Kultúrális túristának lenni

kifejezetten fárasztó. Tán még fárasztóbb, mint lestrapált, monitortól égő szemű irodatündérnek lenni.
Múzeumból ki, kilátótoronyba fel, S-Bahn ellentétes irányba induló kocsijába felszállni, aztán visszamenni, aztán megint eltévedni, múzeum helyett parkban kikötni, és mivel már nincs idő a szállodába visszamenni és átöltözni, farmerban, cipőbe dagadt lábbal beülni az előadásra. Ami előadás mondjuk magában is kitölt egy napot, ha úgy vesszük.
Ma befizetek egy hajókirőándulásra. Elég volt az elvesztett és megnyert csatákból, császárokból, ókori példaképekből, csigalépcsőkből, szobrokból és gigantikus emlékművekből. Ücsörögni akarok, napozni és betolni két bismarck szendvicset egy pohár rozéval.
Este pedig Siegfried :-)