Razzia

Ma megint iszonyú későn, este fél hétkor indultam haza. Már messziről látszott, hogy a hulladékégető bekötő útján villognak a kék lámpák. Az az út végig van rakva prostikkal, minden lámpaoszlop alatt áll egy lány. Vagy ha nem áll, mert éppen munkán van, akkor ott az üveg ásványvize, kis szatyorkája, esernyője, eze-aza.
Szóval igazoltatták a lányokat, de volt ott egy kisbusz is, ha netán valakit be kell gyüjteni.
Szegény csajok, én iszonyagtosan sajnálom őket, télen-nyáron, egy bugyiban ácsorogni ott, nagyon durva. Télen szétfagynak, most szétégeti őket a nap. Az utóbbi hetekben került pár új csaj, olyan pirosak, mint a pecsenye, nem is hiszem, hogy nem lázasodnak be, az legalább másodfokú égés, ahogy kinéznek.
De nem is az volt a legborzasztóbb, ahogy a félig meztelen, tangába, övnyi szoknyába "öltözött" lányokat igazoltatták a rendőrök, hanem az, ahogy a lejjebb állók teljes tanácstalansággal nézegettek körbe, hogy most mi lesz velük. Én, ha ilyen helyzetben vagyok, nyilván leveszem a magas sarkú basszálmeg cipőt, felhúzom a lapos sarkú nyúlcipőt és usgyi, már ott sem vagyok.
Nyilván, igy csinálnám én, persze, aki nem vagyok kurva, akit a stricije kiállit az út szélére.
Ezek a lányok viszont olyanok, beléjük van verve, hogy melyik lámpa alatt kell állniuk, igy aztán mozdulni sem mernek onnan, ahova állitják őket. Tán az eszükbe sem jutott. Nyilván azt sem tudták, merre tünhetnének el, hiszen reggel-este izmos autókból rakják ki őket, a szállásukon meg a lámpasoron kivül aligha ismernek más helyet errefelé. Az izmos autók meg ilyenkor nyom nélkül eltünnek, a stricik, akik egyébként elszedik a lányoktól azt a pénzt, amiért azok napi 12 órát fagyoskodnak, sülnek, áznak ott az út szélén, szóval a stricik ilyenkor még véletlenül sem kerülnek elő, hogy összeszedjék legalább a sor végét és megkiméljék a lányok felét egy fogdában eltöltöltött éjszakától.
És ebben a kurvalétben ez a borzasztó.
Nem csak az, hogy pénzért kell dugniuk, szopniuk, akárkivel aki éppen fizet, hanem ez a tehetetlen kiszolgáltatottság, hogy ha lenne is idő elfutni, akkor sem teszi, mert nincs hova, nincs kihez, nem tudja merre, tán még azt sem tudja, hogy futhatna.
Ilyenkor nagyon világosan érzem, hogy nincs Isten, nem létezik hogy legyen, mert ha lenne, nem engedné, hogy ide juttassanak embereket, hogy ennyire aljasul kihasználják a teremtményeit.