Meghasonulva

Igen, én is olvastam Dörner vasvillával összegányolt pályázatát. Én sem gondolnám, hogy egy ilyen szakmaiatlan, gyűlölettől bűzlő pályázattal színházigazgatónak kéne lennie.
Fábrytól nem sokat láttam, a néhány műsorperce alapján nekem nagyon ellenszenves. Útálom az olyan műsorvezetőketk akik bárkit hívnak meg, mindenképpen magukról beszélnek. A szememben a pasi egy nulla.
Volt eddig.
Ezen a videón viszont ő az egyetlen rokonszenves felszószaló, akinek a szájából nem fröcsög a gyűlölet. Világos, hogy bizonyos szint felett -amit Csurka és Dörner bőven meghaladott már- nem fog működni a Fábry által meghirdetett Szeressük egymást gyerekek! politika.
De nagyon süketnek kell lenni, ha valaki nem hallja ki Hegedűs D. hangjából ugyanazt a gyűlöletet, mint ami Dörner pályázatában benne van. Vagy akár a közönség füttyögéséből és fújolásából, ahogy Fábryt lehurrogják.
Bizisten, nem tudom melyik ujjamat harapjam most, mert én egyikből sem kérek.
Borzasztóan rosszul esik kimondani, de a nagyképű, arrogáns, fingszagú és altesti humorú Fábry az egyetlen szalonképes szereplő ebben a történetben.

http://hvg.hu/itthon/20111022_video_uj_szinhaz_fabry

politikai pálfordulásaim

A reggelenkénti 1-1,5 liternyi izzadás szemmel látható módon károsította az erre szánt póló állományomat. Így aztán túrtam kicsit a szekrényem, hogy összeszedjem azokat a rég nem használt, megnyúlt, kifakult holmikat, amiket konténerbe azért már nem vinnék el, porrongynak legfeljebb 20 év múlva kerülnének sorra, de edzéshez még megfelelnek.
Így akadt a kezembe a jó pár éve dugdosott szadeszos Lop-STOP pólóm. A célnak tökéletesen megfelelne, fehér, tiszta pamut, de tán mégse.....
Valahogy nem korszerű.
Vagy csak simán gyáva vagyok.

Több technot a Parlementbe!

Próba után hazafelé tekerve éppen belefutottam az akkor kezdődő partiba. Messziről csak dobot hallottam, először azt hittem, hogy valami menetelőkbe futottam bele. De nem, a Parlament előtti téren éppen akkor kezdődött a party. Jókedvű, helyes fiatalok kurjongattak, igazuk van, miért éppen techno zenéből ne akarnánk többet a parlamentbe?
Meglepő, de piának, zavaros szemeknek nyomát sem láttam. Pár percig maradtam is, kicsit gyönyörködtem bennük, de aztán el kellett jönnöm, mert jópofaság ide vagy oda, ez a műfaj az egyik, amit egyáltalán nem birok sokáig hallgatni.
De azért egyetértek, több technót a Parlamentbe!
És persze több rockot, több salsát és pláne több operát!
Meg még aki befér, mindegy, csak józan legyen és jókedvű.

Új leveshez

új konyha kell.
Kicsit Sarah, kicsit Palin, de legalább a miénk.
Plusz látványelemként ascoti lóversenykalapokkal kombinált bocskaik.

Életképek

Szombat délelőtt 10 óra, az újpesti piac két épülete közötti átjáró talán 30-40 négyzetmétere.
A hentesüzlet előtt A alakban felállitott tábla, juhbeles virsli 1100 Ft.
Előtte idős férifak cigarettáznak, kezükben nagy csomó újság. Ők a váltás, a többiek a szocialista párt mobilpultja mögül kinálják ugyanazokat az újságokat. Először nem értem, miért a hajléktalanok jutottak róluk először az eszembe. Tiszták, ha nem is divatosan, de megfelelően öltözöttek... aztán rájöttem. A szemükben ugyanaz a reménytelenség, ugyanaz a kivert kutya tekintet, mint a hajléktalanokéban.
Előttük nagyhangú cigányasszony sétél fel és alá, sebtapaszt és ceruzaelemet árul. Az átellenes sarokban éppen sárgarépát hámoz és szeletel az aktuális csodahámozót forgalmazó hámozóművész.
Az átjáróban ószeres pult, nippek, porcelánból készült, matyómintás kulacsok, a ’80-as években Törökországból csempészett ezüstékszerek, egy gyönyörű szószos porcelán, inflációs millpengősök. Vele szemközt fiatal fiú árul szemeteszsákokat, uszsonnászacskókat, reklámszatyrokat.
A másik sarokban újságos stand. Lejárt, tavalyi barkácsújság, női lapok, keresztrejtvények, „készségfejlesztő kiadványok gyermekeknek, 60 Ft”. Ez a felirat már legalább két éves, még egyszer sem néztem meg, milyenek azok a készségfejlesztő kiadványok. Szerintem jobb, ha nem tudom.
A juhbeles virslit hirdető táblával szemközt, egy másik mobilpult körül izmos, kigyúrt fiatalok osztogatnak a szocikéhoz hasonló, ám annál mutatósabb, fényes papirra nyomott újságokat. Rajtuk hófehér széldszeki van, igényes, jobbik emblémás himzéssel. Egyikük éppen előttem szállt ki egy audi8-asból, ami két kerékkel parkolt a járdán. Az istennek sem birok szabadulni a gondolattól, hogy az egész magyar szélsőjobbot a Nagy Nemzetközi Zászlókészitő, Műhimző és Szitanyomó Maffia gründolta, működteti és tartja kézben.
A két csoport békében megvan egymás mellett, osztogatják az újságjaikat, örülnek, ha valaki elvesz egyet, húzzák a szájukat, riadtan félrehúzódnak, vagy megvetően biggyesztenek, ha nem.

A piac egyébként szépen körbe van lapátolva, a nemrégiben lerakott műkő burkolat murvával fel van szórva, hogy ne csússzon. Csak arra nem maradt erő, vagy ember, vagy egyszerűen csak ész, hogy a gyalogos átkelőhelyeket is megtisztitsák a hótól. Az már nyilván az önkormányzaté lenne, aki meg szarik arra, hogy az emberek hogy kelnek át az utca egyik oldaláról a másikra. A letisztitott járdáról igy aztán belelépünk egy nagy kupac hóba, onnan rélépünk a letisztitott úttestre, majd a túloldalon ismét egy szottyos, szürke hókupac következik, majd egy sózott járda.
Jobb lett volna tán, ha annak idején úgy határoznak az okosok, hogy tavasszal legyenek az önkormányzati, és ősszel az országgyűlési választások. Akkor legalább négy évente hómentesitenék a gyalogátelőhelyeket és a buszmegállókat. Újpesten ugyanis egyetlen távolsági buszmegálló sincs letisztitva, mindenhol a letaposott, fagyos, kásás szmötyiben kell ácsorogni.
Kampány van.
A piac ’Ócsósorán’ egyébként 160 Ft volt egy csomó szárzeller, úgyhogy nálam ma zelleres lencsesaláta lesz.
Fél kiló lencsét kiválogaotk, megmosok, pár órára beáztatok. Annyi vizben, ami kétszeresen ellepi, felteszem főni. Kevés sóval, sok babérlevéllel izesitem, és amikor puha, akkor szűrőlapáttal a lencse felét kiszedem egy tálba, és azon forrón felöntöm annyi paradicsomlével, ami ellepi. Belekeverek két vékonyra metélt zellerszárat, esetleg egy fél fej lilahagymát, de ez utóbbi elhagyható, ha valaki nem birja. Lehet még borsot darálni rá, izlés szerint utánasózni. Mire kihül, össze is érik, lehet enni magában, vagy valami hús mellé, köretnek. Az egyik kedvenc téli salátám.

Elvált asszonyok itélete

"A gyerekek megfelelő neveltetéséhez férfi és nő is kell."

Mondják ezt egy olyan országban, ahol a gyerekeknek legalább fele csonka családban, általában egyedül élő anyával nevelkedik - mint azt az elmúlt 30-40 évben egyre meredkebben növekvő válási statisztikák is bizonyitják, egyre egészségesebb érzelmi életű felnőtté.

Most úgy őszintén, ha én akárkivel élek együtt, miért kell ezer féle papirt csinálni? Engedélyt irni, hogy vezethesse az autómat, albérlőként bejelenteni, végrendelkezni egymás javára, meghatalmazásokat irni, hogy átvehesse a leveleimet, stb? Ha beteg a gyereke, nem ápolhatom, mert nem kapok gyermekápolási táppénzt, ha ú maga meghal, szabadságot kell kivennem a temetésére, mert nem számit családtagnak, ha egy balesetet okoz, tanúskodnom kell ellene, etc, etc.
Miért nem lehet csak úgy simán, egy házassági szerződéssel mindezt letudni? És ha már a másiknak gyereke van, akárhonnan, akkor ugyanezt megcsinálni egy örökbefogadással? Akik az életüket össze akarják kötni, azok egymáshoz akarnak tartozni, csak igy, egyszerűen,két szóval kifejezve. Pont ugyanúgy hangzik, mint amikor egy férfi és egy nő akar egymáshoz tartozni, nem?
Anyám, és keresztülmegy a tervezet a parlamenten, a bizottságokon, és erre egy halom, gyerekét egyedül nevelő nő azt mondja, hogy nem, csak mert.
Igen, tudom, sértő vagyok, előitéletes és demagóg.
Remélem, a döntéshozók rájönnek, hogy ők is azok, és hogy az előitéletesség sehova se vezet.

A hely, ahol élek:

Idézet egy komolyzenei fórum egyik topikjából, ahol a Sámson és Delila egy németországi rendezéséről van szó:
"Azokon a nyelvterületeken - egy bizonyos háború óta egy bizonyos népcsoportnak MINDENT LEHET."
Nem, nem szövegkörnyezetből kiragadott mondat, ez egy teljes hozzászólás, sőt, az adott nick egyetlen témához fűzött hozzászólása. Eddig még senki nem szólt rá egy szót se.

A Sámson és Delila librettója
Jessye Normann énekel

A meghekkelt Szent Grál

Életem egyik legszebb, legihletetteb Parsifal előadását hallottam mq (és pénteken), de erről majd később.
Olyasmi történt az előadáson, hogy majdnem leestem a székről.
Az I. felvonás gyönyörű, magasztos Grál felmutatási jelenetében elővették a Grált, és... és....
ÉS!!!!
A kelyhen ott volt egy korona formájú kupak vagy micsoda, rajta a ferde kereszttel.
Tényleg majdnem lefordultam a székről, nem lehetetett nem érteni, hogy a kehelyre ráapplikálták a Szent Korona sziluettjét.
Hát én még ilyet, soha, még szavam sincs rá, egyszerűen szemem-szám tátva maradt és azóta sem nagyon birtam összecsukni.
Megáll az eszem, de tényleg.
Ebben az Operaházban az egyik legkedvesebb, legártatlanabb vigoperában egy olasz zászlót letépnek a rúdjáról és visszaragasztják mint magyar zászlót (Szerelmi bájital). Máskor az énekes átrendezi a szerepét és a békés, jószivű polgáremberből bősz hordószonokot, kardot csókolgató népvezért csinál (Nürnbergi mesterdalnokok). Most meg ez. Meghekkelik a Parsifal Szent Grálját, és felmutatnak egy kelyhet, rajta a Szent Korona sziluettjével és a ferde kereszttel. A III. felvonásra egyébként leszedték róla, ott már csak a sima Szent Grál izzott fel.
Hol élek én, Istenem, hol, milyen emberek között??
Az előadásról magáról majd holnap irok, csodálatos zenei élmény volt, Polgár valami egészen katartikus Gurnemanzt énekelt, meg egyébként is, nagy kaland volt számomra ez a mai előadás.
De ezt a megkoronázott kelyhet ezt nem birom megemészteni, egyszerűen megfeküdte a gyomrom.

Egy legenda vége

Bezár a Levi Strauss magyarországi gyára index
Na most szorult össze a gyomrom.
A '90-es évek elején is a könnyűipar omlott össze először.
És ugye a Levis, az egy legenda. Az első komoly külföldi cég volt Magyarországon, aki a rettenetes, örökre vasalt fékonpressz ingek és május1 dzsörzé kosztümök világába fiatalos, modern divatot hozott. Istenkém, én emlékszem rá, a hazai gyártású "farmer" nálunk műszálas volt, mert akkoriban azt gondolták, hogy az a korszerű. Az életben nem fogom elfelejteni a 33% pamut, 67% poliészter összetételű Linz anyagok száraz, kellemetlen tapintását. És akkor egyszercsak jött a Levis, és már nem csak az Ecserin meg a méregdrága butikokban lehetett normális farmert kapni.
És most meg megy.
Jajjistenem.

Újévi beszéd

Vajh hányban hangozhatott el?
A helyes megfejtést beküldőket egyenként meghivom egy bögre forralt borra. Gúglizni nem ér, tényleg próbáljatok saccolni!!!
"Nehéz idők jönnek most, mert a közénk keveredett ellenséggel kell megküzdenünk. Nem, ők nem a túloldalról jöttek át, hanem mindig is itt voltak. Nekik emberi kvalitásaik nem érnek fel odáig, hogy a rombolásnál többre is képesek legyenek. A rombolás háborúban erény és dicsőség, ám békében nincs rá szükség. (....) Kicsorbult a politikai korrektség gyilokja, már nem kell félni tőle. Folynak még utóvédharcok, időnként még próbál harapni a fogatlan oroszlán, de már hiába.
(...) Az egyik mindenáron folytatni akarja majd a háborút, és (...) A másik fele csendesebb lesz, építeni fog, és nem hallgat a veszettek üvöltésére. (...) Nem kell félni, nem veszett el semmi. Tisztulásra van szükség, mert a harc mocskából nem születik új élet."

Kommentár nélkül

A puska másik vége

:-) Szépjóestét!
Még nem meséltem, de egy iszonyú rasszista közösségben dolgozom. Naponta röpködnek a tarkónlövési és kitelepitési javaslatok. Jobbára nem szólok, időm sem nagyon van, meg aztán ilyen szinvonalon már nem érdemes beszélgetni vagy érvelni.
Máma nagy felháborodva mondja az egyik srác, hogy azt mondja a hiradó, hogy a a szlovák 15 évesek egyharmada gyűlöli a magyarokat. Hát hogy ez hogy lehet, hogy miért nem a cigányokat, meg egyáltalán. Most először szólaltam meg a témában, egyszerűen nem birtam megállni, hátha sikerül abban a sötét agyféltekében némi homályt fakasztanom.
- Hát ez az, ezért kéne kicsit jobban vigyázni a tarkónlövéssel, nem is kell messze menned, oszt mindjárt a golyószóró csipősebbik végén találod magad. -
Nos, sem szikrát, sem homályt, sem semmi ilyesmit nem sikerült fakasztanom, a kedves kolléga viszont nagy valószinűséggel azóta is azon tűnődik, hogy zsidó vagy cigány vagyok-e. Hétfőre talán eljut odáig, hogy biztosan feminista, esetleg buzi. Igen, ezt a választ találja majd a legelfogadhabbnak, lévén sem csepegő kilincsorrom nincs, sem füstös szemem, viszot szeretek biciklizni. Valami bajomnak tehát biztosan kell lenni, mert egészséges ember ilyet nem mond. Egy multicégnél pláne nem, ugye, ahol indiaiakkal, románokkal, négerekkel és egyéb -szerinte- tarkólövésre érdemes népekkel dolgozunk együtt, szoros napi kapcsolatban.
Mondom én, hogy egy bizonyos szint alatt nem érdemes vitába szállni.
A bennem lakó liberális és önkéntes népművelő meg legfeljebb tarkónlövi magát.

Ökölszabály

Munkahelyen nem beszélgetek
a./ politikáról
b,/ vallásról
c./ szexről.
Punktum.
Az a./ ponthoz lenne pedig mondanivalóm bőven, de inkább hallgatok, mint a csuka. Az csak a kérdés, hogy néhány ilyen bólogatós ebédszünet után butának vagy kormánypártinak gondolnak majd.
Majd beszámolok :-)))

Más:
az elmúlt két napban három Fidelio nyitányt hallgattam meg. Egyszer eljutottam addig, hogy Rocco félig büszkén, félig szégyellősen mutogatta Fidelionak a lánya hozományát, de többre már egyszerúen nem emlékszem. Észrevétlenül összegömbölyödtem, behajtottam a fejem a könyökhajlatomba, és már aludtam is.
Ma sem lesz ez másképp.
A nap videóján pedig ugyan ki más lenne, mint az én imádott, első számú legkedvesebb basszusom, Polgár László. A zürichieket Nicolaus Harnoncourt vezényli.

Felgyújtott szivárvány

Nincs kedvem linkeket keresgetni, csak a rádióban hallom, hogy egymás után gyújtják fel a melegbárokat és találkozóhelyeket.

Abba kéne ezt hagyni.
Egyrészt, azok az emberek nem ártanak az égvilágon senkinek sem a melegségükkel, sem a felvonulással. Másrészt viszont a gyújtogatás igenis ártalmas, sőt, veszélyes. Egy ekkora városban, ilyen nagy szárazságban szándékosan tüzet okozni igen komoly bűncselekmény. A gyújtogatás egyébként sem csak sima vagyon elleni bűncselekmény, hanem komoly közveszélyokozás is. Sőt, a nyolc napon túl gyúgyuló testi sértésre és az emberölésre való szándékot is feltételezi. Ártatlan emberek meggyilkolását, akik éppen akkor véletlenül egy szórakozóhelyen üldögélnek vagy akár csak egy szórakozóhely fölötti emeleten van lakásuk.
Ezt érdemes lenne átgondolni, egyáltalán nem kedves és egyáltalán nem tisztelt molotov-koktél dobálók!
Attól a perctől kezdve, hogy betöltitek a benzint az üvegbe, közönséges bűnözők vagytok! Semmivel sem vagytok különbek azoknál, akik önmerényletként felgyújtották a Reistagot vagy megbombázták Kassát. Vagy koncepciós pereket koholtak és kivégeztették a saját elvtársaikat. Pont olyan elvakult, erőszakos gazemberek vagytok, akiknek semmi sem drága ahhoz, hogy a saját véleményüket másokra ráerőszakolhassák.
Amint gyűjtogatni kezdetek, attól a perctől kezdve gyilkosok vagytok, közönséges gyilkosok.

Átmelegedni

Nno, egy hír, aminek a mindenféle elfoglaltságaim miatt már csak a cáfolata jutott el hozzám:
"A budapesti rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese lát esélyt arra, hogy mégis megrendezheti a Meleg Méltóság Menetét a Szivárvány Misszió Alapítvány július 5-én." hírszerző.hu

Persze, értem én, a rendőrségnél megint működni kezdett a jó öreg megfelelési kényszer és értékzavar. Vagy inkább értékzavar és megfelelési kényszer.
Mert hát ugyebár egy homofób társadalomban élünk, ezen nincs mit tagadni. Tavaly már elég komoly attrocitások érték a felvonulókat, a rendőrség meg ugye megint nem tudja eldönteni, hogy milyen erőt mutathat egy olyan kisebbség védelmében, akik iránt a nagy többség ellenszenvvel viseltetik.
Értek én mindent és mindenkit. Még azokat is megértem, akik undorodnak a melegektől. Nem akarom őket meggyőzni arról, hogy egyrészt senki sem lesz buzi attól mert lát néhány tollboával díszített pucér férfisegget, másrészt meg, hogy még mindig jobb homoszexuálisnak lenni mint aszexuálisnak vagy beposhadt szexuális életűnek. Akik (mármint a beposhadt, nullához közelítő szexuális életűek) a társadalmunk nagy részét teszik ki. A melegek legalább tudnak szeretni.
Nno, mindegy, nem mászok bele jobban, csak halkan, nagyon halkan megkérdezném a hangosan buzizókat, a társadalom erkölcseit féltőket, az irtózókat, a csendesen undorodókat, szóval a többséget;
Tessenek mondani, nem lehetne ezt a melegfelvonulást úgy felfogni, hogy a melegek meghívnak bennünket, nem melegeket egy jó kis buliba? Nem lehetne úgy tekinteni a dolgot, mintha farsangra mennénk vagy valami vad partira? Dögös zene, ritmus, konfetti, tarka jelmezek, táncoló emberek. Ennyi. Ha a pucérságot vesszük, akkor a riói karnevál sem nem erkölcsösebb, sem nem gusztusosabb. Az is egy buli, ez is egy buli, aki szereti az ilyesfajta szórakozást, az menjen.
Méghozzá minél többen menjenek, mert ha nem, akkor nekem kell mennem, pedig én sajnos tényleg nem szeretem azt a zenét, amit ott nyomni szoktak.

Állatfarm premier

Az Operaház vasárnapi, második szereposztásos bemutatója előtt éppen Gránét pányváztam ki az Operaház odalánál, amikor felfigyeltem egy koromfekete, bálna méretű autóra. Éppen a megállni tilos tábla alatt parkolt, ott, hol szinte minden előadás után toporog néhány elegáns férfi és telefonnal a fülén idegesen intézkedik. A hozzájuk tatozó nők egyik magas sarkukról a másik magas sarkukra támaszkodnak és talán még a férfiaknál is idegesebbek. Borzasztó érdekes, hogy mindig vannak, akik belefutnak a csapdába. A jegyszedők szerint a lakatolók a közeli sétáló utcában várják, hogy becsengessenek az előadásra és ahogy a karmester belép és felcsattan a taps, azonnal hozzálátnak a lakatoláshoz.
Szóval ez a hatalmas fekete autó épp egy ilyen helyen állt, a sofőr a lehúzott ablak mögött molyolt valamit. Egy percre megfordult a fejemben, hogy tán szólni kéne neki, hogy álljon el onnan, de aztán mégis győzött bennem az öntudatos polgár. Basszus, ott a tábla, csak felismeri, ha már jogosítványa van, hát nem? Vagy az is lehet, hogy a proliirígység ágaskodott fel bennem. Akinek ekkora autóra telik, annak legyen annyi aprója, hogy be tudjon állni a kétszáz méterrel arrébb lévő parkolóházba. Nem tudom eldönteni, hogy melyik miatt, de nem szóltam, ő baja, majd fizet.
Az előadás szünetében pilledten kóvályogtam a gyönyörű lépcsőházban és feltünt, hogy milyen sok elegáns, világos öltönybe öltözött férfi ácsorog a háta mögött összefogott kézzel. Kérdem a jegyszedőt, hogy tán jelen van valami notabilitás, mert ezek a pasik éppen nem úgy néztek ki, mint egy operarajongó vagy egy turista. De becsöngettek ismét, ültem be a helyemre, élveztem az előadást nagyon. Második szünetben ugyanazok a férfiak, ugyanazzal az átható pillantással méregették a felvonásközben szellőzködőket. Közben a jegyszedőhöz is eljutott az info, mondta is, hogy melyik hivatalban lévő honvédelmi miniszterünk tisztelte meg jelenlétével az előadást. Megnyugodtam, mégsem vagyok én olyan hülye, csak észreveszem, ha valaki se nem zeneszerető, se nem turista egy operaházban :-))
Előadás végén megyek vissza Gránéhoz, hát mit látok, na mit? A miniszter úrral éppen akkor húzott ki a nagy fekete bálna.
Az egyetlen autó, ami nem volt lelakatolva. Mire eloldottam Gránét, el is tüntek.
Hát kérem, ez van.
Minden állat egyenlő, de a disznók még egyenlőbbek.

Szavazás

:-) Szépjóreggelt!
Ma a szavazatok száma átlépte a kilencvenet, így végeredményt hírdetek. Szűk körű közvéleménykutatásom szerint a szavazók 52 %-a szeretné, ha a Parlament létszámát felére csökkentenék. 5 % hagyná a honanyák és honatyák látszámát a jelenlegi, 386 fős szinten.
A maradék 42 % nem statisztikai hiba, ők még erőteljesebben, harmadára csökkentenék a látszámot.
Nno.
Nem véletlenül tettem én fel azt a szavazást április 1-én.
A szavazás eredménye itt ellenőrízhető.

Viszont kezdek rákapni a demagógia ízére, ezért új szavazást hirdetek, méghozzá a tervbe vett, az internetet terhelő kultúrális adóról.

Művészet+üzlet+politika

Egy komolyzenei fórumon felszedett információ(*) hatására a hétvégén Granéra pattantam és lóhalálában, villámokkal terhelt, sötétlila macskanadrágos viharfellegként elkerekerekeztem a fukarságunkra számító nagy műszaki boltba.
Amit kerestem persze nem volt, viszont ha már ott voltam, szétnéztem. A legelső, amibe belebotlottam, az a gondolákba hányt akciós DVD-k között 995 ft-ért árult nagy nemzeti operafilmünk volt. Az inkább a készítése körüli botrányokról elhíresült, mint a művészi értéke miatt méltán híressé vált Bánk bánt akciós áron, Jackie Chan és Piedone filmek között árulják.

Most mit mondjak?
Pontosabban; mit ne mondjak?
Elköltöttünk rá majdnem 800 milliót, vártuk mint a messiást, azt hittük, hogy végre lesz egy szép és méltó feldolgozása a Nagy Nemzeti Operánknak, amit majd büszkén vihetünk ajándékba zeneszerető külföldi barátainknak.
Hát tévedtünk.
Ahhoz képest, mint amennyibe került, iszonyú lapos lett. Még az Operaházban is megszervezik, hogy Melinda kisfia egy valódi kisgyerek legyen, a filmben viszont egy pólyába csomagolt csutkababát nyomtak szegény nő kezébe. Bánkot mindenféle kameratrükkökkel sikerült valóságos gnómnak mutatni. A balettbetét még szarabb, mint amit az Operaházban adnak, pedig hát azt hittem, hogy annál gyengébb táncbetét nem lehet. Sorolhatnám még a rendezői és operatőri sablonokat, az illúzióromboló hibákat, de minek.

Megvenni persze minden hibája ellenére is érdemes, mert van benne szép hangú Bánk és Petur. Gertrudisunknak sajnos vagy 5-6 évvel későn jött ez a film, Melinda szép, de semmi különös, legalábbis amikor láttam, a mozi terében elveszett a hangja. Hátha most DVD-ről jobb lesz.

De azért mégiscsak borzasztó, hogy mindez a 800 milla és a hozzá kapcsolódó remények és várakozások most ott vannak fukaréknál, Z-kategóriás akciófilmekkel, thrillerek többedik feldolgozásával és koppintott rajzfilmekkel egy gondolában.
És nem az a borzasztó, hogy ott van, hanem, hogy annyit is ér.




----------------------------------
(*) azt írták, hogy nem egészen 10.000 ft-ért lehet kapni komplett Ringet, Baremboim-mal. Hát, mit ne mondjak, naná, hogy nem lehetett.

Kormányválság

Hálistennek észre sem vettem, hogy egy ideje kitört, tombolt, csúcsosodott, és újra tombol.

Nocsak, mit tesz egy DVD-lejátszó és néhány új lemez. Kinyílik tőle az ember a világra. Megtudja, hogyan vélekednek hatalomról, szerelemről, féltékenységről, gyűlöletről, háborúról, testvérgyilkosságról, miegymás fontos dolgokról Bécsben, Bayreuthban, New Yorkban, Zürichben.

Bármiről és bárhol, csak azt ne, ami itthon megy.

Flódni mob

Ez tetszik.
Igazán sajnálom, hogy holnap nem leszek Pesten, mert ha flódnit sütni nem is tudok, a tömegemmel jelen lenni igen.
Nno, majd legközelebb.
Mert attól félek, lesz legközelebb.