátát vittem, mások meg mást. A dolog batyusbálként működött, mindent amit vittünk rápakoltunk egy farönkre és mindenki azt evett ami megtetszett neki, vagy ami a keze ügyébe került, vagy egyszerúen csak ami maradt neki. Hát igy jöttünk rá, hogy az arab hummusz és az orosz céklasaláta baromi jó együtt.
A céklasalátának is külön története van egyébként. Egy volt főnököm, még mielőtt a főnököm lett, taxisofőrként dolgozott (a nyolcvanas években ez azért elég gyakran előfordult. Mármint az, hogy egy taxisofőrből tiz év alatt cégtulajdonos lett). Szóval egyszer beszállt a taxijába egy idős, oroszul beszélő házaspár egy magas, karcsú, huszonéves lánnyal. Ez a lány fél év múlva a felesége lett, pár évvel később én az alkalmazottja lettem, hát igy történt, hogy egyszer az asszonyka elmondta nekem a céklasaláta receptjét. Nem nagy kunszt, pár szép, ökölnyi méretű, egészséges céklát meg kell mosni és fóliába csomagolva sütőben megsütni. Esetleg pár ujjnyi vizet aláöntve kuktában megfőzni, de ezt már én, a magyar teszem hozzá, az autentikus orosz recept sütőben készül! Szóval a puhára sült céklákat langyosra kell hűteni, meghámozni és finomra reszelni. Céklánként egy soványka gerezd zúzott fokhagyma kerül bele és annyi majonéz, hogy kellemesen krémes legyen. Hideg húsok körete, piritósra kenve könnyű vacsora, vagy mint a fent leirtakból kiderül, hummuszos pita kiváló kiegészitője lehet.

Aki nem hiszi, hogy a kinaitól vásárolt csicseriborsóból készült arab hummusz orosz céklasalátával finom, az legközelebb jöjjön velem kirándulni. Garantálom, hogy nem csak hogy kiskanállal kapirgálja majd az ételhordó dobozka alját, hanem később, amikor azt gondolja, hogy senki sem figyel rá, a mutatóujjával is ki fogja törölni.