Szubkultúrák

izéé, ööö.... lebuktam.
Márminthogy edzés után pizzát eszek ebédre.
Itt ülök a kedvenc ultrajobbos nacionalista pizzázómban, és próbálom pótolni a másfél órás súlyzós és egy órás kardió edzés alatt elégetett kalóriákat.
A szomszéd szekcióban, 8-10 összetolt asztaltól felállva éppen most búcsúzkodik a Leszbikus Katolikus Sztyuardeszek Dalárdája.
Vagy mija szösz.
Egészen elképesztő, 15-20 nő, mindenféle súly- és korcsoportból, egyforma kiskosztümben és blúzban. Plusz még mindenkinek lóg egy olvasó a nyakában, és mindenkin 8-10 centis sarkú cipő van.
De nem ám csak sima fekete tűsarkúak, nem! Egész komoly fétisdarabok is vannak közöttük, ezüst pántokkal, szegecsekkel, átlátszó szilikon betétekkel.
A kosztümök rendben vannak, a blúzok is, még az olvasót sem bánnám. De mindez ezekkel a brutális, lakkfényű tűsarkú cipőkkel kombinálva, hát mit ne mondjak, több mint profán - egyenesen ordenáré.
A nők ráadásul búcsúképpen hosszan ölelkeznek, mindenki mindenkivel, minimum fél percig, teljes testtel összesimulva, egymást szorosan átölelve.
Hát ehhez képes Madonna két mell közé lógatott keresztje meg feszület előtti maszturbálása semmi, ártatlan lépcsője önmagunk szexuális felfedezésének.
Ezek a nők, egy fából faragott Madonna-szobor tövében, a szentkoronás szórólapokat kináló kisasztal mellett, olvasóval a decens kiskosztüm gallérja felett, kurvás tűsarkúban, szorosan összesimulva, na, ez már közeliti blaszfémiát.