Diótörő

Hát ez is megtörtént.
Most már borzasztóan sajnálom, hogy nem kezdtem el a dolognak hirverést csinálni még szeptemberben.
Igen, egyértelmű siker volt nap, nagyon büszke vagyok magamra, hogy ezt igy kitaláltam.
A végén 15 gyerek és két felnőtt jött.
Tényleg messziről, 4 órát buszoztak.
Én persze egész reggel készültem, szendvicseket csináltam, kakaót főztünk (nem is kakaót, hanem igazi, valódi forró csokit), süteményeket szeleteltem, tálcáztam, répát pucoltam.
Délben nyilallt belém, hogy hát a próbavetitésnél sötét, borult idő volt, most meg hétágra süt a nap, az ebédlőnkben lévő szalagfüggüny meg ugye mindenre alkalmas, csak sötétitésre nem. Igy aztán az utolsó pillanatban az egész hóbelevancot felköltöztettük az egyik ablaktalan tárgyalóba
6-14 év közötti gyerekek jöttek, köztük csomó testvér.
A koncepció az volt (és a polgármesterrel meg is beszéltem), hogy a gyerekek nem kapnak ajándékot, nincs Mikulás, csak egy uzsonna van, filmvetités, mese, és utána elmegyünk a szinházba.
Ragaszkodtan, tán a kelleténél merevebben is ragaszkodtam hozzá, hogy nem gyüjtünk se játékot, se használt ruhát, se tejbevonóból készült mikulásokat. Ilyesmit amúgy is rengeteget kapnak, ezt én teljes egészében ki akartam zárni.
Sikerült is egyébként, és igy van ez jól, nem látszott a gyerkőcökön, hogy nagyon hiányolták volna a sallangot.
A multimédiás vetités elég jól sikerült. Egyik falra vetitettem a régi, '63-as diafilmet egy klasszikus, kézzel tekerős diavetitővel, a másik falra meg egy-két perces részleteket balettből.
Nem olvastam a szöveget a diáról, mert az nem teljesen követi a balett sztoriját, arra koncentráltam, hogy olyasmikre hivjam fel a figyelmet, amik csak az előadásra jellemzőek: a derékfájósan táncolgató öregekre, a karácsonyfa körül settenkedő Karcsira, a Diótörő letépet fejére, a hirtelen megnövő bútorokra, hogy az azt jelenti, hogy Marika változik olyan kicsivé, mint a babák.
Nem birtam egyébként egyben elmondani a sztorit, fél óra után világos volt, hogy kifáradtak a gyerekek. Tartottunk szünetet, persze megtalálták a céges karácsonyfa alatt a szaloncukrot, de ennyi engedményt azért én is tehetek.
A mese után táncolni akartam velük egy órát, na ez a része a programnak teljes kudarcba fulladt. Nem táncoltak, szégyellősködtek, unatkoztak.
Jó, hát akkor pingpongozzatok, ha van kedvetek.
Volt.
Játszottak pár kört, gondoltam jobb, ha kicsit felfrissülnek.
Megcsodáltuk az Andrássy utat, lekabátoztunk.
Eddigre egyébént kiderült, hogy rendszeresen járnak szinházba, Miskolcra.
Őszintén meglepett, hogy milyen jól együtt voltak az előadással. Nem csak fegyelmezetten ültek, de tényleg figyeltek, követték, hallottam, ahogy súgják, hogy most fognak jönni az egerek, meg nahát, ezek a spanyol babák, és tényleg, az oroszok guggolnak, hahahahihihi.
Álmomban nem gondoltam volna, hogy ennyire leköti majd őket, arra számittottam, hogy minimum fele csapat halálosan fog unatkozni és jó esetben fegyelmezetten gubbaszt majd.
Ehhez képest 15 gyerekből egyetlen kisfiúra kellett rápisszegni a II. felvonás közepént, mert zörgött valamivel. És a hat éves szégyellős kismacska kérezkedett az ölembe a III. felvonás elején, és az utolsó 10 percben be is aludt, még horkolt is. De még az a pici lány is végig figyelt két és fél felvonást, az eszem megáll, nem akartam hinni a saját szememnek.
Amikor ezt az egészet kitaláltam, azt mondtam magamnak, hogy ha két gyerek élvezni fogja, már megérte.
Hát bőven megérte.

Tényleg egyfolytában nézegettem körbe, és azt láttam, hogy a mi szekciónkban a gyerekek figyeltek, előrehajoltak, ha böködték is egymást, a szinpad felé mutogattak valami érdekesre. Egy sorral feljebb két gyerek közül az egyik szunyókált, a másik gubbasztott, az oldalszekcióban végig SMS-eztek, vagy telefonon játszottak.
Szeretném azt hinni, hogy ez az én kissé szétszórt, multimédiás mesemondásomnak köszönhető. Tényleg nem volt hibátlan, hogy a projektor ne nyomja el a gyenge fényű kis diavetitőt, a két szembefalra kellett vetitenem, a srácoknak pár kocka dia után fordulni kellett, hogy a filmet lássák. A keringő ugye teljes csőd, talán négyen ha hajlandóak voltak táncolni.
Valami mégis működött, és ez nagyon jó.

Az egész egyébként alig több, mint 40 ezer ft-ba kerül. Plusz a törődés, mert a jegyeket ugye már augusztusban megrendeltem, tényleg nagyon jó helyre szóltak, már az 1000 ft-os darabárhoz képest. És hát a szendvicseket is én kentem, a kókuszgolyókat meg a csokiroládot is én csináltam, a kakaót a menzánkon főzték, szivességből. Üditő nem volt, csak szörp. Nem csak mert nem akartam sokat költeni, hanem mert nem akartam felesleges dolgokra pocsékolni, és mert mást akartam. Nagyon mást.

Ugyanennyi gyereknek egy bérelt Mikulásos, műfenyős, tejbevonós télapóscsomagos pont kétszer ennyiből jött ki.
Nem állitom, hogy ez utóbbi hülyeség és felejtsük el, de lehet csinálni máshogy is.
Kétségtelen, hogy piszkosul elfáradtam, de sikerült, és jelentem, tetszett nekik igy is, ócsón is, kézzel fogható ajándék nélkül is.

Jövőre tényleg nagyobb hirverést csinálok neki itt a blogon vagy valahogy, hátha mások is csatlakoznának.

Hanem, arra tessenek felkészülni, hogy 15 gyereket az Operaház III. emeletén megpisiltetni maga a horror. A női mosdó előtt a sor a ruhatárnál kanyarog, a fiúkat meg át kell kisérni a túloldalra. Szétaggódom magam, hogy el ne tévedjenek, meglegyen a jegyük, sorra kerüljenek egyáltalán. Mindeközben én magam naná, hogy nem kerülök sorra.
Nem létezik, hogy ezt igy kell, nem hiszem el, hogy ezt a mosdó dolgot nem lehetne megoldani a házban valahogy. Bizisten, a két szünet többet kivett belőlem, mint az egész nap.